Rémhírterjesztés – miről is van szó?

A múlt hét közepén két hasonló ügy is felborzolta a kedélyeket. A rendőrség először Szerencsen egy 64 éves állampolgárt állított elő rémhírterjesztésért, majd nem sokkal később egy gyulai Momentumos politikussal történt meg ugyanez. Mindkét esetben egy közösségi oldalra kitett poszt alapján intézkedtek a rendőrök. Ezek mellett, közel 100 esetben került sor eddig eljárásra rémhírterjesztés miatt. A szerencsi ügy viszonylag gyorsan lecsengett, a gyulai azonban tovább élt, főleg, miután kiderült, hogy az eljárást a Gyula Fideszes polgármester kezdeményezte, amit sokan igazolásnak tekintenek arra, hogy az egész tényállás célja az ellenzék elhallgattatása volt. Vajon valóban így van vagy csak szerencsétlen véletlenek történtek? Volt valami alapja ezeknek az intézkedéseknek?  Kinek a hibái voltak ezek az előállítások? Ezekre a kérdésekre keresem a választ a továbbiakban.

A rémhírterjesztés tényállásának változása.

A veszélyhelyzetre a régi Büntető törvénykönyv az alábbi tényállást fogalmazta meg:

„337. §  (1) Aki közveszély színhelyén nagy nyilvánosság előtt a közveszéllyel összefüggésben olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely a közveszély színhelyén alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

Ez a szabály jelenleg nem volna alkalmazható. Ugyanis a közveszély és a jelenleg is hatályban lévő veszélyhelyzet két különböző fogalom. Közveszélynek előre meg nem határozott, de nagyobb emberszámot (életét, testi épségét fenyegető) és jelentős anyagi javakat érintő, objektív fenyegető helyzetet szokták tekinteni. Ez okozhatja természeti katasztrófa (pl. villám, árvíz, földrengés), vagy akár ember is (pl. robbantás, gyújtogatás), de a lényeg, hogy a veszélyeztető állapotnak közvetlennek kell lennie. Egy vírushelyzet még önmagában nem tekinthető közveszélynek. Részben ezért is volt szükség a törvény második bekezdésére, ami így szól:

(2) Aki különleges jogrend idején nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Tehát 4 feltétele van a megállapításnak:

1. Különleges jogrend idején kell megtörténnie;
2. Nagy nyilvánosság előtt;
3. Valótlan tény állításával, vagy valós tény elferdítésével;
4. Olyan módon, ami alkalmas a védekezés eredményességének akadályozására vagy annak meghiúsítására (tehát nem elég pusztán a köznyugalom megzavarása).

Látható tehát, hogy maga a szabály nem túlságosan szigorú, hiszen csak a rendkívüli állapot idejére vonatkozik, és szigorúbb feltételeket állít, mint a közveszély időszakában alkalmazandó „alapeset”. Tehát ha a szabályt megfelelően alkalmazzák, akkor tényleg csak nagyon extrém esetben lehet ez alapján bárkit felelősségre vonni.

Megállja ez a helyét a konkrét ügyekben?

Ismét hangsúlyozni kell, hogy bűncselekményről csak akkor beszélhetünk, ha mind a 4 feltétel együttesen fennáll.

A különleges jogrend fennállta egyértelmű, erről nem lehet vitatkozni. Én még a nagy nyilvánosságot is el tudom fogadni, ugyanis a nyilvános fórumokat, ahol sok embert elér egy bejegyzés, a gyakorlat nagy nyilvánosságnak tekinti.

A tényállítás vonatkozásában azonban már van miről vitatkozni. A tényállítás és a véleménynyilvánítás közötti különbséget egy régebbi cikkben kifejtettem. Az egyik egy alapvetően múltba mutató, ellenőrizhető állítás, a másik egy értékítélet, állásfoglalás megfogalmazása. A különbség itt nagyon is lényeges, hiszen a rémhírterjesztés kizárólag tényállításért alkalmazható, véleménynyilvánításért nem.

A szerencsi eset teljesen egyértelmű. A hosszú levél egy kritika az orbáni kormányzással szemben, azaz véleménynyilvánítás, a bűncselekmény alapból kizárt. A gyulai egy fokkal izgalmasabb, ugyanis a baloldali lapok szerint azért került eljárás alá a momentumos politikus, mert azt állította, hogy „Gyulán a hírek alapján ezer feletti kórházi ágyat szabadítottak fel, ami valójában haldokló betegek, magatehetetlen idősek és rehabilitációra szoruló sérültek hazaküldését jelenti”. A mondat első fele valóban egy tényállítás, de maga az író nem azt mondja, hogy több mint 1.000 helyet szabadítottak fel, hanem, hogy az újságok állítják ezt. Mivel valóban volt helyi és országos lap is, ami erről beszámolt, valótlan tényállításnak nevezni nem lehet. A mondandó második fele már erősen a tényállítás és a véleménynyilvánítás határmezsgyéje. Semmi konkrétumot nem állít csak, hogy a felszabadítás azzal járt, hogy haldokló, magatehetetlen, idős emberek kerültek ki a kórházból. Viszont mindez tényszerűen megfogalmazva, az pedig, hogy valóban tettek-e ki kórházból ilyen embereket, önmagában tényállításként is értelmezhető. Magam részéről a konkrétumok hiányában ezt inkább véleménynyilvánításnak tekintem, nem tényállításnak.

