5 ok, amiért szerettem a The Bad Batch sorozatot

 

Amióta a Disney átvette a Star Wars-t, eléggé vegyes érzéseim vannak az új filmek és sorozatok kapcsán. A filmek esetén sajnos több a negatívum, mint a pozitívum. Bár a Zsivány Egyest nagyon szeretem és az Utolsó Jedikről sincs rossz véleményem, a trilógia másik két darabja és a Solo film finoman szólva sem lett a kedvencem (köztük a Skywalker kora sem). Sorozatok tekintetében ugyanakkor jobb a kép. Bár az Ellenállás animációs sorozatot nem igazán kedveltem, de a Mandalorian és a Rebelskimondottan tetszett, ahogy a Klónok Háborújának hetedik évada is. Ez utóbbiban jelent meg először a Bad Batch a képernyőkön. Ezek a részek nem voltak a kedvenceim, de szerintem főként azért nem, mert legbelül mindenki – köztük én is – az Ahsoka vs. Maul párbajt és a 66-os Parancsot várta, így kicsit időhúzónak lehetett érezni ezeket az epizódokat.

Így első alkalommal bizonytalan voltam abban, hogy mennyire fog nekem tetszeni ez az új sorozat, ahol ezek az „időhúzó” karakterek főszerepbe kerülnek. Azonban ahogy jöttek a részek egymás után, minden kétségem elszállt és bár a záró epizód nem lett a kedvencem, de összességében mégis remekül szórakoztam a sorozaton. A következő cikkben leírom mi az az 5 ok, amiért úgy érzem, jól eltalálták a sorozat tematikáját és ami a megítélésemhez leginkább hozzájárult.

1. Hiánypótló történetszál

 

A Klónok háborúja idején a Köztársaság a klónkatonák védték meg. Az Új Reményben ugyanakkor semmi jel nem utalt arra, hogy a birodalmi rohamosztagosok klónok lettek volna (nem is voltak azok). Felmerül a kérdés, hogy vajon mi történhetett, és mi volt az oka, hogy a hatékony klónhadsereget hivatásos, emberi haderő váltotta fel. Erről nem sokat értekezett korábban az egyik könyv vagy film sem, itt viszont végre választ kapunk rá. A politikai küzdelem és a klónok szerepe az új Birodalomban végigmegy a sorozat cselekményén, és több alkalommal az események és a konfliktusok forrása, méghozzá egy meglehetősen érdekes forrás. Ugyanígy érdekes az is látni, hogy egyes világokon egyes emberek hogyan élik meg a Köztársaság átalakulását. Ez főleg a kezdeti időszakban jelenik meg a sorozatban, de ez a háttér érdekessé teszi az amúgy inkább fillernek szánt részeket is.

 

2. Omega a kedvenc karaktereim egyike lett

 

Olvastam azokat a kritikákat, amik szerint Omega egy Ashoka 2.0 lett, de nem értek egyet velük, szerintem a lánnyal egy nagyon összetett karaktert sikerült alkotni. Nagyon örülök, hogy nem egy Jedi klón lett belőle, amit sokan találgattak, de mégis van magyarázat a talpraesettségére: mivel Boba Fetten kívül ő az egyetlen „nyers klón”, amiben az eredeti DNS található meg, gyakorlatilag Jango Fett vére folyik az ereiben. Az elején nagyon tetszik, ahogy Omega rácsodálkozik a világra minden alkalommal, a köré épülő rejtély érdekessé teszi az epizódokat, a Heraval való párbeszédei szintén nagyon jók, de a képességei mégis kicsit komikussá is teszik a Klón-lányt (akit bár kölyöknek neveznek, valójában idősebb, mint a Batch tagjai). Összességében szerintem remek karakter, kíváncsi vagyok, mit hoznak még ki belőle a 2. évadban.

