Vizsgaélményeim, vizsgastratégiám, 3. rész

A harmadik év kicsit talán mérföldkő az egyetemisták életében. Az ember már hozzászokik a jogi tárgyakhoz, a vizsgaidőszakok hangulatához, és ha eddig komolyabb csúszás nélkül eljutott, akkor talán már ki lehet jelenteni, hogy nagy baj nincs. Ugyanakkor én egy kicsit jobban izgultam, mivel az előző félévet azért nem egy diadalmenettel zártam le, és az azt megelőzőt sem lehetett tökéletesnek nevezni. No, lássuk, most mi volt a terv, és mennyire működött!

 

5. szemeszter:

 

Elég sok tárggyal álltam neki ennek a félévnek, alkotmányjog, büntetőjogi, polgári jog, közigazgatási jog, polgári eljárásjog, kriminológia, európai közjog és pénzügyi jog, utóbbi ráadásul szigorlat. Egyetlen lehetőségünk a polgári eljárásjog kollokvium kiváltására volt egy házi dolgozattal, amivel éltem is, így egy jelessel kezdhettem meg a maradék 7 tárgyat. Azonban nem tűnt egyszerűnek 7 tárgyat 6 hétre úgy beosztani, hogy nem árt a végére is néhány nap. Ezért megint a kamikáze taktikát vettem elő: 2. napra a pénzügy szigorlat, majd utána jöjjenek a bűnügyi tárgyak, kriminológia, büntetőjog, utána újév, majd rögtön polgári jog, ezzel megvannak a ráépülős tárgyak, itt egy kicsit hosszabb szünet, alkotmányjog, és a végére a közigazgatási jog és az EU közjog. Nem sok tartalékom marad a végére (3 nap), de nem baj. A terv jó és ha az eleje sikerül, már minden rendben lesz.

 

Csakhogy ott az a „ha”. A pénzügy jogból ugyanis nem sikerült az első vizsga. Egyszerűen magam sem értem, mi történt. A múltkori szigorlati kudarcélményem és az, hogy a pénzügyjog nem tartozott az erős tárgyaim közé, teljesen lebénított, ráadásul előjött az a probléma, amiről a múlt cikkemben írtam, hogy az én vizsgázói stílusomhoz hozzátartozik a folyamatos beszéd, és most egy gyorsabb gondolkodású bizottsághoz kerültem, és nagyon sokszor úgy éreztem, mintha a kérdés értelmezése is gondot jelentene nekem. Az elégtelentől semmi sem tudott megmenteni. És rögtön leszűrtem, hogy a kezdeti stratégiám dugába dőlt…

 

És ahogy az ilyenkor lenni szokott, az ember elkezd kapkodni. Úgy gondoltam, feláldozok 2 napot a kriminológia felkészülésből, és elmegyek a két nappal későbbi polgárjogi vizsgára, nem fog gondot okozni, hiszen év közben is tanultam. Ezúton gratulálok saját magamnak. A vicc/szomorúság az, hogy majdnem sikerült, de volt egy olyan szabály akkor, hogy az írásbeli polgári jogi vizsga 2 részből áll, egy 35 pontos kártérítési jogi részből, és egy 55 pontos különös résziből, de külön-külön kellett az 50% mindkét témából az elégségeshez. És nekem 17 pontom lett a kártérítési jogból. Ez azért bosszantott, mert bár így nem javították ki a különös részi szakaszt (minek, úgy is bukó), de meggyőződésem, hogy az 55 pontból 45 körül meglett volna, mert olyan kérdés egy sem volt, amire semmit se tudtam írni. 0/2, csodás kezdés. Viszont úgy voltam vele, hogy most nem gondolkodom tovább stratégián, újévig még van egy kriminológia és egy büntetőjog, azokból nem szabad hibázni, majd aztán újratervezem a dolgokat.

 

A kriminológia egy elég fix tárgyam volt, meglett a jeles, a büntetőjogtól viszont a beugró dolgozat miatt jobban tartottam. Emlékszem, hogy az egyetlen olyan vizsgaidőszakom volt ez, amikor még a Szentestét is tanulással töltöttem. Egyébként Neoton koncertjegyet kaptam ajándékba egy ismerősömtől december 30-ra, és aznap délelőtt volt a vizsga. Úgy gondoltam, hogyha bukok, el sem megyek rá, mert nem sok kedvem lesz bulizni. Ez a vizsga viszont jól sikerült. A beugrót megcsináltam, amire azért voltam büszke, mert elég nagy bukási arány volt aznap (2 jogesetmegoldós beugró kérdéssel, amelyekben volt 1-1 csavar), majd szóban is minden eszembe jutott, ami kellett. Tehát a 8 vizsgatárgyból 3 lett meg (Pp-vel együtt), de azok jelessel. Jöhet az újratervezés!

