Bunda vagy stratégia? A forma 1-es csapatutasítások dilemmájáról…

A hétvégi Forma 1-es orosz nagydíjon Lewis Hamilton győzedelmeskedett és 50 pontra növelte az előnyét a vb-rivális Sebastian Vettellel szemben. De ez még nem lenne olyan téma, ami indokolna részemről egy cikkírást. A körülmények annál inkább. Hamilton ugyanis sokáig a második helyen állt, ám a verseny 27. körében az addig az élen autózó Valtteri Bottas átadta neki a vezető helyét, amit végül meg is tarthatott. Az eset számos vitát váltott ki a sportág berkein belül, a médiában és az online komment-szekciókban egyaránt. Éppen ezért nem bírtam én sem megállni, hogy ne ragadjak klaviatúrát, és ne írjam meg erről én is a véleményem. Cikkemben a csapatutasítások történetéről és a konkrét esetről egyaránt kifejtem a véleményem.

Ez egy taktikus sport

A formula 1 sajátja, hogy egy csapatban 2 pilóta van, akik egyénileg versenyeznek, de a csapat eredményét is értékelik. Ez egy viszonylag speciális rendszer (persze nem a technikai sportokon belül, ott sok ilyen van). Nem összevethető mondjuk egy úszóversennyel, hiszen ott egyénileg akarod a legjobb helyet elérni, akkor is, ha van mondjuk egy márkatársad a medencében. Hiszen ott kizárólag az egyéni verseny a fontos. Ugyanakkor nem összevethető egy focimeccsel sem, ahol igazából mindegy ki lövi a gólt, a csapat nyer, illetve veszít. Azonban az egyértelmű, hogy az egyéni bajnoki címnek nagyobb a presztízse, és emiatt az értéke is, mint a csapat bajnoki címnek. Emiatt a csapattársak alapvetően ellenfelek, de mégis, ha a csapatérdek úgy kívánja, ebből engedni kell.

A csapatutasítások leggyakoribb fajtái a sportban a következők (ez általam kitalált csoportosítás, lehet velem vitatkozni):

-    Taktikai különbségek a versenyzők között – láttunk már gyakran arra példát, hogy a 2 versenyző különböző stratégián van. Lehet, hogy az egyik több kiállással megy és éppen egy gyors etupot kell futnia, míg a másiknak spórolnia kell, mert többször nem áll ki. Ilyenkor nyilván semmi értelme egymással viaskodni, érdekük, hogy mindkét pilóta a saját versenyét fussa. Erre, ha kell, a csapat rásegít.

    A hátul lévő gyorsabb – van olyan eset, amikor az egyik versenyző képtelen előrébb törni, a másik azonban gyorsabbnak tűnik, így a csapat felcseréli a pilótákat, hátha a hátul lévő több sikerrel jár. Erre főként olyan pályákon lehet szükség, ahol egyébként nehéz az előzés. Ilyet láttunk tavaly a magyar nagydíjon Hamilton és Bottas között, de a hétvégén is a Force India pilótái között. De 2016-ban még az akkor egyértelműen domináns Mercedes is eljátszotta ezt Monacoban Hamilton és Rosberg között (szerintem indokolatlanul). Ezeknél az utasításoknál gyakori elem, hogy ha a gyorsabbnak titulált versenyző sem jár sikerrel, akkor visszaadja a pozícióját

-    Mindenki marad a helyén! – ez pont az ellenkezője. Ha a csapat két versenyzője egymás mögött van és a futamból már nincs sok hátra, akkor időnként utasítja a csapat a versenyzőket a pozíció tartására, hogy nehogy ütközés, esetleg (kettős) kiesés legyen a vége. Hamilton már az első évében került ebbe a helyzetbe Monacoban Alonso ellen, de idén Németországban Bottasnak nem engedték, hogy harcoljon épp Hamiltonnal. De ki ne emlékezne arra az ominózus multi21-re és az utána lévő Mercis csapatutasításra…

-    Direkt pozíciócsere – erre általában akkor kerül sor, ha már le vannak osztva a lapok. Ha az egyik pilóta nyerhet Vb-címet, a másik még nem, akkor igyekeznek kimaxolni a lehetőségeket, amiben akár a helycsere is benne van.