 

3. Szimpatikusabbak a Batch karakterei

 

A Klónok háborújában inkább antipatikusnak tűnt a Bad Batch. Hunter karakterével még jól elvoltam, és igazából Tech-kel sem volt különösebb gondom azon kívül, hogy totál sótlan, de Crosshair és Wrecker inkább antipatikus volt. Különösen igaz ez az utóbbira, akit egy tipikus sztereotip izomagynak gondoltam, aki már-már rasszista szinten nézi le a többi klónt. No, ez a megítélés itt megváltozott. Szimpatikus esetlensége humorosabbá tette Wreckert, az Omegával való kissé nagybácsis kapcsolata pedig szerintem a sorozat legaranyosabb jelenetei közül valók, és meghozza a szimpátiát a melák klón irányába. Ugyanakkor, ahogy akkor ábrázolták, amikor az inhibitor chipje működésbe lépett, az a legfélelmetesebb rohamosztagos-ábrázolás volt a Star Wars történetében.

Crosshair karakterének áttétele a Birodalom oldalára szintén egy jó húzás volt. Ezáltal kaptunk egy olyan „főgonoszt”, akinek vannak céljai, motivációi, valahol az indíttatása is érthető, de mégis kellőképpen titokzatos, nem mindig lehet tudni, hogy pontosan mit akar és melyik oldalon áll. Az ő jövője szintén egy izgalmas része lesz a második évadnak.

Hogy némi kritikát is megfogalmazzak, azért úgy érzem, hogy a 4 jól kidolgozott karakter mellé kettőt kicsit elhanyagoltak. Techről továbbra sem tudunk semmi, csakhogy okos, tudálékos és a csapat tagja, illetve Echo révén – bár őt picit jobban kibontják – sokkal inkább ki lehetett volna élesíteni a Batch sima klónokhoz való viszonyát és, hogy ez esetleg hogyan változott általa, miben mások az ő érzései, mint az osztag többi tagjának. Ez eddig javarészt elmaradt, de talán majd a 2. évadban.

 

4. Vannak drámai jelenetek

 

A Klónok háborúját abszolute nem érhette az a vád, hogy gyerekmesét csináltak belőle. A Rebelsnél már voltak ilyen kritikák, de szerintem – főleg a végére – ezek is megalapozatlannak bizonyultak. Az Ellenállás viszont nekem kissé az lett. A Bad Batch komolyságban visszatért, és ha nem is éri el a Klónok Háborúja szintjét, azért vannak érzelmes pillanatok. Bár tragikus halálesetek egyelőre nem gazdagították a sorozatot, a pillanat, amikor Crosshair hidegvérrel végez Saw Gerrera embereivel, vagy amikor a pykeok igazságot szolgáltatnak, egyaránt kemény, de az üres klóntartályok és a kiképzőközpont látványa is olyan szívszorító, hogy kis túlzással, ha nem lövik szét Kaminot, csak ott hagyják az egészet, az is bőven elegendő drámát adott volna. Szóval pár könnycseppet azért elmorzsoltam a sorozat közben.

 

5. Régi karakterek megjelenése

 

Ez utóbbival azért vigyázni kell, mert azt sem szeretem, ha nagyon elmegy egy sorozat egy nosztalgia-vonal irányába. Ám mivel itt III. és IV. rész közötti időszak bemutatására kerül sor, van létjogosultsága annak, hogy megnézzük, kivel mi történt. Ezért tetszett, hogy megjelent Rex, megtudtuk, mi van Gregorral, megjelent újra Trace és Rafa (bár ők annyira nem hiányoztak), végigvehettük Tarkin stratégiáját és terveit. De e téren, ami nálam mindent vitt, az a klónkatonák megölése után a hajóból kilépő Cad Bane. A fejvadász megjelenése animációs film mércéjével mérve kifejezetten félelmetes volt, a Hunterrel való párbaja meg egy rövid, ám nagyon emlékezetes része a sorozatnak.

 

Én ezeket tartottam a sorozat legnagyobb erényeinek. Hamarosan jön egy újabb cikk az 5 kedvenc részemmel az évadból, addig is leírhatjátok, hogy nektek mi, vagy melyik rész jött be a legjobban?