Ennek így mi értelme?

Már tavaly ősszel tudomást szereztünk arról, hogy Magyarország 2020-ban nem képviseli magát az Eurovíziós Dalversenyen. Hogy ez jó-e vagy nem, arról megoszlanak a vélemények, ebbe nem is akarok én most belemenni (csak a végén kicsit). Az viszont különösen furcsa volt, hogy ennek ellenére a DAL című műsort, ami eddig a nemzetközi show casting-műsora volt, továbbra is megtartják. A hivatalos indoklás szerint azért, mert a műsor mostantól „közvetlenül a magyar könnyűzene tehetségeit, az általuk létrehozott értékteremtő produkciókat segíti”. Valahogy azonban mégis azt éreztem, hogy ez számomra már súlytalan lesz. Ezzel együtt az első két részt – egyiket TV-ben, másikat csak neten – megnéztem. Sajnos azonban a véleményem nem változott. Az már biztos, hogy a tavalyi évvel ellentétben idén nem fogok sem élőzni az adások alatt, sem értékelőket írni (magáról a májusi versenyről nem tudom, azt majd még eldöntöm). Egy globális vélemény-nyilvánítást azonban úgy gondoltam, adok így 2 műsor után.

Felemás cserék a zsűrinél

A zsűriből két tag maradt meg, Vincze Lilla és Nagy Feró. Utóbbit kifejezetten sajnálom, mert ha valamire, akkor az ő szakmai értékelésnek igencsak nehezen nevezhető bohóckodásaira igazán nem lennék kíváncsi. A másik 2 zsűritag azonban változott. Mező Misi helyére egy másik zenekari frontember, Pély Barna lépett be. Az igazat megvallva ez a csere nekem tetszik, szerintem minőségi előrelépés. Misiben a tavalyi években zsűritagként csalódtam, azt éreztem, gyakran totálisan ellentmondanak a szóbeli értékelései az adott pontjainak. Barna hozzászólásait mind szakmai, mind pedagógiai szempontból megalapozottabbnak érzem, a rengeteg Megasztáros zsűri és az évtizedes rutin érződik a hozzászólásaiban, jelenleg őt érzem a legkompetensebb zsűritagnak.

A másik cserét jóval kevésbé érzem sikeresnek. Both Miklósról azt gondolom, hogy egyértelműen a leginkább szakmai és leginkább következetes zsűritag volt mind közül, dallamokról, szövegről egyaránt olyan értékeléseket mondott, amik számomra is sok újdonsággal szolgáltak. Persze messze nem mindig értettem egyet azzal, amit mondott (amikor néhány éve giccsnek nevezte Mujahid Zoli produkcióját, az szerintem nagyon durva volt), de mégiscsak, lehetett tudni, hogy mi alapján értékel és ad pontokat. Apáti Bencénél picit azt érzem, mintha ezt a szerepet akarná betölteni, de valahogy minőségben mégsem képes rá, ugyanazokat a szempontokat próbálja a szóbeli értékeléseiben elmondani, amiket anno Both, de az egész valahogy sokkal közhelyesebb, gyengébb. A másik 2 zsűritag nem okoz nagy meglepetést, nagyjából ott folytatják, ahol tavaly abbahagyták.

Produkciók – érdektelenség felsőfokon

A produkciók kapcsán idén egy új szabály van: mindegyiknek magyar nyelvűnek kell lennie. Ez végülis, hogyha az új célt vesszük alapul, akkor indokolt (egyszer, azt hiszem 2013-ban kikötötték már ezt, amikor Eurovíziós válogató volt, de ott szerintem nem volt szerencsés), ráadásul jobban is tudom értékelni a magyar dalokat, mint az angolokat. Ennek ellenére az egész műsor alatt úgy éreztem, hogy engem ez nem érdekel.

Persze próbáltam figyelni a dalokra, és volt olyan is, ami tetszett (Molnár Dánielé volt a kedvencem eddig), de igazából nem tudtam, milyen szempontokból figyeljem ezt az egészet. Korábban megvolt, azt nézem, hogy melyik az a dal, amit legszívesebben látnék az Eurovízión. De itt…én elhiszem, hogy az a rengeteg nyeremény, ami ezzel jár, az előadónak sokat számít. De engem nem érdekel, hogy ezt ki kapja. Ami jó szám, azt e nélkül is játszani fogják a rádiók, megjelenik a youtube-on, sőt, talán még CD-n is, amit megvehetek, ha akarok (hú, ez mekkora naivitás 2020-ban…de én már csak ilyen vagyok J ). Ha meg nem fog tetszeni, akkor egy újabb szám lesz, amit tessék-lássék meghallgatok, ha szól a rádióban, de amúgy nem foglalkozom majd vele. De erre műsort áldozni? Ami engem illet, nem kell.

