Miért lettem képviselő-jelölt?

A bemutatkozó cikkemet leszámítva talán még sohasem írtam magamról, nem véletlenül, úgy gondolom, hogy ennek a blognak nem ez a célja. A mai napon azonban megtörtént, hogy a Lehet Más A Politika hivatalosan is megnevezte a 2019-es önkormányzati választáson a pécsi jelöltjeit. Ezek a jelöltek között pedig az én nevem is ott szerepel. Már néhányan feltették az alábbi kérdéseket: Miért vállaltam ezt el? Miért vagyok az ellenzéki összefogás akadályozója? Mik a céljaim? Milyen kapcsolatban vagyok az LMP-vel és a helyi tagjaival? Ezekre a kérdésekre fogok válaszolni a következő cikkemben, remélhetőleg mindenki számára kielégítő módon. Fontos, hogy a cikkben lévő vélemény továbbra is a saját álláspontomat képviseli, az nem feltétlenül egyezik az LMP véleményével.

Az LMP-vel való viszonyom

2015 előtt nem voltam hivatalosan semmilyen kapcsolatba az LMP-vel, de több rendezvényükre elmentem, főleg egy nagyon kedves ismerősöm, Harmat Gabriella miatt, akit nagyon kedveltem (és kedvelek a mai napig, csak nagyon ritkán találkozunk), és aki aktívan politizált a párton belül. Városszépítési programokon meg közgyűléseken voltam jelen. Ennek azonban 2015 novemberében véget vetettem, ugyanis a rendőrséghez kerültem, ahol nem folytathattam politikai tevékenységet.

2 évvel később, miután otthagytam a rendőrséget (nem volt velük semmi bajom, csak nem éreztem úgy, hogy hosszú távon azt a munkát szeretném végezni), kb. visszatértem arra a szintre, amiben 2015 előtt voltam, azzal, hogy a 2018-as választáson elfogadtam Keresztes László Lóránt felkérését, hogy legyek Baranya megye 1. választókerületében a választási bizottság LMP-s delegáltja. Ez utóbbiban a szakmai kíváncsiság is hajtott, érdekelt, hogy milyen feladatokkal jár ennek a választások feletti kontroll-funkciónak az ellátása.

2018 szeptemberében aztán új szintre lépett a párttal való kapcsolatom. A városházán dr. Kóbor József képviselői asszisztense lettem, ami esetemben nem csak az adminisztratív ügyek intézésével, hanem proaktív, véleményezési és tervezet-elkészítési feladatokkal is járt. Ebben az időszakban bepillantottam az önkormányzati munkákba és számos kritikát is meg tudtam fogalmazni ezzel kapcsolatban.

Idén júliusban újabb mérföldkőhöz érkezett ez a kapcsolat: 2019. július 16. óta az Etikai Bizottság elnöke vagyok. Nem feltétlenül hálás feladat ebben a bizottságban szerepet vállalni, hiszen Szél Bernadett és Hadházy Ákos szankcionálása után a közvélemény szíve szerint keresztre feszítette volna a bizottság minden tagját (akiket nem is ismertek egyébként). Azonban ez engem nem zavart, sőt, motivált, ugyanis sokkal jobban szeretek újjáépíteni valamit, mint egy működő rendszerbe bekerülni. Így remélem, hogy az én illetve 4 tagtársam munkája révén az Etikai Bizottság renoméja mind párton belül mind azon kívül helyreáll majd.

Hogyan jutottam el a választásokig?

