Ebédmenük – Kóstolda

A Kóstolda nevű hely már tavaly nyáron megnyitott, de nekem valahogy kimaradt eddig az életemből. Talán azért, mert az A’la Carte kínálatuk már magasabb éttermi árkategóriájú, ebédmenüket pedig sokáig nem igazán ettem. Nemrégiben azonban jobban rászoktam erre, és ekkor láttam a helyet a Király utcában. És ezután ismertem meg a hely speciális jellegét. Ugyanis Pécs első cigányétterméről beszélünk, ahol a szakácsok, eladók egyaránt romák. Ez sokakban sztereotípiát válthat ki, ugyanakkor szerintem az autentikus cigánykonyhánál nincs jobb konyha a világon. Egy ebédmenünél nyilván azért nem várható el az a szint, itt beérem azzal, hogy legyen finom és lakjak jól vele. Ezekkel a gondolatokkal mentem be első alkalommal az étterembe, amit másnap egy újabb látogatás követett. Egyetlen apró hátránya a mai elemzésemnek, hogy húsos főételt még nem kóstoltam a helyen, így a teljes képhez még vissza kell mennem legalább egyszer, de más helyekről is írtam már húsmentes ételről, úgyhogy ez nem jelent gondot.

A menü viszonylag egyszerű, egyféle leves van, és kétféle főétel közül lehet hozzá választani, 1.300 forintért. Az első alkalommal egy zöldbablevest kértem, fokhagymás-tejfölös lángossal. Ez egy kicsit necces választás, mert a zöldbab nem tartozik a kedvenc zöldségeim közé, de majd meglátjuk. A második alkalommal sertésgulyást ettem túrógombóccal, amihez epermártást tálaltak.

Ételek tekintetében az egyik nap a levest szinte azonnal tálalták, másodszor kb. 6-7 percet várnom kellett rá, de ez bőven vállalható, a főétel meg azután érkezett, hogy a levest megettem. Profi és kedves kiszolgálás mindkét alkalommal. Maga a belső tér is oké, egyszerű, de esztétikus, néhány szép fotóval és egy jó hangulatú üzenettel színezve az amúgy fehér belteret.

Az ételek közül a zöldbableves meglepő módon ízletes volt (mármint azért meglepő, mert annyira nem szeretem a zöldbablevest). Nem tudom, hogy húsos alaplével dolgoznak-e vagy a fűszerezés teszi, de nagyon intenzívnek éreztem a leves ízét. A benne lévő zöldségek fajtája nem sok (sárga és fehérrépa, zöldbab), viszont igen emberes mennyiséget adtak mindegyikből, tipikus laktató leves. És egyébként még a zöldbabot is egész ízletesnek éreztem benne. Szóval erős kezdés.

A lángos érkezésekor kicsit megmosolyogtam, hogy az egyébként teljesen hétköznapi bolti tejfölt tálaló pohárkában szervírozták. Alapvetően nincs ezzel baj, viszont teljesen felesleges. A külön tálalóedény alapvetően nem esztétikai kérdés, hanem olyankor szokták használni, amikor a leves/mártás rontana egy másik elem állagán, ha sokáig lennének együtt (például chipseknél vagy más ropogós elemeknél). Egy lángostészta esetén ilyen funkció nincs, ezt nyugodtan rátehették volna magában. Persze ez nem nagy hiba (ha lehet egyáltalán hibának nevezni), csak gondoltam, hogy egyszer már megírom, ha ilyen történt.

Maga a lángos kicsit langyos volt számomra, egy icipicit melegebben szeretem. Ugyanakkor nem arról van szó, hogy kihűlt volna, vagy, hogy nem friss étel melegített verzióját tették elém. Inkább azt tudom elképzelni, hogy a lángost kb. akkor kezdték el készíteni, amikor a levest elkezdtem enni, viszont a meleg levessel egy picit vártam, mielőtt megettem volna. A lángos tésztája egyébként nagyon finom, jól átsült, örültem, hogy merték használni a fokhagymát, és végülis kettő is dukált belőle, bár azért egyik sem a strandi lángosok mérete.

A második alkalommal ugyebár a sertésgulyást kóstoltam meg. Már az előző leves is nagyon ízlett, de ez még annál is jobban sikerült. Pont annyira sós, amennyire kell, pont annyira csípős, amennyire kell, a hús puha maradt, a zöldségek bőségesek benne. Ráadásul még egy szelet kenyér is dukált mellé, ami külön figyelmesség. Szóval nagyon ízlett.

Végül a túrógombóc maradt. Az ízesítése nagyon különleges, nem csak a hagyományos édes-túrós ízt lehet érezni, bátran használják a citromhéjat, de egy kis vaníliás ízt is éreztem, és egy csipetnyi sót is, kiemelve az édesebb ízeket. Rajta porcukor és morzsa, utóbbi jó ropogós, tetején pedig az epermártás, amiben valóban érződött az eper íze, kicsit fanyar, savanykás vonalat képviselt, de ez nagyon illet az ételhez, és hőmérsékletben is passzolt a hideg mártás a meleg gombóchoz. Két apró kritikám van, az egyik, hogy a mártás kicsit eláztatta a morzsát (itt például jó lett volna a tálalóedény, hogy a morzsa ropogós maradjon), a másik, hogy a 3 kis gombóc azért összességében nem volt igazán laktató, ebből még tudtam volna enni. A levessel együtt azonban abszolute jól lehet vele lakni.

Ezt a helyet gyakran kritizálják az árkategóriája miatt. A menüje azonban 1.300 forint, ez bőven vállalható, ennél jócskán vannak drágább helyet (és a 2-3 héttel ezelőtti elemzésem óta a Neked Csak Szofi ára is ennyi lett), és azt nem mondom, hogy ez volt a legnagyobb mennyiség, amit menüben ettem, de azért oké volt. És tulajdonképpen komolyabb kritikát nem tudok megfogalmazni, a tálalóedényes dolog inkább csak apróság (vagy akár szőrszálhasogatásnak is nevezhetném), mindegyik étel, amit ettem, ízlett, szóval biztos, hogy vissza fogok még térni. Talán egyszer még az A’la Carté étlapot is kipróbálom.

Értékelésem: 9/10 (hogy ez mit jelent, azt itt megnézheted)

Bővebben a helyről: https://www.facebook.com/K%C3%B3stolda-404317776420397/

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/