 

Mindenképpen a pénzügy és a polgár UV-vel akartam folytatni. Egyrészt, mert az önbizalmam egy kissé visszatért, másrészt, mert hittem abban, hogy ezeknél a tárgyaknál már megvan az alaptudásom, talán pár nap alatt fel tudok belőlük készülni. Január 3-ra vettem fel eredendően a polgár vizsgát, de 2 nappal később is volt egy időpont, miközben 3-án akár pénzügyből is mehetek. Meg kell próbálni megint 2 napon belül a kettőt, rizikós, de ha sikerül, akkor már csak 2 nap hendikepben leszek az eredeti tervhez képest. Alkotmány marad, csak 1 nappal hátrébb csúsztatom, EU közjogot és köziget viszont kicseréltem, azon egyszerű oknál fogva, hogy közigből volt vizsga az utolsó napon, EU-ból nem. Nem marad tartalék napom, de kevés az időm, itt már nincs mit spórolni.

 

A második pénzügyi jogi vizsga más bizottságnál volt, és a tételhúzásom is sokkal jobban sikerült. A többi kérdés miatt azonban csak hármast kaptam. Kicsit bosszantó volt annak tükrében, hogy mennyit kérdeztek a négyesért, de ha a vizsga elején felajánlották volna ezt a hármast, biztosan aláírom. A polgári jogból viszont már meglett a négyes, így a mentőakció sikerrel zárult. Ugyanakkor nagyon fáradtnak éreztem magam a vizsgahét után, ráadásul felmértem, hogy alkotmányjogból mekkora anyagot kell 6 nap alatt megtanulnom. Ezért újra váltottam, és kicseréltem az Európai közjogot és az alkotmányjogot. Ennek főleg az volt az oka, hogy EU közjogból a második félévre kevesebb, mint 30 tételünk volt, így akár tételesen is meg tudom őket tanulni úgy, hogy egy napra nem kell nagyon sok tételt vállalni, illetve bár ezzel azt értem el, hogy a tárgyra csak 5 nap felkészülési időm marad, de cserébe a sokkal hosszabb alkotmányjogra 1-gyel több jut. Az Eu közjognál megint Horváth Zsuzsanna tanárnőhöz kerültem, de most már nem féltem tőle, a tételhúzás jól sikerült (munkavállalás szabadsága), és megint sikerült jelessel távoznom.

 

Aztán jött az alkotmányjog, viszont egyre inkább azt éreztem, hogy a +1 nap is kevés ehhez az anyaghoz. Túl sok a tétel, ezért nem próbáltam meg tételszerűen tanulni, inkább a minél több olvasás technikáját vetettem be, de így sem éreztem stabilnak magam a vizsga napján. Viszont ki merem jelenteni: ez volt a legszerencsésebb vizsgám az egyetemi éveim alatt. Eleve sikerült egy olyan tételt kihúznom, amit nagyon megjegyeztem, és ami stabilan ment, majd a tételen túli kérdésekből is minden eszembe jutott (főleg az előadásokból emlékeztem rá), amit a vizsgáztató kérdezett, és úgy lett megint egy jelesem, hogy igazából a „kettesért mentem”. Kicsit az utána lévő szituáció is érdekesen alakult, mert pont akkor léptem ki, amikor Petrétei tanár úr érkezett és megkérdezte, hogy hogy ment a vizsgám, majd amikor mondtam, hogy jeles, akkor gratulációra nyújtotta a kezét, amit persze elfogadtam, de hozzátettem, hogy szerencsém volt. Ő erre csak annyit válaszolt, hogy „az is kell a vizsgához”. Maradjunk ennyiben!