Komolyabb direkt átengedések csapatutasításra a XXI. században

-         2002 Ausztria, Schumacher-Barichello – az adott futamon kiválóan teljesítő Rubens Barichellonak át kellett adnia a helyét Michael Schumachernek, amit közvetlenül a célvonal előtt tett meg.

-     2008 Kína, Massa-Raikkönen – ez nem győzelem átengedése volt, de a szituáció egyértelmű. Kiminek el kellett engednie Massát, hogy minél kisebb ponthátránnyal kelljen megküzdenie a végén Hamiltonnal. Így végül Massa második lett, és 6 pont hátrányt kellett (volna) ledolgoznia a 8 helyett. Ez pedig a Formula 1 történetének egyik legizgalmasabb véghajráját eredményezte.

-    2010 Németország, Alonso-Massa – „Fernando faster, than you”, emlékszik mindenki az ominózus mondatra. Kb. a szezon felénél jártunk, amikor Massának reális esélye lett volna a győzelemre, ám végül a vb szempontjából sokkal esélyesebb Alonsonak át kellett adnia a pozícióját. Mindezt úgy, hogy pontosan egy év telt el Massa majdnem halállal végződő balesete után. Már csak emiatt sem volt szép a történet…

Máig az egyik legvitatottabb elengedés 2002-ből

Hogy ezek mennyire voltak indokoltak, az esetenként különböző. Kimi engedékenysége 1 versennyel a vége előtt több, mint indokolt volt. Talán még Massáé is, viszont az időzítés miatt ez különösen kegyetlen volt, szerintem itt hosszú távon jobban jártak volna, ha engedik Massát nyerni. Schumi átengedését azonban nehéz lenne racionálisan magyarázni. Az azt megelőző 5 futamból Schumi 4-et nyert, az ötödiken is csak rajtbaleset miatt nem tudott nyerni, miközben a 2. helyen Montoya 23 ponttal (mai pontrendszerben kb. 57 pont) állt, a Ferrari meg legyőzhetetlennek bizonyult (már a szezon közepén bajnok lett Schumacher). Ott ez egy erősen felesleges akciónak tűnt.

Szabálytalanság nem történt

Közvetett segítség: tavaly Kimi a Hungaroringen
védte a váltóhibás Vettel autóját

Fontos leszögezni, hogy a Forma 1 jelenlegi szabályai nem tiltják a csapatutasítást. Volt olyan időszaka a sportnak, amikor a direkt csapatutasítások tiltottak voltak, de kódolt üzenetekkel, vagy egyszerű boxtaktikai cserékkel megoldották ezeket a helyzeteket. Tehát a szónak abban az értelmében nem beszélhetünk bundáról, hogy itt nem egy titkos megállapodásról van szó, hanem egy nyílt utasításról, amiről Toto Wolf korábban nyilatkozott, hogy megtörténhet. Ahogyan nem volt sem tippmixgyilkos szándék, sem fogadási csalás mögötte, csupán egy egyszerű taktikai döntés, hogy kimaxolják Hamilton előnyét. Tehát úgy gondolom, hogy mind a fogadóirodák úgy határozták meg az oddsokat, mind a fogadók annak fényében döntöttek a fogadások mellett, hogy ez a forgatókönyv egy reális opció. Így aki ennek ellenére mégis Bottasra tett, az ezt a rizikót is bevállalta. Úgyhogy tisztán jogi szempontból ebbe nem lehet belekötni.

