A pilóták rangsora a 2019-es Formula 1-es szezonban, 2. rész

Néhány nappal ezelőtti cikkemet folytatva most következzen az idei Formula 1-es szezon szubjektív élmezőnye. Nem volt könnyű a rangsort kialakítani, hiszen a versenyzők között újoncok és rutinos pilóták, top- és kiscsapatok versenyzői egyaránt fellelhetők, sőt, még visszatérő és szezon közben autót váltó pilótát is találunk. De lássuk, mi lett nálam a végeredmény.

10. Daniil Kvyat

Tavaly már azt hittük, hogy az orosz versenyző Forma 1-es pályafutásának vége, idén azonban ismét lehetőséget kapott a királykategóriában, amit meg is hálált. Az még nem akkora szó, hogy újonc csapattársát a szezon első felében viszonylag simán verte, az már annál inkább, hogy amikor lehetősége volt rá, stabilan hozta a pontokat. A kicsit balszerencsés szezonkezdet után az 5. és 11. futam között 5 alkalommal szerzett pontot, egyszer dobogóra állt, ami szerintem a kiscsapatok dobogós helyei között messze a legértékesebb (ezen a pályán a legjobb pilóták közül is többen hibáztak). Ami egy kicsit elbizonytalanít, az az, hogy miután megkapta csapattársnak a rutinosabb Pierre Gaslyt, őt már nem tudta legyőzni futamokon sem, időmérőkön meg nagyon látványosan kikapott tőle (a mindkettejük által befejezett edzésekből 6-1 Gaslynak). Mindezek ellenére úgy gondoltam, hogy a stabil teljesítménye és kiemelkedő dobogós helye alapján mindenképp a mezőny első felében van helye.

9. Daniel Ricciardo

Nehéz megítélni Ric idei teljesítményét. Azt gondolom, hogy a szezon előtt a legtöbben arra számítottak, hogy a „Formula 1,5” világbajnoka ő lesz. Talán ő tűnt a nem élversenyzők közül a legerősebb pilótának, és a Renault nézett ki a legjobb kocsinak is. Ez azonban nem történt meg, amire a McLaren erősödése mellett az is magyarázat, hogy Ricciardonak nagyon sok kiesése volt részint a technika miatt, de ő maga is többet hibázott. Talán a hátsó mezőnyben türelmetlenné vált, vagy azok a manőverek, amik a stabil Red Bullal működőképesek voltak, egy Renaultval már neccesebbek. Mindazonáltal leírni nem szabad, mert az élcsapatok pilótáit nem figyelembe véve a 2. helyen végzett a szezonban, a csapattársát pedig stabilan verte (ezeket az adatokat már az előző cikkben Hülkenbergnél leírtam) és amikor működött a Renault, akkor azért masszív pontszerző helyeket hozott, az olasz nagydíj negyedik helye meg kifejezetten szép eredmény tőle. Szóval leírni semmiképp sem írható le, annak ellenére sem, hogy előzetesen talán jobb eredményt vártunk tőle.

8. Alexander Albon

Talán ez egy kicsit meglepő eredmény lesz, lehet, hogy sokan előbbre várták. Azt beismerem, hogy amit egy újonc pilótától elvárunk, azt maradéktalanul teljesítette. Nem kapott ki látványosan a csapattársaitól, volt pár kimagasló versenye (főleg a Kínai Nagydíj, ahol utolsó helyről indulva szerzett pontot), és bebizonyította, hogy nem ijed meg, hogyha előzésekkel kell pozíciókat szerezni. De akkor miért nincs előrébb? Leginkább azért, mert mindkét csapattársa ellen vereséget szenvedett, Kvyat versenyeken 6-3-ra verte, Verstappen kapcsán meg ugyanaz igaz rá, mint Gaslyra, hogy csak akkor tudta megverni, ha csapattársa hibázott vagy technikai problémái voltak. Azért ha a pontjait nézzük, ő Verstappen egységeinek 78%-át szerezte meg, ez Gasly 31%-hoz képest hatalmas előrelépés (igaz, ebben az is benne van, hogy Verstappen hibázásai és nullázásai a szezon második felére tolódtak). Ezenkívül bár a dobogós helyet ő sem szerezte meg, erre Brazíliában minden esélye megvolt és csak Hamilton közbenjárása révén nem sikerült. Összességében tehát újoncként abszolute helytállt Kvyat ellen, majd miután átült a Red Bullba, Verstappen ellen is. Ez elsőre bőven jó, de a második szezonjában már több kell majd.

