Kvízek és kvízes ételek – Neked Csak Szofi
A
gasztro témájú cikkeim nem várt népszerűségnek örvendenek, amit nem győzök
megköszönni az olvasóimnak. Ezek közül már 2 szólt a Neked Csak Szofiról. A
hely esetében ugyanakkor nem lehet elmenni a mellett, hogy a pécsi Quizzone
helyszíne is egyben, aminek én a kvízmestere vagyok. Így hát minden héten van
lehetőségem ott enni valamit. Azonban úgy gondoltam, hogy ezúttal egy rendhagyó
cikket írok, mesélek kicsit életem első kvízes élményeiről, hogy miért tartom
jónak ezt kipróbálni, majd a cikk végén néhány kóstolásról is írok
élménybeszámolót. És remélem, ezzel többeteket ráveszem, hogy kipróbáljátok ezt
a szerda esti rendezvényt. Ezúttal tehát egy bővebb írásom lesz, de nem marad
el belőle a kóstolós rész.
A kocsmakvízek és én
Már
kb. 10 éve vezetek kisebb-nagyobb műveltségi vetélkedőket. Ezek persze egyedi
eseményekre, főleg hatalomkártya-bajnokságokra, vitatáborokra készült
kérdéssorok voltak és általában kb. 10-20 fő részére készítettem őket egyszeri
játék céljából. Ezzel együtt mindig nagy élmény volt ezeket leadni és látni,
hogy egyesek milyen jól szórakoznak rajta. Vagy ha más nem is, én mindig
élveztem J.
De
arról, hogy mi az a kocsmakvíz, sokáig fogalmam sem volt. Mígnem 2014-ben egyik
hatalomkártyás haverom hívott meg a csapatába egy kvízre Pécsen (gamma team
volt a csapatnév). Ez akkor a Paulus Caféban volt és ha jól emlékszem vissza,
akkor egy Quiznight forduló. Nagyon élveztem, ugyanakkor kicsit meg is
lepődtem, a kérdések nehezebbek voltak, mint amire számítottam, rengetegnél
nagyon küszködtem, és furcsa volt látni, hogy a legtöbb csapat simán ver
minket. A kvízes lelkesedés nem sokáig tartott, 2 fordulóba hívtak meg, aztán
nem voltunk többet (vagy csak engem nem hívtak, de nem hiszem J
).
A
2015-ben kezdődő élmények már annál maradandóbbak voltak. Egyik ismerősöm (név
szerint Földesi Mihály) hívott meg az egyik ismerősének a kvízcsapatába a
Monday Kvízre. Leginkább azért, mert annak a kvíznek a sportkérdések állandó
blokkja volt, és a csapatban nem volt nagy sportrajongó, így hiánypótló
szerepet töltöttem be. A csapaton lendítettem, de ez inkább csak arra volt jó,
hogy az utolsó helyről elkerültünk a középmezőny végére. De a játékokat
élveztem, valamivel egyszerűbb volt, mint a Quiznight. Az pedig már csak ráadás,
hogy itt találkoztam először valakivel, aki nélkül ma már nem is tudnám
elképzelni az életemetJ.
2016
decemberében életemben először kipróbálhattam magam kvízmesterként a Monday
Quiz „Kvízmester Kerestetik” különkiadásában. Ekkor másodmagammal állítottunk
össze egy kérdéssort, és mi vezettük a műsort, miközben az eredeti kvízmester,
Pethes Zoli, játékosként szerepelt. Nekem örök élmény maradt ez a szerep,
minden percét élveztem. Kicsit sajnáltam is, hogy erre többször nem lesz
lehetőségem.