Az előző összefoglalással leginkább csak szemléltetni akartam, hogy jelenleg mi a helyzet köztem és az LMP között. De ennek még semmi köze a választásokhoz. Az önkormányzati választások kérdése már 1 éve jelen volt a párt megbeszélésein.  Még októberben kérdezett rá a pártigazgató, Angyal Károly, hogy adott esetben nem szeretnék-e indulni az önkormányzati választásokon? Akkor jeleztem, hogy de, nagyon szívesen, igaz, ekkor még nem gondoltam azt, hogy valóban el is fogok indulni. Leginkább azért nem, mert őszintén bíztam benne, hogy megvalósul az egységes ellenzéki összefogás a városban. Azt pedig sejtettem, hogyha megvalósul, akkor az LMP reálisan 3-4 jelöltet indít, amibe nem lett volna szerencsés engem, mint teljesen új embert bevetni.

És sokáig úgy tűnt, igazam lesz. 2019 márciusában a Baranya megyei ellenzéki pártok kijelentették, hogy együttesen indulnak a választásokon. Ebben az összefogásban a Momentum, a Jobbik, az LMP, az MSZP és a DK is szerepelt. Ekkor én már elkönyveltem magamban, hogy minden oké, nem fogok szerepelni, de nem baj, csinálom azt, amit eddig.

Ám nem sokkal később jött a rideg valóság. Amit áprilisban a jobboldali média írt, hogy a DK tulajdonképpen az LMP nélkül tervezi az összefogást Pécsett, sokáig nem hittem el, ám később bebizonyosodott, hogy ezúttal nekik volt igazuk. Június elején az együttműködés baloldali szekciója kiterítette a kártyáit. Az ajánlatuk röviden és tömören: az LMP adja fel (majdnem) minden elvét és célját, cserébe 1 választókerületben elindulhat a 18-ból, mint az összefogás jelöltje. Az ajánlat több szempontból elfogadhatatlan volt, csak néhány ezek közül, ami szerintem visszás:

-       A korábbi megállapodás után alapelvárás lett volna, hogy együtt üljenek össze a pártok, ha valamin változtatni akarnak. Itt ehhez képest már egy kész, megtárgyalt feltételrendszert tettek a párt elé, hogy „vagy elfogadod, vagy nem vagy az összefogás része”.

-       Az LMP következetesen azt képviselte, hogy mindenekelőtt a közös elvek és közös program szükséges, a közös jelöltek személye kevésbé fontos. Ehhez képest a másik oldalon minden a személyekről szólt.

-    Az ellenzéki polgármester-jelölt, Péterffy Attila számos korábbi intézkedése egy zöldpárt számára nehezen elfogadható. Az LMP ezért nem is akarta őt jelöltnek, de arra hajlandó volt, hogy bár hivatalosan nem támogatják, de nem indítanak ellenjelöltet. Azt gondolom, hogy ez egy több mint méltányos ajánlat volt (Budapesten sem várják el a pártoktól, hogy Karácsony Gergelyt támogassák, csak, hogy ne indítsanak saját jelöltet), de a DK-nak és társainak nem volt elég, ők a támogatáshoz ragaszkodtak.   

-      Nem mellesleg az ajánlott részvételi mérték még az EP-választás eredményéhez mérten is nevetséges volt (Pécsett az LMP 3,65%-ot ért el, a Jobbik kb. ennek másfélszeresét, az MSZP-PM a kétszeresét, ehhez képest a másik 2 pártnak négyszer annyi indulója lett volna, mint az LMP-nek).

Az LMP egyébként még ezt követően is próbált kompromisszumot kötni, de a másik oldalról süket fülekre talált. Mindezek miatt bennem is felment a pumpa. Sok mindent elviselek, és kevés dolog van, ami számomra megbocsáthatatlan, de a hátba szúrás ezek közé tartozik, amit pedig a DK vezetésével az ellenzék csinált, az én olvasatomban felér egy hátba szúrással (nem az, hogy végül nem akartak együttműködni, mert ez egy autonóm döntés a részükről, de egy korábban megkötött megállapodás öncélú megszegése az én olvasatomban mindennek a legalja, erről már korábban is írtam). Innentől nem volt már kérdés számomra: én is ringbe szállok, el fogok indulni és a saját lakóhelyem választókerületén megpróbálom maximalizálni a párt szavazatait és hozzátenni ahhoz, hogy listán minél több képviselő bejuthasson az önkormányzatba.

