Ebédmenük – Teleky Bistro


A múltkori Gulyás éttermes menü nagyon ízlett, de nem annyira ebédmenüként, inkább önálló ebédként tudtam értékelni, hisz egy állandó menü volt és nem az a klasszikus naponta változó menü, ami a cikkem eredeti célja lett volna. Most viszont jöjjön egy klasszikusabb menü. A 48-as tér jogász- és közgazdász hallgatói ebédmenük tekintetében elég széles repertoárból válogathatnak, hiszen a Police étterem, a Neked Csak Szofi és a Teleky Bistro is ott van nagyon közel, de még a belváros sincs nagyon messze, ha épp van egy lyukas órájuk. Ezért most ezen és a jövő héten megpróbálom ezeket a helyeket kielemezni.

A Teleky Bistro a Tudásközpont alsó részében található. Hallgatói koromból az maradt meg bennem, hogy egy olyan hely, ami különlegesebb, nem annyira klasszikus menüben lévő ételeket adnak, viszont árban felülmúlja a többi helyet. Amikor ránéztem a menü étlapjára, akkor is ezt láttam. A leves mellett egy halételt láttam, házi sült krumplival, és egy majonézes mártással. A másik opció egy klasszikus mákos guba volt. Az áruk viszont – levessel együtt – 1.450 forint, ami azért túllép az 1.200-as áron, ami az Aranygaluskában volt. Ez a 250 forint heti szinten 1.250, havi szinten 5.000 forint, ez már azért nem nevezhető jelentéktelen különbségnek. Viszont ha már fennállt az a helyzet, hogy az Aranygaluskában is mákos gubát kóstoltam, akkor ez rögtön lehet egy jó összevetési alap, így hát azt kértem! A leves pedig paradicsomos csülkös bableves.

A kiszolgálás gyors volt, kedves, e téren nincs semmi gond. A leves ízvilága is korrekt, klasszikus bableves, a csülök kis darabokban van benne, nagyon puha, ízletes és ad egy kis füstös ízt az egész levesnek. A zöldségek is kellő mennyiségben vannak benne. A paradicsomos jelleget viszont kevésbé éreztem át. Jó, volt benne némi paradicsomos háttéríz, de azt más helyeken is tapasztaltam gulyás leveleseknél, így csak emiatt a „paradicsomos” jelzőt nem tenném hozzá. Persze a leves összértékéből ez nem vesz el.

A mákos guba nagyon ízlett, jobban, mint az Aranygaluskában. Egyrészt a citromot bátrabban használták, és kiegyensúlyozottabban volt jelen az ételben, mint a belvárosi étteremben. Ezenkívül a sodó is jobban bejött. Kicsit sűrűbb volt, valamint itt a sodót tették először a tányérra, és csak utána a gubát, nem rálocsolták, így jobban egybemaradt, nem éreztem ázottnak. A sodó egyébként ízlett, a vanília mellett kicsit jobban lehetett érezni a tojás ízét benne, de ez nem baj.

Mindent egybevetve az étel finom és bőven jól lehet vele lakni. Mondjuk magam mellett ülőknél láttam a halas menüt, az kissé kisebbnek tűnt (csak egy nem túl nagy szelet hal, de az is igaz, hogy a leves elég tartalmas, lehet másfajta leveseknél nagyobb az adag), de mivel nem azt ettem, ezért nem akarnék ítélkezni. Ha az Aranygaluskával vetem össze a leves ott egy hajszálnyival jobb volt (de mindkettő nagyon ízlett), a főételek közül viszont egyértelműen ez nyert. A belvárosi étterem mellett szól viszont még a kicsit nagyobb menüválaszték, valamint a 250 ft-os árkülönbség. Ez alapján döntse el mindenki, melyik szempont a fontosabb!


Értékelésem: 8/10 (Hogy ez pontosan mit jelent, azt itt megnézheted)


Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gondolataim a Horror-Cirkuszról

10 olyan lapozgatós könyv, ami sokkal jobb lett, mint amire az alaptörténete után vártam

Horror után víz – egy újabb pécsi cirkuszlátogatásról