Zagor minikalandok elemzése 2. rész – A Lebegő Város, A Változások Földje, Az Elveszett Föld nyomában

Sajnos a múlt hét nem végződött túlságosan jól, ugyanis egy lézerharc során sikerült eltörnöm a lábam. A dolog jó oldala, hogy kicsit több időm van az elemzésekre, így viszonylag hamar meg tudtam nézni a második kalandfüzetet. Ez 3 olyan mű, amiket akár egyben is le lehet játszani, de messze nincs köztük olyan erős kohézió, mint mondjuk a Kaland-Játék-Varázslat sorozatban. A pontrendszeremet az előző cikkben már leírtam, ezen nem változtatok, lássuk mit kapunk ettől a 3 írástól!

A Lebegő város:

Történet: Magányos harcosként kezdjük a kalandunkat egy világban, ahol nincs tél és nyár, csak olyan területek ahol mindig tél és olyanok, ahol mindig nyár van. Vándorlásunk alatt pedig egy megtámadott gyaloghintó maradványait látjuk egy elrepülő óriás sasmadárral egyetemben. Az utolsó túlélő legutolsó szavaiból arra a következtetésre jutunk, hogy igaz az a legenda, miszerint a Lebegő városban élő óriásmadár elragadott egy törpét és fogságban tartotta, mígnem valaki ki nem menekítette. Mivel a kimenekítő tulajdonában van a megtámadott gyaloghintó, azt a következtetést vonjuk le, hogy a sas visszaszerezte a törpét. Elhatározzuk, hogy kimenekítjük. Persze azért itt is kiderül, hogy van némi csavar a történetben.

Nehézség: Nagyjából átlagosnak mondanám, egyáltalán nem szadista, de azért nagyon könnyűnek sem mondanám. Az igazi szűk keresztmetszet a történetben az Angekokkal való találkozás. Ott ugyanis igen nehéz azt elérni, hogy pont a neki megfelelő tárggyal érjünk oda, hiszen egyrészt meg kell azt szerezni, másrészt ha többet is megszereztünk a lehetőségek közül, jól kell választani. E nélkül is sikerre vihető mondjuk a kaland, de ezen a szakaszon nem túl nehéz dolog otthagyni a fogunkat. A könyv második felében már nincsenek extrém nehézségek, a legkönnyebben az átalakuló ital nem megfelelő használatával lehet meghalni, illetve az utolsó ellenfél azért elég magas értékekkel bír ahhoz, hogy ne legyen olyan egyszerű legyőzni.

Fény… : Mindhárom műre jellemző, hogy a leíró részei elég jók, kifejezők, és nagyon be tudják indítani az ember képzelőerejét. Ezeket még játékon kívül is élmény olvasni. Tetszett még a jégtündérek birodalma és az utolsó összecsapás is a karakterszámokhoz képest kellőképpen epikus volt. Az apró humor a furulyával szintén egy aranyos jelenete volt a könyvnek, és a börtönös csapda se rossz, ennél a műnél éreztem először, hogy néha gondolkodásra késztet. Szóval vannak benne pozitívumok.

… és árnyék: A könyv túl sok fejezetpontot pazarolt az átváltozás italára, ami jelentősen lerövidíti az egész kalandot, szerintem felesleges volt ennyi energiát belefektetni egy olyan tárgyba, aminek még csak nem is létkérdés a megléte. A történetbeli csavar nekem egy kicsit csöbörből vödörbe esés volt. A nagyon bárgyú alaptörténet örültem, hogy végül nem lett teljesen igaz, de a valóság megismerésével én teljesen elvesztettem a motivációmat, hogy tulajdonképpen miért is akarom teljesíteni ezt a küldetést. Szintén negatív élménynek hatott a történet kissé labirintusszerű eleje. A legjobban azonban az írói kiszólások bosszantottak. Szinte minden halálmezőnél konkrétan lehülyéz minket a szerző, hogy hogy lehettünk ekkora balf.szok, hogy meghaltunk. Ez egy nagyon idióta döntésnél talán még oké is lenne, de ennyi alkalommal, gyakran teljesen hétköznapi választásoknál ez nem indokolt (a másik két történetnél is jelen van ez, de némiképp finomodik). A főellenség legyőzése utáni utolsó döntést és az azutáni szerzői reakciókat meg inkább nem is minősítem…