 |
| A kiribati nyestkutyák, a tavalyi országos verseny ezüstérmese |
Aztán
az élet úgy hozta, hogy mégis. A pécsi kvíz élet egyik legmeghatározóbb alakja,
Tálas János jelezte, hogy az egyik pécsi kvíz kvízmesteri posztja betöltetlenné
vált, és keresnek vállalkozó szellemű embert erre. Azonnal jeleztem neki, hogy
szívesen kipróbálnám. Nem mondom, János bedobott a mély vízbe. Már aznap este
együtt vezettük a Quizzone pécsi kvízét, mindezt úgy, hogy a kérdéseket én nem
is ismertem. De a végén a csapatok elégedettek voltak. A játék végén azok a
játékosok, akik korábban vezettek már kvízeket, elláttak sok jó tanáccsal, majd
Keresztes Bianka, a Quizzone első számú embere is ugyanezt tette. Beletanulni
nem volt sok időm, a kvízek közben kellett kikupálódnom és kialakítanom a saját
stílusomat. Mindez egy éve történt, de annyi kvízes eseményem volt azóta, hogy
visszanézve furcsának tűnik, hogy ez csak 1 év volt. A legnagyobb élmény
egyértelműen a júniusi Quizzone döntő volt. Több száz embernek kvízt vezetni –
mégha nem is egyedül csináltam és elsődlegesen Keresztes Bianka és Tiba Imre
vitték a műsort – olyan élmény, amit az ember nem felejt el egyhamar.
Azóta
1-2 másfajta megkeresésem is volt már. Kolozsvári kintlétem alatt egyetemi
kvízt vezettem, ősszel egy közéleti kvíz vezetését is elvállaltam és szervezés
alatt van egy jótékonysági gasztrokvíz, amiből remélem végül lesz valami. De
mindent a maga idejében.
Miért érdemes a Quizzonera járni?
 |
| Jelenleg a Párhuzamos terv a legjobb helyen álló pécsi csapat a bajnokságban |
Mindenekelőtt
le kell szögeznem: nem a Quizzone az egyetlen pécsi kocsmakvíz, jelenleg
tudomásom szerint 5 olyan pécsi kvíz van, ami heti vagy kétheti
rendszerességgel működik, és további egy, ami havonta. Választék tehát van
bőven, a konkurencia is erős. Azonban a kvízmesterek között jó viszony áll
fenn. Mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy ami Budapesten működhet,
nevezetesen, hogy akár 4-5 kvíz is megy városszerte egyidejűleg, az Pécsett azt
eredményezné, hogy a jóval kisebb kvízes csapat szétoszlana és vagy sehol nem
lennének sokan, vagy egy hely lenyomná a többit. Ezt senki sem akarja, így igyekszünk,
hogy adott napon 1, vagy maximum 2 kvíz legyen. Többek között emiatt is vannak
a Quizzone kvízek a szerdai napon. Persze minden kvíznek megvannak a maga
előnyei és hátrányai, de most engedjétek meg, hogy, amellett, hogy általános
érveket hozzak fel az esti kvízek mellett, hazabeszéljek, és elsősorban azt
indokoljam meg, hogy miért ajánlom a Quizzone kipróbálását.
Mindenek
előtt azért, mert egy remek szórakozás. Ez persze még minden kocsmakvízre igaz,
de a hangulat kiváló, az emberek jól szórakoznak, és mindezt nem is egyedül
teszik. A győzelem már csak hab a tortán. Mondanám azt is, hogy mindez
ingyenes, de ez azért relatív. Ugyanis mivel ezek a kvízek – ahogy a nevükben
is benn van – valamilyen vendéglátóhelyen vannak, valamekkora fogyasztás
elvárt. Ugyanakkor 1-2 üdítő ára szerintem senkinek sem olyan nagy ár, aki meg
megteheti, eszik is valamit. És nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezt a pénzt nem
nevezési díjként adják a versenyzők, hanem ugyanolyan áron (sőt, még
kedvezményes árú ételek is vannak) veszik meg az éttermi ételeket/italokat,
mint mások, tehát csak annyi az „ára” a kvíznek, hogy a helyszín
szolgáltatásait vegyük igénybe és ne hozott ételt/italt fogyasszunk (ami
egyébként is tahóság egy étteremben). És persze nagyon örülünk a sokat
fogyasztó csapatoknak, de nem nézzük ki azokat sem, akiknek csak az ital fér
bele.
 |
| Néha vannak meglepetések is :) |
Ezenkívül
az egész kvíz egy szép nagy csapatépítésnek is felfogható. Ezek a kvízkérdések,
azért ezt be kell látni, nehezebbek, mint amiket az ember egy televíziós
kvízműsorban lát. Viszont éppen ezért nem egyedül játszotok, hanem 3-6 fős
csapatokban, így lehetséges, hogy amire te nem tudod a választ, arra más igen,
vagy külön-külön nem tudnátok, de együtt összerakjátok a helyes választ. Persze
már arra is volt precedens, hogy valaki rábeszélte a csapattársait a rossz
válaszra, de ez is benne van a játékban.
