A győzelem ára?

"Azt eddig is tudtam, hogy lesz a DK-nak jelöltje, csak azt hittem, az én leszek" – Karácsony Gergely, Budapest, MSZP-PM

 „a legutóbbi választási eredmények kapcsán a belpolitikai erőviszonyokban bekövetkező változások sem jogosítják fel egyik szereplőt sem, hogy csak saját hasznát maximalizálja, ha a valódi cél a NER rendszerének megbontása”. – Szabó Bence, Momentum, Debrecen

„Bízunk benne, hogy megsütötte a nap Varga Zoltán (DK-s képviselő – a szerk.) fején az alusisakot , és csak ezért beszél zöldségeket, nem pedig azért támadja az ellenzéki pártokat, mert a Fidesz malmára szeretné hajtani a vizet” – a Jobbik debreceni alapszervezete.

 „Amikor már nem a feladat elvégzésén, hanem a posztok kiosztásán a sor, akkor mindig előkerülnek a semmittevők.” – Vörös Viktor, Sopron, MSZP-PM.

„A megállapodást lényege az volt, hogy az ellenzéki szervezetek – a valódi változás érdekében meghatározott elvi kereteken belül – kialakítják azt a helyzetet, hogy valamennyi pécsi választókerületben egyetlen ellenzéki jelölt induljon, majd a polgármester-jelöltek között is csak egyetlen ellenzéki maradjon állva. Ezt a megállapodást a baloldali pártok kétszer rúgták fel: először saját jelöljük egyeztetés nélküli bejelentésével, majd az EP-választás után a korábban megállapított politikai keretek semmibevételével.” – Keresztes László Lóránt, Pécs, LMP

Ezek a mondatok külön-külön is elég kemények, de összességében még aggasztóbbak. A márciusban és áprilisban megkötött ellenzéki összefogások egyre több helyen módosulnak, vagy szűnnek meg teljesen, egymás tiszteléséből egymás kritizálásába mennek át, a szoros kötelékek egyre inkább lazulnak el, vagy bomlanak fel. Ha azonban megnézzük, mi a közös ezekben, egy kapcsot minimum találunk: a Demokratikus Koalíciót. Noha nem minden esetben kizárólag a DK a felbomlásoknak az oka, a konfliktusos helyzet kialakulásában gyakorlatilag minden alkalommal benne voltak. Ez alighanem az Európai Parlamenti Választásokra vezethető vissza. A párt nem várt sikere révén valószínűleg több hatalomhoz és lehetőséghez szeretne jutni az önkormányzati választások során, mint amikben előzetesen – írásban, szóban vagy hallgatólagosan – megállapodtak. Noha ez az óhaj alapvetően érthető, mégiscsak óriási veszély van benne. A következő cikkemben megpróbálom felvázolni, hogy mi lehet az oka ennek a változásnak és milyen következményei lehetnek, ha ezt a politikát a DK fenn akarja tartani.

EP választás – a legnagyobb ellenzéki győztes a DK

Ami egyértelmű, hogy a Demokratikus Koalíció az EP választások nagy nyertese lett. Nemcsak hogy %-os arányban megháromszorozta a támogatottságát az 1 évvel ezelőtti eredményekhez képest, a közvélemény-kutatók által előzetesen becsült 10%-ot is jócskán túllépték, és a legerősebb ellenzéki párttá nőtték ki magukat. Ezzel pedig egyértelműen megváltozott az ellenzéken belüli helyzetük, különösen azáltal, hogy a Jobbik, az LMP és az MSZP nem várt módon gyengén szerepeltek.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy nem a FIDESZ kárára javultak. A kormányzó párt 53%-os eredménye 5%-kal erősebb, mint 1 éve volt, tehát nem lehet azt mondani, hogy a FIDESZ gyengült volna. Mondjuk véleményem szerint nem is erősödtek, egyszerűen arról van szó, hogy jobban mozgósítottak, ami a viszonylag alacsony részvétel miatt kifizetődött. De ez nem változtat azon a tényen hogy a DK népszerűsége nem a FIDESZ, hanem a többi ellenzéki párt kárára történt.

A korábbi megállapodások felrúgása nem etikus

Ami bizonyos, hogy azokon a helyeken, ahol kialakult egyfajta ellenzéki összefogás, erről született megállapodás. Ezek mértéke persze lehet különböző. Lehetséges, hogy egyes helyeken csak abban egyeztek meg, hogy szívesen együttműködnének és a részleteket nyáron megbeszélik, míg máshol lehet, hogy már választókerületeket osztottak fel. Tulajdonképpen mondhatjuk azt, hogy a megállapodások mélysége az EP-választások előtt egy kockázatvállalás (vagy annak megszüntetése? Nézőpont kérdése) volt. Hiszen ha részletes megállapodás született az EP-választások előtt, akkor az EP-választás nyertes pártjai azzal pórul jártak. Feltéve, ha betartják a megállapodásokat.