7. Lando Norris

A mellett, hogy a szezon elején a mémgyárak arról vitatkoztak, hogy vajon gyorsabb-e a szélárnyékánál, azért be kell látni, hogy a tavalyi év előtt mindenki lesajnálta a McLarent, hogy se rendes motorjuk, se rendes kasztnijuk, és Alonso távozásával rendes pilótájuk sincs, a legtöbb helyen 6-8. helyre tippelték őket idén. Ehhez képest nem várt fejlődés és nagyon stabil eredmények jellemezték a wokingiak idei munkáját, amiben Norrisnak is szerepe volt. Főleg a szezon második felére igazán elkapta a fonalat és bejelentkezett a stabil pontszerző helyekért. Ezenkívül nem egyszer bebizonyította, hogy nem ijed meg, ha merész manővereket kell kivitelezni (ez mondjuk Albonra is igaz). Csapattársával összehasonlítva már kicsit rosszabb a mérleg, a 96-49-es arány nem túl jó, azonban azt is figyelembe kell venni, hogy időmérőkön közel azonos teljesítmény nyújtott, mint Sainz és a mindkettejük által teljesített futamokon is 8-4-es vereséget szenvedett csak, ami azért nem vállalhatatlan, főleg úgy nem, hogy a két pilóta közül egyértelműen Lando volt a pechesebb versenyző. És azért az sem elhanyagolható tényező, hogyha Albont nem ültetik át a Red Bullba, szinte biztos ő lett volna az év újonca (a közönség szerint így is ő lett és szerintem is). Mindez elsőéves versenyzőként kiváló.

6. Kimi Raikkönen

Jár a pacsi az öregnek, az tény. Amikor kiderült a tavalyi szezon végén, hogy nem vonul vissza, hanem eltölt még 2 évet egykori nevelőcsapatánál, sokaktól lehetett hallani, hogy ez felesleges, már elvesztette motivációját. Ehhez képest mintha kivirágzott volna az új autóban. Főleg a szezon elején voltak látványos előzései, kiemelkedő futamai. A legdurvább statisztika erre az, hogy a Magyar Nagydíjig bezáróan a 12 futamból 8-szor tudott pontot szerezni (és a 4 kivételből is az egyiken pontszerző helyen ért célba, de utólag kizárták). A szezon második fele már nem sikerült neki olyan jól, de ez leginkább az autójának tudható be, a csapattársát ekkor is sikerült stabilan vernie. Egyedül a nyári szünet utáni 2-3 futamot lehet neki felróni, ott azért több hibája volt és Giovinazzi be tudott gyűjteni pár pontot, miközben ő semmit. De mindent egybevetve így is nagyon stabil és eredményes szezont futott, szerintem várakozáson felülit.

5. Charles Leclerc

Talán most okoztam némi meglepetést (és még fogok is biztosan), mert a legtöbb szavazáson és véleményben a monacoi dobogós, vagy legalábbis TOP4-es pilóta. Én egy picit óvatosabb lennék vele. Ami biztos, hogy óriási tettet hajtott végre, hiszen 2. évében úgy tudta megverni a Ferrarinál már nagyon rutinos Sebastian Vettelt, hogy deklaráltan 2. számú pilótának hozták, vagy legalábbis ebben az évben még ezt a sorsot szánták neki. Ehhez képest már a szezon közben látszódott, hogy ennyivel nem éri be, és a nyári szünet után már sokkal inkább úgy tűnt, hogy a csapat őt támogatja. Egy ilyen helyzetet elérni kétségkívül nagy teljesítmény. De akkor miért nincs még előrébb? Azt gondolom, hogyha Vettelnél felróttam, hogy sokat hibázott, akkor ez bizony jellemző Leclercre is, elég a bakui időmérőre gondolni, vagy a német nagydíjon elkövetett hibájára, de azért a brazil kettős ütközésben is volt némi felelőssége, még akkor is, ha szerintem az elsősorban Vettel sara. Valamint az agyonsajnált Vettelt azért összességében nem túl sok ponttal tudta megverni, futamokon pedig még mindig a német tűnt kicsit meggyőzőbbnek. Szubjektív mércével, az elvárásokat figyelembe véve nagyot ment tehát a Ferrari új versenyzője, de objektíve azért neki sem volt tökéletes szezonja.

4. Sergio Perez

Kimi mellett a szezon másik szürke gyémántja szerintem, ami kezdetben nem nagyon realizálódott, ugyanis a Racing Point nem várt módon gyenge első félidőt futott (bár ekkor is volt egy zsinórban hármas pontszerzése). De onnantól, hogy a kocsi elkezdett működni, vele is ugyanez történt. Az utolsó 9 futamból a szingapúri kiesését kivéve minden alkalommal pontot szerzett, mialatt csapattársának ez összesen kétszer sikerült, ez nagyon nagy különbség. Összességében időmérőkön és versenyeken is nagyon stabilan verte Strollt, és megszerezte a Formula 1,5 harmadik helyét egy olyan kocsival, ami csak a konstruktőri hetedik helyre volt elég. Mindez szerintem ha nem is látványos, de mindenképp kiemelkedő.