Na,
de most már térjünk rá tényleg a Quizzonera. Azért tudom a szerdai kvízt
ajánlani, mert úgy gondolom, hogy a taktikának a kvízek közül ebben van a
legnagyobb szerepe. A bónuszkérdések, a „Kérdezz Felelek-es” rákérdezések, és a
kapcsolatkörös korai rákérdezések mind olyan döntések, ahol a többi csapatnál
jelentősen nagyobb pontot lehet szerezni, de ha elhamarkodottan játszotok,
akkor csúnyán rá is lehet faragni. Ezért jó alaposan meg kell fontolni az
aktuális lépést. De aki ésszerűen kockáztat, annál a siker nem marad el.
Mint
minden játéknak, ennek is megvan a tétje. Minden forduló győztese külön
ajándékot kap, de az összesített legjobb 50 csapat egy budapesti nagydöntőn
mérheti össze a tudását komoly díjakért. Ezért aztán tényleg megéri küzdeni.
Pécsett
még motivációt jelenthet a kvízmester személye is. Na jó, erről eszembe jutott
az alábbi jelenet: https://www.youtube.com/watch?v=vdMGGeDZN0Y. Komolyra fordítva a szót, magamat nyilván nem akarom
értékelni, de azért törekszem arra, hogy mindig kedves legyek a csapatokkal, és
megfelelően levezessem a műsort, és mindig nagyon kedves vagyok a versenyzőkkel
(na, most szakadt rám a plafon J).
De
úgy gondolom, hogy a Pécsi Quizzone egyik legnagyobb húzóereje a helyszín. A
Neked Csak Szofiban bőven van hely akár 60 főnek is úgy, hogy az étterem
boxaiban még a többi fogyasztó vendégnek is jut hely (akik néha ugyanúgy
beszállnak játszani). Az étterem italárai valamivel olcsóbbak, mint a többi
általam ismert vendéglátóhelyé, és széles ételkínálattal várja a vendégeket.
Ezek többsége a 2.300 forintos árkategóriában van, de a kvízes napokra 1.600
ft-os speciális ételeket készítenek, amihez ha rendelünk egy italt, akkor is
2.000 forint körüli lesz csak a fogyasztásunk, ez heti 1 alkalommal szerintem
vállalható. De ha nem, akkor sincs baj, ugyanis néhány saláta, előétel,
desszert, valamint egy hamburger menü is van 800-1.000 forint körüli áron.
Szóval ha valaki enni akar, biztos megtalálja a neki tetsző fogást.
No, de milyen fogásokról is beszélünk?
Akkor
most jöjjön a beígért gasztro-rész. Mint említettem, szerdánként az étlap
részét képezik olyan ételek, amelyek nincsenek minden nap a hely kínálatában.
Ezekből többet kóstoltam már, ezekről írok még néhány sort. Mivel már kétszer
pontoztam a helyet, most feleslegesnek érezném ezt megtenni harmadszorra is,
így ezúttal csak szöveges értékelést adok, azt viszont rögtön 4 különböző
ételről is.
Töltött wrap-tekercsek:
Egy
klasszikus tortilla-tekercs ez, amelyet igény szerint csirke- vagy sertéshússal
töltenek meg, plusz zöldségekkel, meglocsolják kapros mártással és már kész is.
Az étel egyszerű, de mégis finom, a hús íze és fűszerezése jó, a zöldségek,
mind minden más ételnél is, frissek és finomak. A mérete pedig lényegesen
nagyobb a gyrosoknál kapható tortilla tekercseknél. Amivel itt egy kicsit
kevésbé voltam kibékülve, az a szósz. A kapros öntet, neve alapján nem meglepő
módon, kaprot tartalmazott, nekem viszont kicsit sok volt belőle, néha azt
éreztem, hogy a kapor íze elnyomja a többi összetevőjét. Az is igaz persze,
hogy én annyira nem vagyok oda ezért a fűszernövényért, így ami nekem már sok,
az lehet másnak még tök jó mennyiség, többen vannak a kvízes csapatból, akik
rendszeresen ezt eszik. Szóval lehet, csak az én ízlésemmel van a baj.