E téren jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor mi a helyzet a tehetségkutatókkal? Hiszen azokat is nézem, pedig ott sincs semmilyen nemzetközi tét. Igen, de valahogy mégis más a szituáció. Ott teljesen ismeretlen embereket látok, akiknek a személyisége, karaktere, hangja és akár az életpályája is szimpatikus lehet, megkedvelek valakit, akinek aztán szurkolok. Meg a másik: ott kb. 10-12 héten keresztül végigkövethetjük, hogy kedvencünk honnan hova ér, és heteken keresztül nézhetjük a fejlődését (ezért zavar, hogy az X Faktor az elmúlt években 5-6 élő show-val futott, ami szerintem szintén nem elég erre a célra). De itt, ha látok is egy eddig ismeretlen énekest/együttest, akkor is hallhatom őket háromszor, amint eléneklik ugyanazt a dalt. Ráadásul a legtöbb esetben még ennyiszer sem, mert 1-2 üdítő kivételt leszámítva az ismeretlen előadók az első körökben mennek a levesbe. Az pedig, hogy éppen mi Pál Dénes vagy Wolf Kati legújabb száma, nem ér nekem annyit, hogy egy bő 2 órás műsort megnézzek.

Az értékelési rendszer viszont sokkal jobb

Kicsit ironikus a helyzet, hogy amikor súlytalanná válik a műsor a szememben, akkor tudnak kitalálni egy olyan továbbjutó rendszert, ami tetszik, és ami jóval kevesebb csalásra és manipulálásra ad lehetőséget (ha gonosz akarok lenni, akkor lehet, hogy nem véletlenül). Mondjuk ki ugyanis, hogy a korábbi rendszerben a zsűri döntött szinte mindenről. Oké, ott volt a közönség, mint 5. zsűritag, de reálisan, ha egy produkcióra a zsűri minden tagja eggyel több pontot adott, mint egy másikra, az már 4 pont különbség. Ennyi a közönségszavazás során nem jött vissza kb. sosem. Tehát a közönség szerepe kb. a fordulónkénti egy továbbjutó volt. Nem túlzás tehát kijelenteni, hogy el lehetett érni, hogy a döntőre gyakorlatilag 2 közönségkedvenc juthasson csak be a 2 elődöntőről. Azokat pedig a legjobb 8 között kiszelektálták és kész, vége. A legjobb 4-ben ugyan már a nézők döntöttek, de addigra már meg lehetett tenni azt, hogy a zsűri által kiválasztott favorit mellé kevésbé erős riválisokat tettek. Nem akarok az évekkel dobálózni, de szerintem minimum 4-5 alkalommal megfigyelhető volt ez (aki már nem emlékszik, mi volt a véleményem a tavalyi magyar döntő élőzése közben, az itt megnézheti, szerintem ezesetben is hasonló történt).

Az idei szabályban a zsűri egy produkciót juttathat tovább automatikusan és egyet ejt ki (utóbbinál kicsit igazságtalannak tartom, hogy ezt az adott ponttól függetlenül tehetik meg…legalább egy olyat kikötnék, hogy csak a mezőny 2. feléből választhatnak), a közönség egyet kiejt, majd a maradék 7 produkcióból a zsűri és a közönség átlaga alapján jut tovább 5 versenyző. Tehát 2 ember van a zsűri, egy a közönség kezében, a többi felesben. Az a gyanúm, hogy ebben a rendszerben sok minden másként alakult volna az elmúlt 10 évben is. A végszavazás még nem tudjuk, hogy fog kinézni, de remélem abban is lesz valami hasonló módosítás.

Vajon visszatértünk még?

Erre a kérdésre jelenleg nehéz válaszolni. 2 különböző, gyakran hangoztatott elméletet láttam azzal kapcsolatban, hogy miért hagyja ki Magyarország az idei showt. Az egyik a politika, hogy Magyarország jelenlegi politikai helyzete miatt nem akar részt venni ebben a közös európai banzájban, különösen nem a híresen toleráns Hollandiában. A másik egy prózaibb indok: egyszerűen besértődtünk, hogy nem sikerült megdönteni azt a rekordot, hogy egy ország zsinórban 9 éven keresztül döntős legyen (nem alanyi jogon) az Eurovízión.

Ha az utóbbi volt az ok, akkor azért reméljük, hogy jövőre visszatérünk! Ha az előbbi, akkor egy komolyabb politikai változás kellene ehhez, így jóval bizonytalanabb lesz, hogy mikor mérettethetjük meg magunkat. Én azért remélem, hogy minél hamarabb sor kerül erre. Minden kritikája ellenére ugyanis az Eurovíziónak van egy szimbolikus jelentősége, hogy bár különböző állásponton vagyunk, különböző országokból érkezünk, de valahol belül mégiscsak egyek vagyunk, és ezért egyszer az évben együtt egy jót bulizunk! És szerintem nem veszi ki jól magát, hogy Magyarország ebből kimarad (ahogy az sem, amikor politikai konfliktusok miatt marad távol egy ország, vagy fütyülik ki egy ország képviselőjét).

Szóval bízom benne, hogy a közeljövőben ismét visszatérünk. Amikor ez megtörténik, újra fog engem érdekelni A Dal, mint műsor. Addig viszont ez volt az utolsó blogbejegyzésem ebben a témában.

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/