A második forduló jelentősége az Országgyűlési választásokon, 2. rész

Az első részben elkészített elemzésekből az látszódott, hogy az országgyűlési választások során viszonylag sok kerületben volt változás a második fordulóban az elsőhöz képest, de a lényegen abból a szempontból nem változtatott, hogy egyik párt sem vesztette volna el sem a relatív, sem az abszolút többségét. Mondhatjuk tehát viszonylag jelentéktelennek, de azért ne feledjük, hogy a képviselők nem csak a parlamenti többség kedvéért vannak ott, hanem egy adott területet ők képviselnek. És azért az egyes szavazóknak sem mindegy, hogy ki és milyen mértékben tudja az érdekeiket képviselni.

No de visszatérve az elemzés eredeti tárgyakhoz, most az 1998-as és 2002-es szavazásokat veszem górcső alá. Ami látható, hogy a felek mintha elkezdték volna „megérteni” a választási rendszer lényegét, és amíg a korábbiakban a második forduló szinte mindig 3 képviselő között zajlott, addig itt már többségében kialakultak a kerületekben az 1-1 elleni szituációk, amik egy elég egyértelmű választás elé állították a szavazópolgárokat: kormányváltást akarnak vagy maradjon a korábbi? Hogy ennek milyen hatása volt az összeredményre mindjárt kiderül. A táblázatban ugyanaz található, mint az előzőben:

• A kék kitöltés mellett egy zöld kitöltést is használtam. Ezt olyankor, amikor nem volt ugyan 1-1 elleni szituáció, de a 3. helyezett párt képviselője visszalépett (hogy ez miként alakulhatott ki azt nem tudom, lehet valami választási szabálytalanság volt az első fordulóban, ami után mindenkit engedtek a másodikban).
• Egy utolsó rublikába beírtam a 3. pártot, aki részt vehetett volna a második fordulóban. Egy piros kitöltést adtam neki, ha nem lépett vissza, és egy sárgát, ha visszalépett és úgy gondolom, hogy a visszalépés nélkül más lett volna az eredmény (ezt akkor használtam, ha a visszalépő képviselőre leadott szavazatok kétharmada magasabb, mint az a különbség, amivel a győztes nyert). H úgy éreztem, hogy ez nem áll fenn, de visszalépés történt, akkor nem használtam kitöltést.

1998-as választások:

A Magyar Szocialista Párt 1994-ben hatalomra került, de a Bokros csomag után a népszerűsége nagyon lecsökkent. A velük koalícióra lépő SZDSZ szintén hatalmasat zuhant (valószínűleg éppen a koalíció miatt) támogatottságuk kb. 60%-át elvesztették. A pártok közül először a Független Kisgazdapárt erősödött meg nagyon, ám 1996 után elkezdtek veszíteni a népszerűségükből, a FIDESZ támogatottsága meg emelkedett. Ezzel párhuzamosan egy nemzeti radikális párt, a MIÉP támogatottsága is erősödött. Ugyanakkor az utolsó 1-1,5 évben ismételten a kezdett megerősödni az MSZP, így szoros eredményre lehetett számítani.

A választáson, bár listán az MSZP szerezte a legtöbb szavazatot, egyéni kerületekben a FIDESZ megfordította az arányt. Az SZDSZ óriási veszteségekkel ugyan, de bejutott a Parlamentbe, a Kisgazdapárt sokat erősödött, és a MIÉP-nek is sikerült bejutnia, a KDNP és az MDF azonban nem kapott elég szavazatot a listán. Az MDF a jobboldali összefogásoknak köszönhetően azonban egyéniben elég sok jelöltet képes volt bejuttatni, így a parlamenti frakciójuk megmaradt.

Eredmények összegzése:

Ami a rövid összefoglalóból kimaradt: az első forduló után a jobboldali pártok együttműködése nagyon szorossá vált, és ez leginkább a Kisgazdapárt drasztikus lépésének volt köszönhető: Torgyán József nem kevesebb, mint 82 képviselőt léptetett vissza, hogy ezeken a helyeken a FIDESZ-nek több esélye legyen. Noha ezek a képviselők mindnyájan a 3. helyen végeztek, nem egy olyan akadt, ahol mindösszesen 1-2 %-kal maradt le a FIDESZ jelöltjétől, tehát elméletileg akár még nyerhettek volna. Orbán Viktor is hozott némi áldozatot, ahol a Kisgazda jelölt tűnt az egyértelmű favoritnak, ott ő is visszaléptette a jelöltjeit. És bár legtöbbször az SZDSZ is megtette ezt, de az MSZP-SZDSZ kettős együttes népszerűsége már alulmaradt a FIDESZ-FKGP kettősével szemben, különösen úgy, hogy néhol még a MIÉP is részt vett a szövetségben.