De még ha el is fogadjuk, hogy tényállítás volt (bár még akkor is be kell bizonyítani, hogy valótlan), nem foglalkoztunk a 4. feltétellel, vagyis, hogy a védekezés eredményességét akadályoznia kell a kijelentésnek. Nos, kérdem én: hogy akadályozhatja a védekezés eredményességét egy olyan kijelentés, ami a védekezési intézkedések meghozatalát és kivitelezését követően történik? Sehogy. A kritika a szólásszabadság része, és egy intézkedés utólagos bírálata akadályozó tekintése semmiképpen nem valósíthat meg egy ilyen volumenű büntető törvényi tényállást (ne feledjük, akár 5 évi szabadságvesztés is kapható érte).

És ezt egy jogász nem tudja?

Hogy történt-e bűncselekmény, az a fentiek alapján mindkét esetben egyértelmű: nem. Örültem, hogy az ügyészség is gyorsan a végére járt az eseteknek, így nem került sor egyik ügyben sem hosszadalmas és indokolatlan eljárásra. Viszont van még valami, amiről nem beszéltem, ami talán a gyulai eset legnagyobb fájdalma (legalábbis nekem). Ez pedig az, hogy az ügyet egy olyan Fideszes polgármester indította el, aki maga is jogvégzett személy. Noha a Facebook-bejegyzésében azt írta, hogy ő maga nem tett feljelentést, csak kérte a rendőrséget, hogy vizsgálják meg az ügyet, de ez elég átlátszó és gyenge kifogás. Egyrészt, mert a megszüntető határozatban is feljelentőként szerepel a polgármester, másrészt mert ő maga is tudta, hogy az officialitás elve alapján, ha ír a rendőrségnek, ők hivatalból eljárást indítanak, tehát ténylegesen ő indítja el az események mozgatórugóját. Az, hogy a tények ellenére mindezt a polgármester megtette, számomra két dolgot jelenthet: vagy jogászként teljesen inkompetens a büntetőjog területén, vagy politikai célokra akarta használni a rendőrséget. Akármelyik is, nálam ebből már nem jön ki jól.

Ugyanakkor a rendőrséget sem igazán értem. Nem tudom, van-e olyan rendőri/ügyészi utasítás, hogy rémhírterjesztésnél azonnal le kell foglalni technikai eszközöket, illetve szükséges az előállítás, de ha nincs, akkor nekem ezek az intézkedések finoman szólva is aránytalannak tűnnek (ha meg van, akkor miért késlekedtek ennyit, hiszen a bejegyzés már áprilisban megszületett). A kommenteket le lehet menteni, azok nem vesznek el, a tevékenység nem kötődik közvetlenül egy elektronikus eszközhöz, ráadásul mindkét ügy olyan volt hogyha csak egy kicsit is átolvassák, akkor élből el lehetett volna utasítani. Tehát elég nehéz ebben az ügyben megvédeni bármelyik érintettet.

Szándékos megfélemlítésről van szó?

Ez tipikusan az a kérdés, amire a kormánytagok azt mondják, hogy nem, az ellenzék, hogy igen. Azt továbbra is fenntartom, hogy önmagában a tényállás nem alkalmas sem elhallgattatásra, sem megfélemlítésre. Viszont az események mégis ennek ellenkezőjét sugallják. Varga Judit igazságügyi miniszter mindezt annyival indokolta, hogy néha előfordulnak tévedések. Magam részéről a rendőrség oldalát tekintve abba az irányba hajlok, hogy elhiggyem, hogy egy szakszerűtlen utasítás miatt került sor ezekre az előállításokra. De a polgármester viselkedése érthetetlen számomra. Ha valamivel nem ért egyet, kiadhat közleményt, amiben ezt cáfolja, vagy megkérheti a kórházat ugyanerre. Esetleg kihívhatja nyilvános vitára az érintett felet, ahol szakmai alapon söpörheti le az asztalról. De hogy egy politikai ügyet valaki a rendőrséggel akar elintézetni, hát ez finoman szólva is aggasztó, főleg, mert ha valakinek, akkor egy jogásznak azt is tudnia kell, hogy mit jelent a büntetőjog Ultima Ratio elve…ez bizonyosan nem az volt.

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/