Értékelésem: 5/10

A változások földje:

Történet: Nos, ez nem sok van. Kicsit belefáradtunk a tél területén történő kalandozásba és haza akarunk menni a nyárba. Ennyi. Valójában ez egy előzménytörténet, ami a füzet 3. kalandjának a bevezetője, azért haladunk a műben, hogy megkapjuk a 3. küldetést. Persze az is lehet, hogy hazakerülünk, de az nem igazán siker, mert a hőssé válásról ezesetben le is mondhatunk.

Nehézség: Bár sok helyen lehet kudarcot vallani, tulajdonképpen nem nehéz. Viszonylag kevés ösvényválasztás van és bár sok tárgyat kell beszerezni a végső sikerhez, igazából egyik sincs nagyon elrejtve. Kicsit ebből a szempontból hasonló az előzőhöz, a Moha Hajadonnal való találkozás necces, előtte és utána azért igazán veszélyes szituációkba nem nagyon lehet kerülni.

Fény… : A könyv nagyon adja a sikerélményt. Bár sok tárgy kell a sikerhez, de nem nehéz egyiket sem megtalálni. Ha meg az elején rossz irányba indulunk, akkor van egy idő visszapörgető lehetőség a könyvben, ami lényegesen jobban tetszik nekem, mint a „meghaltál”. Másik nagy erény, hogy sokat kellett a műben gondolkodni, talán a legtöbbet az eddigi minikalandok közül. Ezenkívül tetszik a barnusok faluja és kultúrája is, amit jól kidolgozott a szerző.

… és árnyék: A legnagyobb problémám vele a rövidsége. Egy 400 fejezetpontos műnél, ha becsülettel lejátszom a harcokat meg minden egyebet, akkor azért 2 óra a minimális elvárásom. Emiatt egy 200 fejezetpontos könyvnél is elvárom a kb. egyórányi játékidőt. Ezzel kb. fél óra alatt végeztem, mire igazán belemelegedtem volna, már vége is lett. Ezenkívül a háromfejű kutya előtti rejtvény számomra értelmezhetetlen volt. Értem én, hogy a Moha Hajadon nevéből kell kiindulni, de a 4 betűből 2 szerepelt a Hajadon nevében, 2 nem. Vagy lehet, hogy itt valamit elrontottak a fordítók? Ezenkívül számomra nem egyértelmű, hogy miből lehet rájönni, hogy a Hajadonnak melyik ajándék kell, márpedig ez alapfeltétele a sikeres küldetésnek.

Értékelésem: 6/10

Az Elveszett Föld nyomában:

Történet: Na, most már végre hallhatunk egy küldetést is J Számos kalandunk után már gazdagok vagyunk, van tapasztalatunk, ismertségünk, hírnevünk is, de valahogy mégsem férünk a bőrünkbe. Azonban már nincs olyan dolog, amire igazán vágynánk. Így hát Gether – akivel az előző kaland végén ismerkedtünk meg – ajánlja, hogy ezúttal ne önnön magunkért, hanem másokért küzdjünk. Találjuk meg a hatalom köveit és juttassuk el őket eredeti helyükre (illetve a mű csak a megtalálásról szól)! Eközben pedig a bölcsességünket gyarapítsuk, ami mint a végén kiderül, nem pusztán mellékes feladat, hanem a siker alapfeltétele. A feladat során számos különleges helyen járunk, ahova halandók ritkán tehetik be a lábukat. A sztori egyébként számos norvég, valamint észak-germán mitológiai elemet tartalmaz, szerencsére nem viszi azért túlzásba.

