Vissza a múltamba 29. – Betolakodók

 

Nemrégiben jelent meg a legújabb könyv a zagor.hu-n, ami a „Betolakodók” nevet viseli. Ez nem egy KJK könyv, hanem egy másik sorozat egy darabja – emiatt a szabályrendszere is kicsit más – írója viszont az az Andrew Chapman, akinek köszönhetünk néhány KJK művet is, szóval lelkesen és nagy elvárásokkal készültem erre a kalandra. A pontozási szisztémámban – tekintettel a 400 fejezetpontra – maradtam az eddiginél, ezt már unalomig ismeritek. Lássuk, milyen hatással volt rám ez a kaland!

 

Történet (2): Ausztráliában játszódik a könyv, ahol egy igazi túlélőt testesítünk meg, aki részben bozótdoktor, részben fogorvos, és éppen Kabralowie városában érkezünk pár embert ellátni, amikor váratlan dolgok történnek. Hirtelen (ez már a játék közben történik) az élőlények megmagyarázhatatlan változáson mennek keresztül, mindenki az életünket akarja, sőt még szobák bútorai is ránk támadnak, ezenkívül furcsa lényeket is látunk. A kaland közben derül ki, hogy pontosan mi történt: egy fuhuru nevű faj – amelynek két fajtája van, a szerves és a mechanikus – valahogyan lejutott a Földre és a hangyaboly-természetű lények az egész bolygót el akarják pusztítani. Ezt kell nekünk valahogyan megállítani, leginkább úgy, hogy két tojást megtalálunk, amivel egy idegen űrhajó gépén mérget lehet készíteni. Bár maga a kaland a való világban játszódik, ami viszonylag ritka, maga a sztori, hogy idegen lények el akarják pusztítani az emberi fajt, nem túl kreatív. Sajnos maga a kaland is eléggé panelekre épül, a játék első fele egy klasszikus, menekülős sztori, ahol minden és mindenki el akar minket pusztítani, a második része meg egy tipikus labirintus-kaland, abból is a rosszabbik fajta. Zavar még az is, hogy a fuhurukról igazából alig tudunk meg valamit, azon túl, hogy tárgyakká változnak/tárgyakat irányítanak, mindenbe belemásznak, és egyébként undorítóak, hirtelen nem tudnám a szemem előtt elképzelni, hogy pontosan hogyan is néz ki egy közülük. Amiben vannak egyértelmű újítások, az a szabályrendszer, ez nem a klasszikus KJK-s rendszer. Van egy seb pontunk, ami 5, és ami, ha elfogy, akkor kampó, ezenkívül van 3 rendkívüli tulajdonságunk, ami leginkább a próbadobásokat hívatott kiváltani, ugyanis ebben a könyvben nincsen dobókocka(!), ebből kifolyólag harcok és próbák sincsenek. Emiatt ezeket a kissé random effekteket ezzel a módszerrel oldja meg a szerző. Azt gondolom, hogy az ötlet nem volt rossz, a kivitelezéssel már annál több problémám volt, de ezt majd egy másik rovatban részletesen kifejtem. A kaland során lehet társunk is egy darabig, de ahogy az lenni szokott, az is másodperceken belül elpatkol. Összességében azért volt néhány humoros jelenet, amikor véletlenül kaját készítünk méreg helyett, azon a hasamat fogtam, de azért a Szektorközpontban sem szívesen élnék, amikor egyetlen blöffért kinyírják az embert…

 