Ennek megfelelően 59 választókerületben történt változás (vagyis a kerületek egyharmadában), és mindig az MSZP lett ennek a kárvallottja. Ebből az 59-ből 44-szer volt lehetőség a koordinációra (a maradék 15-nél SZDSZ-es, illetőleg független jelölt volt a harmadik, tehát nem a jobboldalon múlott az 1-1 elleni szituáció). A 44 alkalomból 37-szer éltek is a lehetőséggel és a saját számításaim szerint 24-szer kellett is ez a végső győzelemhez. Tegyük hozzá a másik oldalon az SZDSZ is rendszerint visszalépett, így az 59 alkalomból 48 a harmadik erő nélkül zajlott. Az 59 esetből 54-szer a FIDESZ vagy egy FIDESZ-MDF közös jelölt lett a végső győztes, 5-ször a Kisgazdák szerezték meg a mandátumot.

A számok nyelvén:

A kevesebb párt erősebb első fordulós eredményeket hozott, az első forduló győztesei átlagban 30,43%-ot kaptak, de a mindenkori második is erősödött, 24,68%-ra. Ebből az is látszik, hogy az átlagos különbség, amit sikerült ledolgozni szintén emelkedett a korábbiakhoz képest, 5,75 %-ra.

A végső győztes pártok növekedési rátája is minden eddiginél magasabb, 26,5% volt, miközben a győztes pártoké átlagos szinten maradt. Teoretikusan a legnagyobb eredmény, amit meg lehetett volna fordítani, az 23,36%, de volt olyan kerület, ahol egy szűk 6%-os elméleti különbség is elég volt a szoros verseny miatt. Nem túl nagy meglepetés, de azért érdekes adat, hogy az 1-1 elleni kerületekben a 2 fél mindig 60-40%-on belül volt a vizsgált kerületekben.

Néhány érdekes kerület:

Heves megye 3. kerületében eltaktikázta magát a regnáló kormánykoalíció. A második fordulóban a 3. helyen végző SZDSZ is elindult, aminek az lett a következménye, hogy a FIDESZ végül nyerni tudott. Mivel kevesebb, mint 3,5 % volt a különbség a két képviselő között, az SZDSZ-szel szinte biztos behúzták volna. Hasonló helyzet merült fel Bács-Kiskun megye 7. kerületében is, ahol az első körben mind az SZDSZ mind az MSZP képviselője megverte a Kisgazda jelöltet, de miután külön-külön is elindultak, a jobboldali összefogás a második körben mindkettejüket megverte (mondjuk itt kérdés, hogy megszerezhető lett-e volna a mandátum, mert a 2. körben a Kisgazda jelölt majdnem 50%-ot szerzett). Bár összességében nem ezeken múlott, de a Jobboldalon ilyen típusú taktikai hibát nem láttam. Érdekes még Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 6. kerülete, ahol az első fordulóban mindösszesen 4 tízezrelék döntött az egyik oldal javára.

Miként alakult volna a választás 1 fordulóval?

Az MSZP nagy fölénnyel nyer. Ha ez az 59 kerület megvan neki, 193 madátumot szereznek, ami pont az 50%. Na jó, nem, mert a listán megint lett volna némi korrekció, de kb. 180-185 mandátum tutira meglett volna, ami az SZDSZ 22-jével egyértelmű többség. Tehát ez volt az első (és eleddig utolsó) olyan választás, ahol a második forduló a végeredményt is döntően befolyásolta. Izgalmasabb kérdés, hogy mi lett volna 2. fordulóban FIDESZ-FKGP összefogás nélkül. Az MSZP akkor is a legtöbb mandátumot szerzi, de kb. 30-35 helyen így is elhappolták volna a szocialisták mandátumát. És ez felvetett volna egy olyan helyzetet, hogy mint a legtöbb mandátummal rendelkező párt az MSZP-nek joga lett volna kormányt alakítani, de nem lett volna többsége (még az SZDSZ-szel sem), így vagy nagykoalícióra kényszerül, vagy a MIÉP-MDF-FKGP hármasból kellett volna egy koalíciós partner. Ez utóbbi merőben érdekes lett volna. Persze azt látni kell, hogy nem csak az Jobboldal fogott össze, hiszen mint azt mondtam a legtöbb helyen az SZDSZ is visszalépett az MSZP javára. Tehát mindenki ugyanazokat a módszereket alkalmazta, csak amíg az egyik oldalon jó előre lehetett tudni, hogy ez lesz, addig a másikon csak a 2. forduló előtt történt meg a bejelentés. Tehát inkább arról van itt szó, hogy amikor az ellenzék többségben van, de nincs egy kiemelkedő pártjuk, akkor egy 1-1 elleni szavazás nem várt eredményt képes hozni. Ez viszont második forduló nélkül nehezen valósul meg…

2002-es választások:

2002-re a Jobboldalnak gyakorlatilag egy komolyabb pártja maradt, a FIDESZ. A Kisgazdák köszönhetően a Fidesz politikájának, de leginkább saját maguknak, szétestek, a KDNP és az MDF alig maradtak jelen tényezőként, és a MIÉP sem váltotta be a hozz fűzött reményeket. Így a FIDESZ az MDF-fel közösen indulva kb. az egyetlen esélyes pártszövetség volt egyáltalán a Jobboldalon. A Baloldalon az MSZP tartotta a népszerűségét, és az SZDSZ is, így mindkettőnél egyértelműnek tűnt, hogy bejut a Parlamentbe.