Bottas keserűsége érthető

Valtteri Bottas igen csalódottnak tűnt a futam után, amin nem is csodálkozom. Ez kétségkívül az ő hétvégéje volt, és megérdemelte volna, hogy nyerjen. A csalódottságát pedig fokozhatja az, hogy idén nem ez volt az első eset, amikor a győzelmet rajta kívülálló okok miatt vesztette el. Sőt, ha minden optimálisan alakul, akár már 4 győzelem is lehetne idén a neve mellett. Hiszen Kínában a rosszul időzített SC nélkül alighanem megnyerte volna a futamot. De Bakuban is közel állt hozzá. Igaz, hogy ott egy SC adta meg neki egyáltalán a lehetőséget a győzelemre, ám a Sors (vagy inkább a törmelék a pálya szélén) elvette tőle, amit pár körrel korábban nyújtott neki. És ide sorolható a német nagydíj is, ahol az SC után sokkal frissebb gumikkal támadhatta volna Hamiltont, a csapat azonban megtiltotta neki. Illetve ha Hamilton kapott volna büntetést a boxutca átvágásért, akkor azt a győzelmet Bottas örökli meg. Az tehát, hogy jelenleg nincs Bottasnak a szezonban futamgyőzelme, minden, csak nem a realitás, jogosan lehet csalódott, hogy idén negyedszerre is kicsúszott a kezéből a győzelem.

A modern Forma 1 viszont erről is szól

Vettel és Webber a "multi21" megszegése után

Másik oldalról viszont a csapat döntését is 100%-osan meg lehet érteni. Otmar Szafnauer, a Force India első embere nyilatkozta, hogy „én is pontosan ugyanezt tettem volna, mert sosem tudhatod, hogy mit hoz a holnap. Könnyen adódhat technikai hibád, és azzal máris oda huszonöt pont. Valaki ki is lökhet egy rajtnál. Lehet, hogy nem lesz így, de megtörténhet a hátralevő öt futamon. Ha ebből kettőt nem fejezel be, máris komoly harc megy a bajnokságért. Emiatt muszáj megragadnod minden lehetőséget, hogy mindkét bajnokságot bebiztosítsd.” Tiszta sor. Az 50 pont soknak tűnik, de láttunk már ekkora előnyt gyorsan elolvadni, vagy épp ellenkezőleg, szoros meccsen ekkora előnyt gyorsan megszerezni. Elég csak tavalyra visszamennünk, ahol Hamilton Monza után éppen csak vezette a bajnokságot. Aztán Szingapúrban Vettel rajtbaleset miatt kiesett, utána az időmérőn esett ki, majd volt egy futambeli technikai hibája is, így 3 futam alatt összesen 12 pontot szerzett. Hamilton ezzel szemben 2 győzelemmel és egy második hellyel 68-at, tehát 3 futam alatt 56 pontot vert rá. 2012-ben meg épp a fordítottját láttuk. Monza után szintén 1 ponttal vezetett Hamilton Vettellel szemben. Aztán Szingapúrban technikai hiba miatt nullázott, Japánban csak az 5. lett a rossz beállítások, illetve felfüggesztés miatt, Dél-Koreában meg a futam közben sérült meg az autója és csak a 10. helyen tudott beérni 1 pontért (de ezzel megmentett egy majd 3 éves pontszerzési szériát a csapatnak). Ez összesen 11 pont, miközben Vettel 75-öt gyűjtött be, tehát 64 pontnyi különbség jött össze 3 futam alatt.

Jó, persze, a Mercedes jelen pillanatban nem olyan csapat benyomást kelti, mint aki eldob zsinórban 3 futamot egymás után, de ezt sosem lehet tudni. Egy technikai hiba, egy rajtbaleset, és máris szoros minden.

Sok, főleg Ferrari szurkolótól, hallottam, hogy oké, de ha ezen a 7 ponton múlik, akkor meg is érdemlik, hogy ne nyerjenek. Azért ez sem egy reális megközelítés. Azt persze készséggel elhiszem, hogy a Ferrari szurkolókat nem zavarná, ha Hamilton ezen a 7 ponton bukná el a bajnokságot, de azért nézzük ezt meg egy kicsit más aspektusból: a vb-címmel euromilliók járnak, ezenkívül a pilóták mellett több ezer tervező, mérnök, kivitelező, stratéga, és dolgozó tevékenykedik azért, hogy egy pilóta világbajnok legyen. Ezért az, hogy ezt a címet megszerezzék, minden másnál fontosabb. A Mercedes tehát nem gondolkodhat úgy, hogy „mekkora az esélye, hogy ezen a 7 ponton fog múlni?” Mert hiába minimális ennek az esélye, ha a végén mégis ez jön be, akkor bizony nem keveset buknak. Ilyen szempontból egyébként kissé ironikus, hogy Monza után sokan a Ferrarit ekézték, amiért nem alkalmaztak csapatutasítást a versenyen (főleg az elején), most meg a Mercedesszel teszik ugyanezt, mert ők meg ezt meglépték.

Ami viszont Bottast illeti, neki már az elengedés pillanatában sem volt esélye a bajnoki címre. Ha ez a pozíciócsere nem történt volna meg, akkor is 103 ponttal vezetne előtte Hamilton, 5 futammal a vége előtt. Ez azt jelenti, hogyha Hamilton mindegyik futamán nullázna, akkor is legalább 2 győzelemre és 3 második helyre lenne szüksége Bottasnak ahhoz, hogy őt megverje, ha meg Bottas a maradék 5 futamot megnyerné, akkor is csak abban az esetben lehetne bajnok, ha Hamilton maximum 22 pontot (egy negyedik és egy ötödik hely) szerezne. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy e mellett az is szükséges, hogy Vettel se szerezzen 65 pontnál többet. Beláthatjuk, ez már tényleg csak matematikai esély. Így hát, annak ellenére, hogy bizonyos fairplay aggályok jogosan felmerülnek, reálisan nem lehet belekötni a Mercedes döntésébe.

Hamilton viselkedéséről

A verseny után érződött, hogy Hamilton sem érzi túlságosan kényelmesen magát, az interjút is nagyon nagy hatásszünet után kezdte el, ünnepelni nem ünnepelt, öröm sem volt az arcán. Később is csak annyit nyilatkozott az esetről, hogy a csapat döntése volt ez, nem ő kérte a helycserét. Noha ez felelősség-hárításnak tűnik, valójában sok igazság van benne. Egy ilyen szituációban a pilóták csak a csapatdöntés végrehajtói, nem pedig az ötletgazdák. Ezt a döntést felülről hozták meg, a versenyzőknek „csak” engedelmeskedni kellett.

Sokan felvetették, hogy Hamilton akár meg is szeghette volna a csapatutasítást, hiszen láttunk már tőle 1-2-szer erre példát. Elég csak a 2014-es Magyar Nagydíjra gondolni, ahol többszöri utasítás ellenére sem engedte el Rosberget, vagy 2016 Abu Dhabira, ahol a csapat világos utasításai ellenére próbálta meg lelassítani annyira Rosberget, hogy a többiek beérjék. Ő tehát az a pilóta, akinek megvan a kellő egója ahhoz, hogy az ülésben felülírja az utasításokat.

Azonban nem hülye. Az előbb említett két eset elég nehezen hasonlítható össze ezzel. Ott mindkét esetben egyetlen riválisa volt a bajnoki címért, a saját csapattársa. Így voltaképpen mindkét utasítás arról szólt, hogy segítse a legnagyobb vb-riválisát. Abszolute megértem, hogy nem engedelmeskedett. Itt viszont ő volt a kedvezményezett, és tisztában volt mindazzal, amiket előbb leírtam, hogy itt még semmi nem dőlt el. És nyilván ő is bajnokságot szeretne nyerni. Szóval én megértem, hogy ez kellemetlen volt neki, mert a teljesítménye alapján valóban nem érdemelte meg ezt a győzelmet, de azt is megértem, hogy nem vette önkezébe az irányítást.

Ti mit gondoltok az esetről?

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/