9 ok, amiért haragszom a(z új) Nemzeti Konzultációra

Nemrégiben kiderült, hogy újabb Nemzeti konzultáció jelenik meg, és bizony a legkevésbé sem fogadtam örömmel a hírt, különösen, amikor megtudtam, hogy milyen témákat vesznek elő. Gyöngyöspata, börtönbiznisz, feltételes szabadságra bocsátás...egyik sem olyan téma, amiből bármikor Nemzeti Konzultációt tartanék. Bár ha jobban belegondolok, leginkább semmiből nem tartanék Nemzeti Konzultációt, vagy legalábbis nem a jelenlegi formájában. Miért gondolom ezt? Erről fog szólni a következő cikkem. Alapvetően az általános problémákról fogok beszélni, de igyekszem szót ejteni néhány konkrétumról is. És ha már tudjuk, hogy márciusban 9 kérdés lesz, én is 9 pontban sorolom fel a saját érveimet a Konzultáció ellen.

1.      Semmilyen jogi relevanciája nincs

Úgy gondolom minden probléma közül ez a leginkább kiemelendő. Ellentétben mondjuk a népszavazással, aminek jogi értelemben kötőereje van, ez semmilyen kötelezettséget nem ró a hatalomra. Szóval feltehetjük a kérdést, miért kell ez egyáltalán? Erre lehet egy magyarázat, hogy nem akarnak a 2/3-dal visszaélni, és egyfajta visszajelzést szeretnének a lakosságtól. Csakhogy ez sem tűnik túl hitelesnek annak a törvényalkotási dömpingnek a tükrében, ami az elmúlt időszakot jellemezte. Illetőleg ha csak ez lenne a cél, akkor a 2-9. pontban szereplő problémák sem jelentek volna meg. De ezekről majd később, egyelőre elég levonni azt a következtetést, hogy így tényleg nincs semmi jelentősége azon túl, hogy lehet lobogtatni az eredményeket ilyen vagy olyan politikai célból.

2.     Nem véleménynyilvánítás, hanem propaganda

Szögezzük le: Az első két konzultációnál ezt még nem éreztem annyira, azóta viszont állandó jelleggel megfigyelhető, hogy folyamatosan azok a problémák merülnek fel, amik a kormánypolitikában is igen jelentős szerepet kapnak. Ezzel még önmagában nem is lenne baj, hiszen az aktuális témákról kell megkérdezni az embereket. Viszont talán célszerű lenne még az előtt ezt megtenni, hogy a kormány több hónapon keresztül kommunikálja az álláspontját. Ráadásul az egészet gyakran megtámogatják jónéhány óriásplakáttal, társadalmi célú reklámmal, amelyen nem csak a kitöltés fontosságát hangsúlyozzák, hanem (nem is annyira) burkoltan meghatározzák a saját álláspontjukat. Ez innentől nem vélemény-felmérés, hanem politikai akció. További probléma, hogy az aktuális témák közül is csak azok kerülnek terítékre, amiben eleve a közvélemény egyetértése várható, tehát még kevesebb a rizikó a kérdés feltevésére. Engem például nagyon érdekelne az emberek véleménye arról, hogy mennyire tartják a magyar közbeszerzéseket tisztességesnek, vagy arról, hogy indokolt-e csak azért törvényt módosítani, hogy egy újonnan megválasztott polgármester a titulusa mellett még orvosként is tudjon tevékenykedni. De érdekes módon ezek nem nagyon kerülnek be a konzultációs kérdések közé…talán nem véletlenül.