A választások első fordulóját ezúttal is megnyerte az MSZP, és mivel a FIDESZ-nek nem voltak potenciális visszalépői, az MSZP-nek viszont ott maradt az SZDSZ, egyértelműnek tűnt, hogy ezúttal nem lesz fordulat a 2. fordulóban. Azonban a 2. fordulóra a részvételi kedv hirtelen drasztikusan emelkedett és így a FIDESZ támogatottsága is, és majdnem ezúttal is sikerült fordítaniuk. Sőt, a FIDESZ-MDF kettős szerezte a legtöbb mandátumot, de összességében nem volt meg az 50%, így a győztes az MSZP-SZDSZ koalíció lett.

Eredmények összessége:

Nem kevesebb, mint 24 kerületben (13,6%) fordult meg az állás az első kör után. Ez nem tűnik soknak, de mivel reálisan 2 esélyes jelölt volt már az első körben is, így mégiscsak elég drasztikus változás. Úgy látszik, az 1-1 elleni felállás nem csak a szavazatok alakulását, hanem a mozgósítást is befolyásolja. A 24-ből 21-szer a FIDESZ örülhetett, egyszer az MSZP-nek, kétszer pedig az SZDSZ-nek sikerült fordítania (bár ezekből az egyik inkább taktikai átengedés volt). A vesztes párt 22-szer az MSZP, kétszer a FIDESZ volt. A 24 esetből mindösszesen egyszer fordult elő, hogy nem 1-1 elleni küzdelemben dőlt el a végeredmény.

A számok tükrében:

A kevés párt révén jóval stabilabb győzelmeknél is láttunk fordulást. Az első forduló győzteseinek az átlaga 42,01% volt, ami magasabb, mint bármelyik korábbi választáson a legmagasabb (!!!) eredmény. Ez az egy adat önmagában hűen tükrözi, mi minden változott 4 év alatt. De a későbbi nyertesek átlageredménye az első fordulóban is drasztikusan emelkedett (37,42 %).

A legnagyobb változás a vesztesek növekvényszámában figyelhető meg. Az eddigi 10%-on felüli értékekhez képest ezúttal mindösszesen 4,63-mal nőtt a vesztesekre adott szavazatok %-os aránya. És ezen a választáson először olyat is láttunk, hogy valakinek a 2. fordulóban rosszabb százaléka lett, mint az elsőben. Ez 4 alkalommal történt meg, és mindig az MSZP érte el ezt a kétes eredményt (Győr-Moson-Sopron megye 4. kerületében, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 10. kerületében, valamint Pest megye 2. és 6. kerületében).  Teoretikusan átlagban 10,84-es különbség volt az, amit még le lehetett dogozni.

Néhány érdekes kerület:

Az SZDSZ és az MSZP együttműködését mi sem jellemezte jobban, hogy több kerületben az erősebb MSZP-s jelölt lépett vissza a gyengébb SZDSZ-es javára. A magyar szabad választások történetében először fordult elő, hogy 2 kerületben az első forduló győztese lépett vissza (Pest 12., Tolna 1.). Az egyikben ez nem sikerült túl jól, ugyanis az SZDSZ-es jelölt nem tudta legyőzni a Fideszes riválisát. Úgy látszik, az átszavazási hajlandóság ezekben a körökben sem volt teljes. Kicsit hasonló történt Budapest 1. kerületében is, amit az első fordulóban a FIDESZ ugyan megnyert, de a 2. helyezett szocialista képviselő visszalépése az SZDSZ-t hozza helyzetbe, amivel éltek is.

Mi lett volna 2. forduló nélkül?

Az MSZP kb. 190-195 mandátumot szerzett volna (a töredékszavazatokat most nehéz kiszámolni), tehát könnyen lehet, hogy meglett volna nekik az 50% az SZDSZ nélkül is. Mondjuk a koalíció miatt végülis mindegy volt, főleg, mert a 2/3-ot így sem szerezte volna meg. De azért egy pártnak egyszerűbb önállóan kormányozni, mint egy koalíciós partnerrel.

Remélem tetszett a cikk, ha igen, olvasd el a következő, zárófejezetet is!

Ha szeretnél értesülni a legfrissebb cikkekről, csatlakozz a Blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/