Lepényburger:
A név
egy kicsit csalóka, mert ezt az ételt nem lehet egy klasszikus értelemben vett
hamburgernek nevezni, ugyanis a buci szerepét egy lepény tölti be, amit nem
megtöltenek a hamburger összetevőivel, hanem csak ráteszik a húst és a
zöldségeket. De ettől függetlenül ez egy nagyon finom étel. Kétféle sertéshúst
tartalmaz, mindkettő remekül elkészítve, mellé pedig a szokásos szószt és
zöldséget kapja a vendég. Sőt, a zöldségek mennyisége nagyobb, mint a többi
burgerben, a hagymát pedig kétféle variációban, nyersen és ropogósra sütve is
hozzáadják az ételhez. Ajánlom mindenképpen megkóstolásra.
Szofi burger:
Most
egy kicsit csalok, mert ez az étel az állandó étlapnak is a része, de mivel ez
is az 1.590-es árkategóriába van, nem lóg ki a sorból. Megmondom őszintén,
azért nem kóstoltam meg sokáig ezt az ételt, mert azt hittem róla, hogy a
rántott mozzarella sajt a marhahús helyett van a burgerben. De amikor
megtudtam, hogy ez nem így van, rögtön kipróbáltam. Tulajdonképpen ugyanaz az
étel, mint amiről az előző cikkemben írtam, kiegészítve két szelet rántott
mozzarella-sajttal, és egy második fajta hússal, szerintem csülökkel. Igazából
erre az ételre elég ránézni, önmagáért beszél, nagyon csábító (megfogni mondjuk
nem lehet, de kit érdekel egy ilyen ételnél?). A mozzarella sajt önmagában nem
egy különleges étel, de ez a rántott verzió nekem nagyon bejött, kiegészíti a
hagyományos sajtot, ami szintén nem maradt ki a burgerből. A kétféle hús
együttesen nagyon laktatóvá teszi az ételt, a krumpli és a zöldségek meg hozzák
a szokásos szintet, és ezúttal a paprika sem tűnt olyan erősnek, mint múltkor,
csak kellemesen csípett. Már a legutóbbi hamburger esetében sem nagyon tudtam
hibát találni, de ez még annál is finomabb! Kötelező kipróbálni!
Mézes-chilis csirkemellcsíkok:
Egy
kólás-barbeques csirkét korábban már kóstoltam a helyről, az nagyon ízlett, így
ezt is izgalmas várakozással kértem ki. A tálalás nagyjából hasonló, a tál
egyik oldalán a csirke, másikon a krumpli és van még egy kis saláta is hozzá. A
burgonya ebben az ételben vastagabb szeletekben volt jelen, mint a többi eddig
tapasztalt ételnél, de az ízében ezúttal sem találtam semmi kivetnivalót. A
mézes-chilis ételeknél gyakran fennáll a veszély, hogyha ez a két alapanyag
nincs harmóniában, akkor borul az egész étel. Szerencsére itt szó sem volt
erről. A csirke ezúttal sem volt száraz, e mellett egyszerre volt édes és egy
kicsit csípős, de egyáltalán nem veszettül erős. A zöldségek roppanósága és
frissessége meg nagyon jól kiegészítette a többi elemet. Meg kell jegyeznem,
hogy ezúttal a zöldségek között megbúvó paprika egyáltalán nem volt erős, de ez
nem zavart, sőt, kifejezetten pozitívnak értékeltem. Engem nem zavar, ha egy
étel csíp, de ha egy ételnek valamennyi eleme csípős, akkor ezeket együttesen
még erősebbnek érzi az ember, ahogy történt ez az Élesztőházas kóstolóm során.
Úgyhogy örültem neki, hogy a chilis csirke mellett nem próbáltak még egy erős
ételt rátenni a tányérra. Mindent egybevetve ez is egy nagyon finom étel,
biztosan fogom még enni.
Remélem
mindenkinek tetszik a kínálat, de ahhoz, hogy ezeket az ételeket
megkóstoljátok, el kell jönnötök a Quizzone kvízeire. J
Én várlak titeket sok szeretettel szerda esténként!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése