Úristen, ez mi? – Öreg Harang Borozó és Étterem, Hévíz

 

Amikor érdeklődtem ismerősöktől meg közösségi oldalakon, hogy melyik az a hévízi étterem, amit feltétlenül meg kell látogatnom, akkor messze a legtöbb ajánlást az Öreg Harang étterem kapta, sőt arra is figyelmeztettek, hogy érdemes előre foglalnom, mert nagyon gyorsan meg tud telni és ne egy szokványos vendéglátásra készüljek (és egy kicsit az ára is borsosabb). Úgyhogy foglaltam is, és mentem is.

Amikor megérkeztem, valóban nem egy puccos helyet láttam, hanem egy hangulatos, szabadtéri helyszínt, de szerencsére a nagy meleg ellenére voltak árnyékos helyek. Az elején szépen elmondta a tulajdonos, hogy milyen ételek vannak, azokat milyen körettel tudják elkészíteni. A levesekből választottam egy egészen extrémet, egy tárkonyos kecskeragu levest, főételként meg marhapofa volt a fő elem, sokféle körettel. Italként egy házi bodzaszörpöt ittam, amin tényleg érződött, hogy házi, nagyon kellemes ízű.

A leves érkezett először, ami kifejezetten meglepett. A kecskehúsról azt hittem, hogy keményebb és rágósabb lesz, de nem, nagyon szépen puhára volt fővé és az íze is kellemes, leginkább a marhához hasonlított, ám annál valamivel zsengébb. Az alapleve nagyon kellemes, a tárkony is nagyon sokat dob rajta, de a hús és a zöldségek íze is kiérződik belőle, nagyon jó. A sűrűjében hagyományos összetevők voltak, ezek mindegyike ízlett, a gomba annyira nem, de ez azért van, mert nem szeretem a gombát. Viszont nem is volt zavaró így a levesben. Remek kezdés.



A főételen aztán lehidaltam, és már az első másodpercben tudtam, hogy nem fogom tudni megenni. A főelemen kívül gyümölcsragu, barnamártás, burgonya, párolt lilakáposzta és tócsni volt. Igazi ízkavalkád az egész.

A hús magában kóstolva nekem picit sós volt, ugyanakkor, ha megnézzük a mellette lévő köreteket, szinte az összes az édeskésebb irányba megy el. Szóval összességében a többi összetevővel együtt kifejezetten harmonikus volt. A köretek közül a legjobban a gyümölcsragu ízlett, amivel nem is spóroltak. Egyszerre volt édes és savanykás a különböző gyümölcsök miatt, de jópár esetében azt éreztem az ízekből, vagy helyben termesztik, vagy valamilyen helyi termelőnek az áruja, mert boltban ilyen zamatosat nem lehet kapni.



Ízlett a lilakáposzta is, bár alapból nem a kedvenc ételem, de egy kis fűszerezéssel nagyon kellemes ízt varázsoltak neki. A barnamártás is hozza azt, amit kell, hagyományos elkészítés, de nagyon jó ízű. A burgonya is a hagyományos vonalat képviseli, jól elkészített, nem mondanám extrának, de hiba sincs benne, abszolute rendben van. Az egyetlen elem, ami picit zavart, az a tócsni volt, jól átsült, ám az én ízlésemhez képest túlságosan sok hagymát sütöttek bele, ezt nem éreztem olyan kellemesnek. De talán ez az egyetlen kritikám az étellel kapcsolatban.

Kiemelném még, hogy a személyzet is nagyon kedves, a tulajdonos is beszélgetett velem, és a közeg, a hangulat is nagyon kellemes. A teljes menüsorért kb. 14.000 forintot fizettem, de tényleg mindenen azt éreztem, hogy rendkívüli, hogy prémium alapanyagokból készül, és azért na, elég kevés helyen eszik az ember kecskét is, meg pofát is. Nyilván bele lehetne kötni apróságokba, de azt gondolom, hogy ez már egy sokkal magasabb szint annál, hogy apróságokat zokon vegyek. Mert amit itt kap az ember, az tényleg rendkívüli.

Aki szeretne oda menni, annak tényleg javaslom az előre foglalást, illetve felhívnám a figyelmet, hogy fizetni tudomásom szerint csak készpénzzel lehet.

 

Értékelésem: 10/10. (hogy ez pontosan mit jelent, arról itt olvashatsz).

Bővebben a helyről: https://oregharang.hu/index.php/hu/   

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 10 általam legkevésbé kedvelt KJK könyv

10 olyan lapozgatós könyv, ami sokkal jobb lett, mint amire az alaptörténete után vártam

Vissza a múltamba 47. – Vihar és Vágy