Torony a belvárosban – Gyros Torony, Pécs, kis gyrostál pitával


A Gyros torony nevű helyről sokáig nem hallottam, valószínűleg azért, mert korábban olyan helyen volt az étterem, ami már kiesett az általam járt területekről. Azonban észrevettem, hogy a buszokon lévő kis monitorokon nagyon gyakran szerepel a hely reklámja, amiben a „Best gyros in Pécs” kiírás szerepel. Nos, ha valaki ezt állítja magáról, előbb-utóbb óhatatlanul felkelti az érdeklődésemet. Egyben egy kicsit kitol saját magával is, mert úgy megyek a helyre, hogy tényleg a legjobbat várom. Így hát egy tartalmas nap után úgy döntöttem, megnézem magamnak a kajáldát.

Az étlap elég egyszerű, gyrosok, tortillák, tálak, a különböző féle ételek inkább csak a nagyságukban térnek el, talán a sajt az egyetlen „extra” cucc. Magában az étteremben egyébként a fehér szín dominál, a falak, az asztalok egyaránt fehérek, szerintem túlzottan is, kicsit kórházi beütése volt a helynek. Sokat javított rajta azonban, hogy a falra Pécs nevezetességeit festették, és az alap gyrosok is pécsi hegyekről lettek elnevezve. Ez a fajta lokálpatrióta megközelítés nekem mindig szimpatikus volt.

Az ételek közül végülis egy kistálat rendeltem pitával. Ami azonban egy meglepő volt, hogy rákérdeztek, milyen szószt kérek, csípőset, fokhagymásat, vagy kaprosat. A legtöbb gyrosonál csak kétféle szósz van, sőt, a csípőst is néha porral oldják meg,  ez a háromféle választék egyedi és szimpatikus. Mivel a fokhagymás szószokat általában szeretem, ezért azt választottam, de csípőset is kértem mellé.

Várakozni sokat nem kellett, kb. 5 perc alatt kész lett az étel. A tálalás nagyon esztétikus, a zöldségek egy szép saláta benyomását keltik, mellette a hús, mellette a pita. Ez nagyon tetszett. A szószból a húsra és a zöldségekre is jutott, szintén piros pont Az első elem, amit megkóstoltam a pita volt, ez azonban sokat nem tett hozzá az ételhez. Egyszerű, jellegtelen bolti pita kis mikrózással, pirítás, grillezés vagy bármi extra nélkül. Igazából leginkább tunkolásra volt jó a végén, egyebet nem tudok róla mondani.

A húsról már annál többet. Nagyon ízletes volt, a belvárosi gyrososok közül az egyik legjobb. Pulykahús, a fűszerezése inkább a hagyományos vonal, de jobban bejött, mint a Trójai falóban. Ezenkívül nagyon omlósra sikeredett, ami külön pozitívum. A zöldségekkel is minden rendben volt, frissek, finomak.

A két szósz kapcsán már vegyesebbek az érzéseim. A csípős szósz narancssárgás-rózsaszínes színe (biztos van erre hivatalos színelnevezés, de nem értek ezekhez) nem igazán jött be, csípet, sós volt, de ízben igazából semmit nem adott hozzá az ételhez. Ráadásul gyanúsan emlékeztetett egy kaposvári gyrosos szószára, akinél tavaly ettem, őszintén remélem, hogy ez az egyezés csak a véletlen műve. A fokhagymás szósz finom volt, valóban fokhagymás, enyhén édeskés, kicsit pikáns, meg úgy összességében harmonikus. A szószból jó sokat tettek az ételre, így az alján is maradt kicsi, ami a maradék salátadarabokkal és a pitával „tunkolva” egy kellemes végjátékot adott az ételnek.

A mennyisége oké, teljesen jól laktam vele. A tálért 1.050 forintot fizettem, ami sem pozitíve, sem negatíve nem lóg ki az eddigiek sorából. Azért ha azt a kérdést teszik fel, hogy ez-e Pécs legjobb gyrososa, nem hinném, hogy igent mondanék. De ha az eddigi 3 belvárosi helyet nézem meg, akkor itt kaptam a legfinomabb húst, itt volt először 3 választható szósz, igaz, a csípős eléggé feledhetőre sikeredett. Mindazonáltal én sok sikert kívánok a helynek, mert az étel amit kaptam finom volt, és szerintem van létjogosultsága a kajáldának. Úgyhogy biztos fogok még ott enni.

Értékelésem: 8/10 (hogy ez mit jelent, azt itt megnézheted)


Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/



UPDATE: Nemrégiben tudtam meg a hely egyik tulajdonosától, hogy a beltér festése jelenleg folyamatban van, ez még nem a végleges állapot. Úgyhogy a túlzottan fehér hely miatt tett kritikát ezúton visszavonom, majd megírom a véleményem róla, ha véglegesen elkészült.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gondolataim a Horror-Cirkuszról

10 olyan lapozgatós könyv, ami sokkal jobb lett, mint amire az alaptörténete után vártam

Horror után víz – egy újabb pécsi cirkuszlátogatásról