Ugyanakkor azt gondolom, hogy a választások előtt kötött megállapodások figyelmen kívül hagyása a választások után a legkevésbé sem etikus viselkedés. Hiszen a megkötéskor már tisztában voltak azzal, hogy lesz még egy EP-választás. És azzal, hogy ennek ellenére megegyeztek valamiben, vállalták, hogy az abban foglaltakat akkor is betartják, ha a politikai helyzetük változik. Azoknál a pártoknál, akik ezeket megszegik, óhatatlanul felmerül a kérdés, mire kellett vajon nekik a megállapodás? Hogy leváltsák a Fideszt, vagy, hogy bebiztosítsák magukat és a politikai érdekeik szerint vegyék figyelembe (egy sikertelen szereplés esetén lobogtatják, és figyelmen kívül hagyják azt egy sikeres esetén)? Nem egyszerű a helyzet.

Márpedig, bár az információink nagyon hiányosak, úgy tűnik, a DK több ízben megszegte ezeket a megállapodásokat. Budapesten nem tudom, vállaltak-e kötelezettséget arra vonatkozóan, hogy Karácsony Gergelyt támogatják, de az biztos, hogy a kommunikációjukban ezt sugallták, épp ezért Kálmán Olga bejelentése mindenkit meglepett. A debreceni nyilatkozatokból is az érződik, hogy a párt nagyobb hatalmat akar annál, amiben megállapodtak, vagy legalábbis irányítani akar. És az LMP-s nyilatkozatokból is egy megállapodás nyilvánvaló megszegése látszik igazoltnak. A tekintetben pedig, hogy a polgármester jelölt bejelentésének körülményei nem voltak tisztességesek, csak egyetérteni tudok az egykori társelnökkel, erről már korábban is írtam. Persze hangsúlyozni kell, hogy ezek a nyilatkozatok mind az ellenérdekű politikai erők véleményei, ekként elfogultsággal jogosan lehet őket illetni, ugyanakkor ha 4 különböző helyről 4 különböző erő képviselőitől érkezik a kritika, az azért már több mint gyanús.

A DK sincs nyeregben

A Demokratikus Koalíció a mellett, hogy most nyeregben érezheti magát, nagyon fontos, hogy ez a nyereg ne változzon magas lóvá, márcsak azért sem, mert ők sem érezhetik magukat magabiztosnak. Ennek két oka is van. Az egyik, hogy az a 16% amit kaptak, még mindig kb. egyharmada a FIDESZ támogatóinak. Ez pedig nyilvánvalóan nagyon kevés ahhoz, hogy helyhatósági választásokon győzelmet tudjanak aratni a FIDESZ-szel szemben. A többi párt nélkül ez nem fog menni sehol.

A másik nehezítő körülmény pedig a választási szisztéma. Az EP kampányban fenntartom azt a véleményem, hogy a DK programja tartalmilag egyáltalán nem emelkedett ki a programok közül. Viszont egyrészt felépítettek köré egy remek kampányt, másrészt találtak egy nagyon jó személyt hozzá. Dobrev Klára személye ugyanis a Gyurcsányt kedvelőknek bőven megfelelt, akik meg nem kedvelik őt annyira, azok számára úgy tűnhetett, hogy a volt miniszterelnök hátrébb lépett. E mellett az Európai Egyesült Államok vízió bár nagyon megosztó, de akinek tetszett, az a DK-ra szavazott, akinek meg nem, az valószínűleg amúgy sem szavazott volna oda. Tehát elvitathatatlan módon remekül megszervezték és kitalálták az egészet.

Csakhogy ezeket a trükköket ősszel nem lehet alkalmazni. Ezt a kampányt nem lehet egy személy és egy vízió mentén felépíteni. Itt a helyi szerveknek kell minél nagyobb munkát beleölniük abba, hogy a saját helyi embereik alkalmasságát bizonyítsák. Nem lehet Dobrev Klárával vagy nemzetközi víziókkal érvényesülni. És azért ezeken a választásokon a DK eddig nem szerepelt túl jól. 5 éve is láttuk, hogy az EP választásokon a párt majdnem annyi szavazatot szerzett, mint az MSZP, aztán viszont a helyhatósági választásokon ahol mindketten indultak, ott rendszerint jelentősen kikaptak a szocialistáktól. És ha a tavalyi választásokat nézzük, akkor – ahogy arról már régebben is írtam – azokban a budapesti kerületekben, ahol a FIDESZ nyert, rendszerint DK-s ellenfelet győztek le. Ebből azért az látszik, hogy amikor a DK politikusai egyénileg mérettették meg magukat, rendszerint könnyűnek találtattak. Mostanra persze biztos erősebbek, de a múltbéli tapasztalatokból kiindulva szerintem messze nem akkora az előnyük, mint amit az EP-választások mutattak. És azt se feledjük, hogy bár a választópolgárok pártszinten ítéletet mondtak a Jobbik, az LMP és az MSZP felett, de egy olyan népszerű politikusuk, aki az adott településen sokat tett, még mindig alkalmas lehet jó eredményt elérni.

Mindezek alapján, ha én lennék a DK vezetésében, akkor azt mondanám, ideje kicsit visszavenni az arcból, és a korábbi megállapodások mentén, vagy azokat minimálisan, összegyeztetés keretében módosítva folytatni a részvételt az ellenzéki együttműködésben. Mert ha nem ez történik, akkor hiába válnak ők a legerősebb ellenzéki párttá, a FIDESZ-szel szemben esélytelenek lesznek és megint narancssárgává válik a teljes térkép.

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/