Ír hangulat Kolozsváron – O’Peters Irish Bistro

Bevallom, az ír konyhát nem ismerem, ráadásul Kolozsvár belvárosában nem szívesen járok éttermekbe, mert az árak legtöbbször túllépik a lélektani határokat. Azonban egyik nap az O’Peters Bistro reklámtábláját néztem az étterem mellett, amikor egy pincér szolgálatkészen jött segíteni. Akkor még elsétáltam, de úgy gondoltam, ha már ennyire segítőkészek, visszamegyek. Aztán a hét során még egy alkalommal meglátogattam a helyet. Ezekről az élményekről fogok ma írni.

A hely maga tágas és kényelmes, a belső hangulatot a zöld szín és a falakon lógó különböző whiskey-s, illetve ír szimbólumos képek találhatók. A hely beltere kicsit sötét, de nem olyan szinten, hogy ez zavarná az étkezést (a képek minőségére azonban sajnos rányomta a bélyegét). Apró kellemetlenség, hogy a konyha csak 14 óra után nyílik, de még éjjel is lehet ott enni. Valamit valamiért J

Az étlapot nézve láttam, hogy inkább a street foodos irányt képviseli, viszont elég változatos. A számos fogás közül, ami szimpatikus volt, egy névadó ételt vettem észre először, az O’Peters Whiskey Burgert. Viszki és hamburger? Furcsa kombináció, de érdekes. Az ára azonban 26 lej, és ha ez csak a burger ára, akkor bizony elég borsos. Főleg mert 10 lej lenne még egy adag krumpli, és láttam egy érdekes almás süteményt a desszertek között 13 lejért. De ez együtt sok, főleg, ha még iszom is valamit. Végül azt mondtam, nem kell mindig köret, kóstoljuk meg a hamburgert, mellé a desszertet és egy adag epres ice teát.

A tea nagyon hamar megérkezett. Rögtön az első kellemes meglepetés itt ért, egy helyben készített termék, legalábbis a tea biztos, az eperszirup szerintem bolti. Kellemesen savanykás, üdítő íze van, nem hasonlítható egyik áruházban kapható termékhez sem, amit kóstoltam. Nagyon ízlett.

A hamburgert nem sokkal később hozták, és rögtön érkezett a második meglepetés: a burgerhez ugyanis automatikusan járt a süt krumpli és a mártogatós. Így viszont felül kell vizsgálnom az előbb elmondottakat: egy komplett burger menüért a 26 lej (kb. 1.770 ft) egyáltalán nem nagy ár, még akkor sem, ha a mártás funkcióját hétköznapi ketchup tölti be. Maga az étel egyébként hétköznapi összetevőkből állt, buci, hús, uborka, hagyma, paprika, saláta, szósz. A viszkit nem nagyon lehetett felfedezni, talán a hús ízében éreztem valami extra aromát, amit lehet, hogy ez a nemes folyadék használata okozott. Alkoholos íze viszont egyáltalán nem volt semminek, ami szerintem pozitív, absztinensként ezt ételekben sem szeretem.

A sült krumpli sem mirelit termék volt, kellemes ízű, jól átsült burgonya, soha rosszabbat! A buci is ízletes, kellemes pirítást kapott, de nem tolakodó. A hús hagyományos marhapogácsa, ezzel a kis extra ízzel. Egy icike picikét túlkészült, legalábbis a külső része már kicsit feketévé vált, de összességében abszolute rendben volt. A zöldségek, ahogy az lenni szokott, frissek, finomak, a savanyú uborkáért jár a piros pont. A szósz egy érdekes verzió volt, de tetszett. Alapvetően majonéz, de picit továbbgondolva, savanykásabb ízt kapott. A hagymával együtt kicsit olyan érzésem volt, mint amikor majonézes krumplit eszem. Kellemes, nosztalgikus hangulatot adott. Az adag is elég korrekt, szóval semmi gond nincs.

A második nap, amikor itt jártam, üdítőből ugyanezt kértem, csak nem eper, hanem kivi ízesítéssel. Az is finom volt, sőt, talán egy picivel a savanykásabb háttéríz miatt még kellemesebb, ezenkívül a zöld szín kicsit jobban illett a helyhez. Most viszont már egy klasszikusabb brit ételt, a Fish & Chipset kóstoltam. A kiszolgálás ezúttal is gyors volt, ezúttal egy klasszikus hasábburgonya érkezett, de ez is helyi terméknek tűnt, finom, ropogós. A mellé kapott mártás egy zöldfűszeres tartár, megmondom őszintén, nem jöttem rá, milyen fűszerrel. A lime ízét éreztem benne, de biztosan másfajta fűszereket is használtak. Nem baj, a lényeg, hogy ízlett a kellemesen fanyar ízvilága és színben is hozta, amit kell. Halból két szeletet kaptam, leginkább párizsi bundára emlékeztető borításban, a belseje nagyon puha és kellemes ízű. Ez az étel is abszolute hozza a szintet.

Végére hagytam az almás desszertet, amit mindkét alkalommal kértem. Igazából egy „álsütemény”, mert a fahéjjal, szegfűszeggel készült almát, ami olyan ízhatást keltett, mint az almás pite belseje, egy tálba tették és rászórtak egy piskótamorzsát, ami a tészta funkcióját töltötte be. Azóta kicsit utánanéztem és megtudtam, hogy brit országokban árulnak ilyen desszerteket piteként, tehát nem trükközésről van szó, hanem vélhetően átvettek egy receptet. De egyáltalán nem zavart, hogy így készült, jobb, ha az alma íze dominál és a tészta csak kiegészítő. A „süti” mellé vaníliasodót kaptam szép kiöntőben, nem túl intenzív, de kellemes ízű mártás, ami édesítette az ételt. Működött a hideg-meleg játék is, az alma töltötte be a meleg elemet, a mártás a hideget, a tészta pedig normál hőmérsékletű volt. Talán a kedvenc desszertem, amit valaha értékeltem a blog fennállása óta.

A két főételből a burger 26, a Fish & Chips 29 lejbe került, az édesség 13, az üdítő 14 lejbe. Együtt ez azért 50-55 lej közötti érték, ami már 3.500 forint körüli, tehát nem kevés, de ha valaki csak főételt eszik, vagy az üdítőt kihagyja, máris olcsóbb. De még ezért az árért is bőven megérte az árát.

Voltak apróbb hibák ezekben az ételekben, mint például a kicsit túlkészült hús, de összességében annyira komplexnek, igényesnek, és szeretetteljesnek éreztem az egész közeget étellel, kiszolgálással, hangulattal, meg mindennel együtt, hogy nem tudok mást mondani, mint:

Értékelésem: 10/10 (Hogy ez pontosan mit jelent, azt itt megnézheted)

Bővebben a helyről: http://opeters-pub.ro/

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/