3. Lewis Hamilton

Nagyon nehéz egy ilyen helyzetben bárkit értékelni, ugyanis talán ez volt Hamilton 2. olyan bajnoki szezonja, ahol a szezon első harmadának végén már egyértelmű volt, hogy itt senki nem fogja őt legyőzni. A többi csapat autója (meg a Ferrari stratégiája) jóval gyengébb volt, és Bottas sem volt képes hosszú távon hozni az ő szintjét. Ennek megfelelően nagyon magabiztosan zárta a szezon első részét, 8/12-t hozott győzelmek terén. Ugyanakkor a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a szezon második felében már csak 3 futamot tudott megnyerni (amiből az egyik nem kis szerencse volt), és valahogy úgy tűnt, mintha nem harapna annyira. Ezenfelül az évben volt 2 nagyon gyenge futama (Németország és Brazília), tőle szokatlan hibákkal. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy tetemes előnynél már egy pilótának arra kell elsősorban figyelnie, hogy a pontokat stabilan hozva beossza az előnyét, nem szabad rizikós manőverekbe kezdenie. És ezt Hamilton tökéletesen csinálta. Nem volt egy látványos, küzdelmes szezonja, viszont cserébe szinte mindenhol kihozta azt, amire éppen szüksége volt. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor azt mondhatnám, hogy Hamilton idén csak annyit adott ki magából, ami a világbajnoki címének és renoméjának megvédéséhez szükséges volt. Nem ez volt sem a legjobb szezonja, sem a legnagyobb küzdelme, de tökéletesen hozta az elvárt szintet.

2. Max Verstappen

2 szempont számított fokozottan az én értékelésemben. Az egyik, hogy egy pilóta képes-e olyan ellenfeleket legyőzni, akiknek erősebb a technikájuk, másik, hogy mire képes a csapattársai ellen. Verstappen mindkettőből jelesre vizsgázott. Egyrészről mindkét Ferrarit meg tudta verni, és így a bajnoki 3. hely az övé lett, másrészről egyetlen olyan futamot sem tudnék mondani, ahol a csapattársa nyers tempóval megverte volna őt. Ez a 2 adat pedig szerintem önmagáért beszél. Érdekes, hogy Hamiltonhoz hasonlóan nála is azt éreztem hogy a szezon első részében gyakorlatilag tökéletes versenyeket futott, és már-már az volt a véleményem, hogy teljesen levetkőzte a múltbéli hibáit. A második részében azonban megint volt könnyelmű rajt utáni balesete, túl merész előzési kísérlete, kicsit megint a régi Verstappent láttam. Mindazonáltal nála ki merem jelenteni, hogy ez volt eddigi pályafutása legerősebb szezonja.

1. Carlos Sainz Jr.

No, szerintem itt most jó nagy meglepetést okoztam sokaknak. Tényleg a „Formula 1,5 bajnoka” lenne a szezon idei legjobbja? Szerintem igen. Az előző szempontok szerint értékelve: Sainz nem csak legyőzte, hanem konkrétan rommá verte a középmezőnyt. Azok a pilóták közül, akik egy futamot sem teljesítettek TOP autóban, minimum 42 pontot vert rá, vagyis átlagban futamonként kettőt, ez a középmezőnyben nagyon soknak számít. Ráadásul mindkét olyan pilótát képes volt legyőzni, aki egy fél szezont a Red Bullban töltött. Ezek közül a versenyzők közül már egy megverésére azt gondolnám, hogy nagy fegyvertény lett volna, a kettőért meg tényleg fejet kell hajtani. A másik pedig a csapatépítő oldala. Sokan mondták azt, hogy összeroppanhat a súly alatt, ami rá fog nehezedni, hiszen Alonso helyére ül, képtelenség, hogy hozza azt a szintet, amit spanyol honfitársa. Ehhez képest ugyanaz a stabilitás jellemezte, ami a kétszeres világbajnokot, viszont mindez nem állandó elégedetlenséggel, kritikával fűszerezve, hanem hálás volt, örült minden sikernek, és rendszerint elismerően beszélt a csapatáról. A McLaren háza táján mintha a csapatmorál megerősödött volna, és ebben neki elévülhetetlen szerepe van. Az pedig, hogy Brazíliában az utolsó helyről ért fel a dobogóra, szerintem semmilyen kommentárt nem igényel! Hölgyeim és Uraim, nincs más hátra, mint fejet hajtani Carlos idei szenzációs teljesítménye előtt, mert nagyon megérdemli!

Remélem mindenki élvezte az elemzésemet. Természetesen mindez szubjektív vélemény, nem szentírás, így bárkinek lehet más álláspontja. Ha ez így van, nyugodtan írd meg kommentben!

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/