 

Végül így maradt 5 napom a közigazgatási jogra, amiből nem volt annyira sok tétel. Megint a tételszerű felkészülést kezdtem el, és bár már egy idegszálam sem kívánta a tanulást, küzdöttem vele. Végül egy jónak mondható tételhúzással négyessel zártam. A vizsgaidőszak végén magam sem hittem el, hogy két elégtelen és egy teljesen kuka első hét után 7 vizsgatárgyat tudtam teljesíteni, amiből egyet kivéve mind négyes vagy ötös lett. Megtanultam, hogy soha nem szabad feladni, meg, hogy a szerencse hosszú távon kiegyenlítődik, mert amennyire balszerencsésnek éreztem magam a vizsgaidőszak elején, a végén annyira szerencsésnek. De azért abban is reménykedtem, hogy még egyszer nem lesz ennyire rizikós vizsgaidőszakom J

 

Mit csinálnék másként? – a kezdeti kudarc ellenére nem éreztem rossznak a stratégiát, szerintem sikerült mindig jó pillanatban váltani. Annak a hebrencs módon bevállalt polgár jogi vizsgának viszont utólag nem látom sok értelmét. Persze ha meglett volna a +1 pont…

 

6. szemeszter

 

A klasszikus államvizsga tárgyak a harmadév második felében már kezdtek kikopni, így alapból lényegesen kevesebb vizsgatárgyunk volt, mint egy félévvel előtte: Polgári jog, büntetőjog, kirminológia maradt, valamint a polgári eljárásjog most már szigorlatként, e mellé került még be a büntető-eljárásjog kollokviumként, és a szaknyelvi vizsga. Ezenkívül a OTDK-m miatt fontosnak éreztem, hogy a büntetés-végrehajtási jogot differenciált tárgyként felvegyem, amiből szintén vizsgaidőszak elején kell dolgozatot írni. 7 tárgy, viszont szaknyelvből, ha nyelvvizsgát teszek, akkor egy szigorlat jelessel kipipálva. Így már tavasszal elkezdődött a tanulási folyamat, és sikerült is teljesíteni a vizsgát egy közepes írásbelivel és egy kifejezetten jó szóbelivel.

 

6 tárgy, viszont 4 bűnügyi, ez azért nekem kedvez. Bv-jogból adott volt az időpont, azzal kell kezdeni, és mivel a polgárra folyamatosan készültem, azt tettem be másodiknak. Sőt, húztam egy nagyot, még ugyanarra a vizsgahétre a Be-t is betettem, mivel csak beugró kérdésekből áll a dolgozat, az megtanulható. Utána jöjjön a kriminológia és a büntetőjog, és ha minden jól megy, akkor 3 hetem marad a végén a PP-re. Kockázatos, de meg kell próbálni.

 

És ami legutóbb nem sikerül, az most igen. Az első 3 dolgozatból mindhárom sikerült, két jelessel és csak a Be. lett közepes (ott is elég böszme voltam, az egyik beugró kérdésnél a listán utána szereplő kérdésre válaszoltam…könnyelmű hiba), így az első hét után már csak 3 vizsgám maradt. Második héten kriminológiából folytattam a jó sorozatot, újabb jelessel, több mint 4 hét állt rendelkezésemre és már csak a büntetőjog és a Pp. maradt hátra.

 

A büntetőjog aztán érdekes volt: még sosem jöttem ki ilyen csalódottan egy jelessel vizsgáról. Egész egyszerűen az önbíráskodás tényállását kb. negyedszer mondtam el rendesen, aztán a minősítéseknél is volt gond. Utána mondjuk jó sok másik témába belekérdeztek, amik mentek, de összességében nem éreztem azt egy ötös feleletnek. De stratégiai szempontból a lényeg, hogy még van 3 hetem, és már „csak” egy Pp. szigorlat. Nem rossz. Viszont nem akartam a végére hagyni nagyon, így 2 hét után vállaltam egy vizsgát.

 

A Pp. tanulás elég szenvedősen ment, ráadásul pár nappal a vizsga előtt összeszedtem egy kellemes fülgyulladást, Isten tudja, hogyan. A vizsga sem ment igazán, pedig a tételhúzásom nem volt rossz, de valahogy nem akart összeállni az a vizsganap. Így egy szolid kettessel jöttem ki a vizsgáról. Ezzel véget ért ez a vizsgaidőszak is, megint jó magas átlaggal…de megint a szigorlat lett kevésbé jó.

 

Mit csinálnék másként? – A stratégia megint működött. Utólag azt mondom, be kellett volna vállalnom egy javítóvizsgát a maradék 7 napban, ami rendelkezésemre állt. Csakhát ilyenkor benne van az emberben, hogy ez lehet akár rosszabb is, és nem szívesen engedi el azt, ami már megvan, főleg nem egy Pp-t. Így hallgatóként valahol érthető volt szerintem ez a döntés is.

 

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/