3.     Manipulatív kérdés-megfogalmazás, objektív hazugságok

Már a legelső Konzultációt azzal a kritikával illette az ELTE Társadalomtudományi Kara, hogy rengeteg kérdés szinte sugalmazza a választ. A helyzet azóta nemhogy javult volna, de jelentősen romlott. Ezek mélypontját egyértelműen a Brüsszel-ellenes és STOP Soros konzultációk tették meg. Egy egyszerű példával: „A Soros-terv alapján Brüsszelnek arra kellene köteleznie minden tagállamot, így Magyarországot is, hogy minden bevándorlónak fizessen 9 millió forint állami segély”. Az utána lévő szövegben kifejti, hogy ez adóemelésekkel, illetőleg a mezőgazdasági támogatások csökkentésével fog járni. Aztán megkérdezi, hogy ezzel egyetértünk-e? Nyilván erre a kérdésre nem adható más válasz, minthogy nem értünk vele egyet. Arról az apróságról viszont „megfeledkezik” a Konzultáció, hogy amikor ezt a levelet kiküldték, már maga Soros György is régen revidiálta a fenti elképzelését és belátta, hogy nem megfelelő megoldás. Tehát megszavaztattak velünk egy olyan kérdést, ami már rég eldőlt, hogy nem fog megvalósulni. Egy enyhébb, de szintén manipulatív megoldás volt, amikor egy eldöntendő kérdés esetén az egyik oldal érveit felsorolták, a másikhoz meg annyit írtak, hogy „van aki ezzel nem ért egyet”. Ez szintén nem helyes, mert azt a látszatot kelti, hogy a másik oldalnak nincsenek valódi érvei. Egy harmadik, nagyon tipikus manipulatív kérdésfeltételi mód, hogy arra a kérdésre gyakorlatilag nem lehet, csak egyféleképpen felelni. Tipikus példája ennek a legutóbbi Konzultáció több kérdése. Például az a kérdés, hogy „Egyetért-e Ön azzal, hogy a fiatal házaspároknak támogatást kell adni az önálló életkezdéshez?” Erre az ember nem mond nemet. De ha a kormány koncepciója pl. az, hogy az egészségügyre fordított pénz rovására teszi ezt, akkor már nem biztos, hogy mindenki elfogadná, aki igenre szavazott. Így a megfogalmazott kérdésnek ebben a formában semmi értelme nincs. Amíg nem sikerül rendesen megfogalmazott kérdéseket feltenni, addig az egész konzultáció valójában semmit nem ér.

4.     Az ellenzék nem vesz részt a kampányban

Ez nem kéne, hogy a konzultáció hibája legyen, de a 3. pont igen jelentősen befolyásolja. Mit csináljon az ellenzék? Kampányolna a kormány mellett? Nyilván nem fog, nem mellesleg ők is látják azokat a hibákat, amiket én. Ellene megy? Már jönne is a propaganda, hogy – az előző példából kiindulva – az ellenzék a családtámogatás ellen van. Egy dolgot tehetnek: bele se szólnak. Ez viszont azt is jelenti, hogy az ellenzéki szavazók nem töltik ki legtöbbször a kérdőíveket (ahogy erre vonatkozóan idén ki is alakult egy spontán akció is). Innentől az egész súlytalanná válik, maximum a beküldött kérdőívek száma adhat egy visszajelzést.

5.     Ellenőrizhetetlen eredmények

Előző gondolatot folytatva, mennyien is töltik ki a Konzultációs ívet? A helyzet az, hogy ezt biztosra sosem tudhatjuk. Eleve nem egy független szervezet ellenőrzi, ez már önmagában véve nem oké (korábban is volt abból gond, hogy ellenzéki képviselők nem tudták megnézni a konzultációs kérdőíveket). De még ha feltételezzük is, hogy e téren minden becsületes volt: honnan tudjuk, hogy valaki nem töltött ki kettőt vagy többet? Hiszen nincs névjegyzék, amivel ezt meg lehetne előzni. Honnan tudjuk, hogy valaki nem kezdi el fénymásolni a biztonsági elemekkel el nem látott íveket? Az elektronikus beküldés meg még érdekesebb. Az oké, hogy ugyanazzal az e-mail címmel nem lehet beküldeni 2 ívet. Azonban egy korábbi konzultációval próbálkoztam azzal, hogy nem létező e-mail címet használok, és úgy engedte beküldeni. Ez persze egy javítható hiba, de a fentiekből következik, hogy biztosan sosem lehet tudni, mennyi a beküldött kérdőívek száma.

