Ebédmenük – Ízes Magyar Csemege Pécs


A mostani írás még a vírushelyzet előtt született, csak mivel a vendéglátó hely a koronavírus miatt bevezetett korlátozások ideje alatt zárva tartott, nem akartam akkorra időzíteni az elemzést. Egyébként ez az a hely, amiről nagyon sokáig nem is tudtam, hogy ebédelni is lehet ott, azt hittem, hogy ez egy kicsit speciálisabb kínálattal rendelkező üzlet, ami főleg magyar termékeket árul, illetve szendvicseket. Ez alapvetően egyébként valóban így van, azonban helybeni étkezésre is kínálnak néhány fajta ételt, amelyek naponta változnak. Amikor én benn jártam, akkor egyféle leves és kétféle főétel közül lehetett választani, a főételek különböző árkategóriákba voltak, az egyik levessel együtt kicsivel 1.200 forint alatt, a másik egy kicsivel felette van. Mivel a leves egy gulyásleves volt, és nem akartam e mellé még egy húsos ételt enni, ezért végül nem a klasszikus főétel menük közül választottam, hanem kértem a leves mellé 3 darab palacsintát, egy kakaósat, egy lekvárosat és egy túrósat. Klasszikus pénteki menü, apró szépséghibája a dolognak, hogy épp hétfő volt, de ezen nem veszünk össze J.

A gulyáslevest nem a hagyományos tálalásban kaptam, hanem egy kisméretű lábasban érkezett (legalábbis lábasokhoz képest kicsit, tányérnak teljesen jó). Megvolt a maga hangulata és látszatra nagyobbnak is tűnt, mint egy átlag (és az is volt). A leves igen sűrű, tele van zöldségekkel és hússal, szinte minden kanálra jutott belőle valami. Az íze is nagyon kellemes, jó fűszeres, hagyományos ízvilág. Egyetlen apró kritikám, hogy a zöldségek a szükségesnél nagyobbakra voltak vágva, néha 2 vagy 3 részre kellett vágnom a krumplit vagy a sárgarépát, hogy kényelmesen lehessen enni. De ezt leszámítva minden tökéletes.

A palacsinták kapcsán már kissé vegyesebb érzéseim voltak. Leginkább a tészta miatt, amelyik kissé íztelennek hatott és talán még egy kevés időt is tölthetett volna a serpenyőben. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy nyers volt, de én akkor szeretem igazán a palacsintát, amikor már elkezdi felvenni ezt a sárgás-barnás színt és kicsit ropog, amikor beleharapok. Ez még egy picit „fehér” maradt. A töltelékek viszont ízlettek, egyikre sem mondanám, hogy rendkívüli lenne, de mindegyik rendben volt mind a minőségében mind a mennyiségében.
 
Sajnos nem emlékszem már pontosan, hogy mennyit fizettem az ételért, de mind a leves, mind a palacsinták valahol 500 és 600 forint között voltak, így összesen 1.100 forint körül tudtam megebédelni. A viszonylag nagy palacsinták és a tartalmas leves miatt abszolute teljes értékű ebédnek tudom ezt mondani, jóval laktatóbbnak éreztem, mint mondjuk a Főtér háromfogásos ebédjét, mindezt úgy, hogy árban eddig ez a legbarátibb hely, ahol ebédeltem. A levesük kifejezetten ízlett, a palacsintákkal már akadt problémám, de azért korrekt volt, így összességében bátran merem ajánlani a helyet kipróbálásra. És ki tudja, mire képesek még a klasszikus főétel vonalán…





Értékelésem: 9/10 (Hogy ez pontosan mit jelent, azt itt megnézheted)


Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához:https://www.facebook.com/velemenyes/

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gondolataim a Horror-Cirkuszról

10 olyan lapozgatós könyv, ami sokkal jobb lett, mint amire az alaptörténete után vártam

Horror után víz – egy újabb pécsi cirkuszlátogatásról