Mik a terveim a kampányra?

Mindenekelőtt egy tisztességes kampányt szeretnék lefolytatni. Nem fogok egyik közvetlen ellenfelemre sem minősítő jelzőket aggatni, sem sértegetni őket. Nyilván van problémám mind a jelenlegi kormánypárttal, mind azzal az ellenzéki összeborulással, ami Baranyában történt, de ez nem a konkrét személyek ellen irányul. Sem Kamarás Pétert, sem Fürj Csabát nem ismerem, utóbbiról már hallottam, és ezek alapján egy tisztességes embernek tartom. Ráadásul az ő pártja a Jobbik, akiket a kialakult helyzetért a legkevésbé sem gondolok felelősnek. Ők nem voltak benne ebben az „újratervezésben”, maximum azt lehet nekik felróni, hogy nem tartottak ki a márciusi megállapodás mellett, de politikailag ez egy teljesen érthető és elfogadható döntés volt a részükről. Azonban a választás idejére ők is ellenfeleim lesznek, és ekként is fogok hozzáállni.

Ugyanakkor vallom azt, hogy nekem elsősorban nem az ellenfeleimmel kell foglalkoznom! Most a munkára kell fektetnem a hangsúlyt! A kampányban szeretnék a lehető legtöbb választópolgárral beszélni. Nem telefonon, nem Messengeren, nem másokon keresztül, hanem magam, személyesen. Szeretném bemutatni nekik magamat, a programot, céljaimat, és szeretném hallani a véleményüket, hogy miben kellene változtatni a városban. Ha tetszik nekik a koncepcióm, akkor remélhetőleg elnyerem a bizalmukat. Ha meg nem, akkor felfogom ezt a szűk 2 hónapot egy hasznos tanulási folyamatnak, és folytatom az eddigi munkáimat.

Ami még célom a kampány során, hogy Pécs Kertvárosának jövőjéről egy vitát szervezzek, amire meghívom az összes jelölőszervezet képviselőjelöltjét (mivel Kertváros több választókerületet érint, nem feltétlenül csak a XV. választókerület jelöltjei jöhetnek szóba). Ezen lehet beszélni célokról, programokról, akár a kialakult politikai helyzetről is, egyenlő feltételek mellett, tisztességes keretek között. Remélem helyi szinten nem lesz olyan ellenállás, mint ami a miniszterelnöki vita idején volt az országban és sikerül ezt a célomat elérnem.

Tudom, sokan meg fogják kérdezni, hogy milyen érzés az ellenzéki összefogás útjába állni. A válaszom nagyon egyszerű: nem álltam és nem is állok az ellenzéki összefogás útjába. Az LMP próbált megállapodni, amire a többi párt nemigen volt hajlandó, ezenkívül a DK több ízben kijelentette, hogy Pécsett az ellenzék az LMP nélkül is tud nyerni. Most bebizonyíthatják, ha igazuk lesz, őszintén gratulálni fogok nekik, ha nem, akkor is gratulálok majd, csak az a gratuláció nem a tiszteletről fog szólni…

Ami a blogot illeti, nem szeretném kampányoldallá tenni. Lesznek még politikai cikkeim országos témában, de helyi szinten nem akarok cikkeket írni, és nem akarom összekeverni a blogger énemet a jelöltségi pozíciómmal. Úgyhogy a továbbiakban is olvasni fogtok tőlem gasztronómiai, KJK és közéleti vonalon is. Remélem, hogy a politikai ambícióim önmagában senkit nem fognak eltántorítani a blog további olvasásától.

Az egyetlen „reklámot” ebben a cikkben fogom tenni: ha valaki szeretne a választási kampány során aktivista lenni, keressen meg az andras.dr.szabo@gmail.com e-mail címen.