6.     Léteznek szakmai kérdések…

Nem véletlen, hogy egy népszavazást sem lehet bármiről tartani, vannak szigorú szabályok ezek korlátozására. A Konzultációs kérdések közül sok olyan van, amiről eleve nem lehetne népszavazást tartani, mert valamelyik kritériumba beleütközik. A nagyobb gond azonban az, hogy olyan kérdések is vannak bennük, ami eleve valamiféle szakértelmet igényel. És attól még, hogy ezek a kérdések érdekelhetik a közvéleményt, még nem azt jelenti, hogy a véleményére is adni kell. Nem kérdezzük meg pl. az emberektől, hogy mennyi adót akarnak fizetni, mert nyilván leginkább semennyit nem akarnak, csak épp csődbe menne az állam, ha ez megvalósulna. Ugyanígy nem a laikus ember dönti el, hogy egy orvos milyen irányból vágja fel műtét során a beteget. Ha ezek vitán felül egyértelmű kérdések, akkor miért tartunk konzultációt arról, hogy független bíróságok milyen ítéleteket hoznak? Ez épp annyira szakmai kérdés, mint az előzőekben felsoroltak.

7.     Gyűlöletkeltés reális veszélye

Sajnos a gyűlöletkampány nem áll távol a jelenlegi kormánypolitikától, de azért annyit megtesznek, hogy nem közvetlenül Orbán Viktor mondja ki ezeket, hanem általában kiadják Bayer Zsoltnak, vagy valamelyik szennylapuknak. Azonban ez a Konzultáció most minimum két olyan célcsoportot fog érinteni, akikkel szemben az emberek ellenérzése erős: az elítéltekkel, és a romákkal kapcsolatban. Ha ezek a kérdések úgy lesznek megfogalmazva, mint a korábbi Brüsszeles és Sorosos kérdések, akkor akár ideológiát is szolgálhatnak ellenük elkövetett bűncselekményekhez. Nem véletlen, hogy pszichológusok nagy számban tiltakoznak az új Konzultáció ellen. Egy régi szlogennel élve: Ez veszélyes.

8.    A demokrácia illúzióját adja

A Nemzeti Konzultációk azt a látszatot keltik, hogy az embereknek sokkal több ügybe van joguk beleszólni, mint korábban. A valóság ezzel szemben a következő:

•    2010 óta az Actio Popularis, vagyis az utólagos normakontroll kezdeményezésének bármely állampolgár általi lehetősége az Alkotmánybíróságnál megszűnt létezni.
•           A népszavazásokra vonatkozó szabályok szigorodtak.
•     A népszavazás eredményességhez korábban minimum 75%-os támogatás esetén elég volt 25%-os részvétel, most már kötelező az 50%.
•       Az országos népi kezdeményezés jogintézménye megszűnt.

Ezek egyike sem a nép döntését elősegítő intézkedés volt. Az eredmény számokkal is igazolható: az elmúlt 10 évben összesen 1 népszavazás volt, az is kormánykezdeményezésre. Az azt megelőző 2 évtizedben ezek száma 5, illetve 6 volt. De sebaj, van helyette konzultáció, aminek kitöltésével igazából semmit nem érnek, de legalább van! Gratulálok hozzá!

9.     És azért nem is olcsó…

Megjelentek különböző facebook-posztok arról, hogy a kormány egymilliárdért megkérdezi, hogy fizessen-e ki a gyöngyöspataiaknak 100.000.000 forintot. Ez azért így nem igaz, ugyanis a konzultáció ennél több kérdésről szól (nem mellesleg nem írja felül egy bíróság ítéletét, Gyöngyöspatáért fizetni kell és pont). Ugyanakkor tény, hogy a konzultáció összköltsége még az esetlegesen ráköltött propaganda nélkül is meg fogja haladni az egymilliárd forintot. Ezt a pénzt 100%, hogy ennél jobb célokra is el lehetne költeni.

Mindezek alapján számomra világos, hogy a Konzultáció nem viszi előrébb Magyarország ügyeit, hátrébb annál inkább. Szóval látatlanban azt mondom, hogy én sem fogom kitölteni és visszaküldeni. Megválaszolni a kérdéseket majd igen, de azt szokásomhoz híven egy blogbejegyzésben teszem meg.

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/