Gondolkodás/szerencse (3): Nehéz helyzetben vagyok. Azt érzem, hogy a szerző próbált rejtvényeket és agytornákat bevinni a történetbe, de valahogyan mégsem igazán működött, bár tegyük hozzá, nem tudom, hogy ez mennyiben írói vagy fordítói hiba. Megmondom, mire gondolok: nem tudom eldönteni, hogy a hely, ahol a 3 szimbólum egyikébe kell betenni a tojásokat, rejtvény-e vagy egy szerencsejáték. Mert én a Xox által elmondottakból még csak következtetés szintjén sem tudom, hogy melyik lenne a jó, és egyébként más erre irányuló információt sem láttam. Picit hasonló a dilemmám a kapcsolós rejtvénynél, ahol fogalmam sincs, honnan jött ki a helyes szám, nekem a 260-as lett úgy, hogy azokat a gombokat nyomtam meg, ahol az elején lévő szám kettő annyiadik hatványa, ahányas a fénnyel jelölt pont. De ez így nem volt jó, viszont az is előfordulhat, hogy ennél sokkal egyszerűbb, és csak túlgondoltam a feladatot. Néhány döntéshelyzet még van, leginkább a „milyen eszközöket használjunk” kérdések, ahol az adott szituációban azért nem árt logikusan gondolkodni. Ugyanakkor rengeteg minden dől el az ösvényválasztásokon, ha bizonyos helyekre nem jutunk el, akkor kanyec, sőt tele van olyan random effektekkel is a kaland, ahol ha megnézünk valamit, vagy megpróbálunk csinálni valamit, annak rögtön halál a vége. És azt gondolom, hogy ezek száma lényegesen nagyobb, mint az agytornáké. Ugyanakkor e téren nyitott vagyok változtatni a pontszámomon, ha kiderül, hogy a két jobban kifejtett „rejtvénynél” valójában én néztem be valamit.

 

UPDATE: Közben megtudtam ezeknek a rejtvényeknek a megoldását, ennek tükrében eggyel megtoldottam a pontokat.

Nehézség (1): Nem könnyű, de legalább jó nehéz. Alapvetően háromféleképpen is kudarccal végződhet a haladnunk: a seb pontjaink elfogyásával, azonnali halálmezőkkel és meg nem talált tárgyakkal. Ez persze más kalandokban is így van, így önmagában ettől még nem válna nehézzé a küldetés, a valódi nehézséget az jelenti, hogy itt mind a háromra jó esély van. Az 5 sebzéspont irreálisan kevés, nem is értem, nem nézte valaki át, mielőtt nyomdába ment volna? Rengeteg sérülést lehet szerezni, gyógyulási lehetőségünk pedig alig-alig akad a kaland során. Az azonnali halálok száma is rengeteg. Túl a korábban már említett csalásgenerátorokon (csinálunk valamit és rögtön kampec) rengeteg olyan szituáció van, ahol valamelyik képességünkön múlik, hogy sérülünk-e, ad absurdum, hogy túléljük-e. Ezzel csak az a baj, hogy – ellentétben a próbadobásokkal, amik javarészt azért sikerülnek – itt a három képesség miatt javarészt nem fognak ezek a próbák sikerülni. Ahhoz, hogy nehézségben ez a metódus korrekt legyen, legalább 5, de inkább 6 képesség választása lett volna az indokolt. Így ez nagyon nehéz, és akkor arról még nem beszéltünk, hogy néha még el is lehet a kalandban veszíteni ezeket a képességeket. Úgy érzem, hogy azzal, hogy a kockadobásokat, mint szerencsefaktort kivették a kalandból, azt is elérték, hogy sokkal végletesebbek legyenek a következmények, ami semmiképp nem tett jót a játéknak. Ami még egy külön nehézség, hogyha a Xox-szal való találkozásig nincs meg legalább 3 dolog SPOILER!!! két vörös félgömb és egy kék gömb Spoiler vége! akkor tök mindegy mit csinálunk, nekünk végünk lesz. És – csak hogy szép legyen – az egyik tárgy megszerzéséhez még további tárgyakra is szükség van. Ezenkívül a végjátékban is még további eszközökre van ahhoz szükség, hogy a küldetést teljesíteni tudjuk, ami szintén nem könnyíti meg az életünket. E téren meg megjegyezném, hogy a játékban lévő súlykorlát tovább nehezíti a dolgot, mert hiába találunk meg egy amúgy értékes tárgyat, lehet, hogy a súlya miatt nem visszük magunkkal. Szóval ezt nagyon nem könnyű teljesíteni.