Nehézség: Kifejezetten nehéz mű. Egyfelől rengeteg random halál pont van, SPOILER!!! van, ahol megfürdünk egy tóban és kiderül, hogy az egész illúzió és csak egy szakadék…sad story Spoiler vége! másfelől a bölcsesség pontok gyűjtése az igazán nehéz feladat. Alapból maximum 3 van belőle, és a végére 12 kell ahhoz, hogy a küldetésünket sikerrel teljesítsük. Ez utóbbi igencsak nehéz feladat. És azért harcok tekintetében is igen kemény kihívásokkal találkozunk.

Fény… : Elsőre nagyon lehangoló véleményem volt a műről, másodjára azért valamivel pozitívabb. Itt is kiemelném, hogy a leíró részek fantasztikusak, a különböző környezeteket remekül ábrázolják. Ezenkívül nagyon tetszik a láda rejtvénye, ami nem könnyű ugyan, de azért megfejthető. Tehát itt is van egy nagyon jó kis gondolkodós szakasz az írásban, amit a fordítók is szépen megoldottak. Tetszenek a karakterek is, mind az isteni alakok, mind más szereplők (pl. óriások) jól kidolgozottak. Ezenkívül a 3 küldetésből ennek a háttértörténete a legizgalmasabb, igaz, a mérce sajnos e téren nem volt túl magas.

…és árnyék: Alapvetően 3 problémám van a művel, de sajnos mindegyik elég nagy. Az egyik a túlzott labirintus-jelleg. A másik a környezet. A műben szereplő helyszínek változatosak ugyan, de még is túlságosan drasztikus az egész. A helyszínváltások annyira random jönnek egymás után, hogy konkrétan sokszor vissza kellett lapoznom, hogy most jó helyen vagyok-e, nem lapoztam-e el, mert egész egyszerűen nem tűnt logikusnak, hogy teljesen máshova kerültem, mint ahol először voltam. Ez a zavarodottság pedig nagyon sokszor a játékélmény rovására ment. Az utolsó problémám pedig a bölcsesség pontokkal volt. Az persze nagyon jó, ha van valami extra szabály és az is, ha a bölcsességünk a siker záloga. De sajnos a gyakorlatban ez nem igazán érvényesül. Az első játékom alatt konkrétan egyszer sem volt lehetőségem bölcsesség pontot szerezni, legalábbis így éreztem. Utóbb kiderült, hogy csak lusta voltam ahhoz, hogy megfejtsem a rejtvényt, ezzel pedig közvetett módon 6 bölcsesség pontot is elbuktam. De még így is az alap max. 3-as bölcsesség pont mellett 6-ot szerzek, az még mindig totál esélytelen. A második alkalommal összesen 8 pont szerzésére volt lehetőségem, ez még mindig maximum 11. És, ennek utánanéztem, ez tisztán az ösvényválasztáson múlott, ugyanis azokon az utakon, ahol jártam, sehol nem „hagytam el” bölcsesség pontokat. Ha már egy ilyen tulajdonságon múlik a siker, akkor adjuk meg a lehetőséget a könyvben, hogy ösvényválasztástól függetlenül meg lehessen szerezni a szükséges pontokat. Hasonló problémám volt annak idején a Szamuráj kardjával is, ahol az egyik ösvényen nem lehet megszerezni a Ki Rinhez szükséges becsületpontokat. De ott ezen nem múlott küldetés. A Fenevad nyomában bónuszpontjai, vagy a Démonlovagok becsületpontjai ilyen téren jól kidolgozottak, itt sajnos ez nem sikerült.

Értékelésem: 4/10

A játékfüzet letölthető itt: http://www.zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=78

TOP-listám az alábbiak szerint változott:

1.      A Dervis köve – 6 pont

2.     A változások földje – 6 pont

A többi írás 6 pont alatt volt, így nem kerülhet TOP-listára. Hamarosan jön a harmadik adag elemzése, remélhetőleg most már feljebb tudok lépni a 6 pontnál.