 

Játékélmény (1): Kemény leszek, de úgy érzem, hogy ezt ki kell mondanom: nem volt olyan pillanata a játéknak, amikor igazán élveztem volna azt. A kaland eleje a fuhuruk elől való állandó menekülésről, illetve a velük való ad hoc harcba szállásokról szólt. Egy kicsit akciófilm érzésem volt, ugyanakkor nem egy olyan jól megírt akciókalandról beszélünk, mint a Drumer átka, hanem egy „Zs” kategóriás filmről, ahol menekülünk, megtalálnak, harcolunk, megint menekülünk, megint megtalálnak stb. Semmi változatosság nem volt benne, mindig ugyanaz történt és azt éreztem, hogy sodródok az eseménnyel, és alig-alig van valami a kezemben. Amikor Xox-szal találkoztam, egy pillanatra elkezdtem reménykedni, hogy innentől más a helyzet, tudom, hogy mi a cél, mit kell elérnem innentől minden más lesz. Hát nem lett. Egyrészt a plazmavető, ami hasznos lett volna a fuhuruk ellen, Xox-szal együtt elpusztul, így ugyanúgy fegyvertelenek maradtunk ellenük, mint eddig. Szerintem ez egyébként egy óriási hiba volt, a fegyver segítségével lehetett volna egy egészen másfajta játékot hozni (és még a végjátékot sem kellett volna megváltoztatni, hiszen lehetett volna azt írni, hogy a végére lemerül a fegyver, vagy ott már túl sokan vannak ahhoz, hogy a plazmavető megoldja). Ráadásul ez a jelenet után rögtön jön a kaland legunalmasabb része: konkrétan egy órán keresztül szenvedtem egy olyan labirintusban, ahol jóformán nincs semmi, csak választhatunk az ösvények között és jól eltévedünk. Most őszintén: ki az, aki ezt szereti egy játékkönyvben? Írja meg kommentben! Miután valahogy kiszabadulunk a labirintusból tehetünk egy rövid látogatást Xox hajóján SPOILER!!! persze itt is van jópár azonnali halál, mert miért ne… Spoiler vége! utána meg jön a finálé, ahol igazából a tárgyainkon múlik, hogy életben maradunk-e. És ha igen, és működik a gázbomba, akkor ahhoz, hogy túléljük, időn belül kell kirohannunk a fészekből…újabb ösvényválasztások, csak most meg is halunk, ha nem vagyunk gyorsak…ismét egy „kedvenc” játékmechanikám. Egyszerűen az az érzésem, hogy az egész könyv panelekből van összerakva és konkrétan olyan panelekből, amiket kifejezetten utálok az ilyen típusú kalandokban. Nem tudom, mi ment félre ennyire Chapmennél, amikor ezt a művet írta, mert én a KJK-s kalandjait egyébként kedvelem, nekem a sokak által bírált Űr-orgyilkossal sincs semmi bajom, sőt, kifejezetten kedveltem a néha már elmebeteg kreációit és eseményeit. Valamit ezekből itt is megvillantott a szerző, de egyrészt ez lényegesen ötletszegényebb volt, másrészt egész egyszerűen nem tudok lazán venni egy kalandot, ha az irreálisan nehéz. Ez a kettő nálam nem áll össze (ez volt az egyik legnagyobb bajom a Mágusvadásszal is), és így egy kicsit bizonytalanná váltam olyan téren is, hogy kik is a célcsoport itt? Maga az alapsztori meg néhány epizód inkább gyerekes, a nehézsége, és a rengeteg halálábrázolás viszont nagyon is felnőttes. Egy szó mint száz, sajnálom, mert kíváncsi voltam a műre, akartam szeretni, voltak elvárásaim, de egy nagy csalódás lett a vége. Nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid időn nosztalgiát fogok érezni a Sadler-művek iránt…és nem is vagyok igazán hálás ezért.

 

Összességében: 7/20

 

A könyv letölthető itt.

 

Remélem, hamarosan tudok jelentkezni egy újabb kalanddal, hiszen várok még egy Viharkristályt az Alanor.hu-tól, remélhetőleg hamarosan Mannász Viktor új kötetét is láthatjuk, a zagor.hu is dolgozik még egy fordításon és van két jubileumi Jackson ill. Livingstone könyv, aminek bízom a magyar megjelenésében. Addig is, ha szeretnétek, írjatok ötleteket újabb 10-es listákra is!

 

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/