Vizsgaélményeim, vizsgastratégiáim, 2. rész

Az első rész után folytatom nosztalgia-cikkemet a másodév vizsgaidőszakairól. Elcsépelt, de igaz, hogy az első vizsgaidőszak után az érettségi már egyáltalán nem tűnik nehéznek (elnézést a most érettségizőktől). Viszont én azt éreztem a második évben, hogy még – Római jog ide vagy oda – az első évi vizsgaidőszakokhoz képest is egy komoly ugrás a második. Sok tantárgy és ellentétben a mai szabályokkal, ekkor még nem nagyon volt lehetőség félévközi dolgozatokkal megkönnyíteni a vizsgaidőszaki életünket. Fontos volt tehát az átgondolt terv, stratégia. Hogy ez mennyiben sikerült, azt a következőkben olvashatjátok. 

3. Szemeszter:

 

6 tantárgyból kellett helytállni ebben a félévben: Alkotmányjog, közigazgatási jog, polgári jog, büntetőjog, jogszociológia és nemzetközi jog. Polgári jogból a beugró dolgozatot lehetett kiváltani egy dolgozattal, ami nekem sajnos nem sikerült, alkotmányjogból pedig az utolsó szorgalmi héten volt írásbeli vizsga, ennyi könnyítést kaptunk. Ezt mindenképpen meg akartam írni, ami viszont úgy éreztem, hogy ezt a 2. féléves agresszív taktikának nem segít. De azért szerettem volna egy komolyabb tárgyat a vizsgaidőszak elejére tenni. A polgárjogtól féltem a legjobban, de ezúttal mégsem akartam azt az elejére tenni, tartottam a beugró dolgozattól és, hogy az alkotmányjog és a polgárjog túl éles váltás rövid időközben. Így végül a közigazgatási jogot tettem a vizsgaidőszak 2. napjára. Ezt követően még további 2 tárgyat terveztem újév elé, a jogszociológiát és a büntetőjogot, majd egy nagyon hosszú felkészülési idővel január 10. környékére teszem be a polgári jogot, ami bőven elegendő felkészülési lehetőséget biztosít. Végül az utolsó előtti vizsganapra bevállalom a nemzetközi jogot, ami akkor már szóbeli lesz, ott teljesítem. Ezúttal nem nagyon marad tartaléknapom, de ha valami nem sikerül, még a január eleji időszakot fel tudom használni.

 

Az elején azonban a párhuzamos tanulás nem ment, nehezen váltottam át közigazgatásról alkotmányra és nehezen hangolódtam vissza. Végül mindkettő sikerült, de nem túlzottan jó jegyekkel. Ezt követően jött a jogszociológia pár nappal Karácsony előtt. Mivel nagyrészt igaz-hamis állítások szerepeltek a kérdéssorban, a hallgatók többsége ezt igyekezett 2-3 nap alatt letudni, mert sok mindent betippelni is be lehetett. Én 5 napot derekasan rászántam, meg is lett az eredménye egy jeles formájában. Szóval eddig 3/3 minden rendben van, jöhet a büntetőjog, amit amúgy is szeretek és nem is nagy anyag. Nem lesz nagy gond ezzel, a karácsonyi időszak ellenére is simán megtanulom…gondoltam, aztán jött egy kijózanító bukás. Érdekes módon nem voltam annyira csalódott. Egyrészről mert úgy éreztem, ezt még sikerülhet javítanom, másrészt mert a tanár nő is azt mondta, hogy látja, hogy készültem, csak nem mélyültem el eléggé a dogmatikában. Úgyhogy január elejére újra felvettem, de most sokkal mélyebben, sokkal részletesebben tanultam. Meg is lett az eredménye, másodjára jelessel teljesítettem, a sors iróniája, hogy ugyan más oktatónál, de ugyanabból a témából, ami elsőre nem sikerült. Apropó, ha már oktatók, ez a vizsga abból a szempontból volt nekem még tanulságos, hogy a vizsgáztató tanárról (Hornyák Szabolcs) vizsga előtt elmondták nekem, hogy egy rém, órákon át vizsgáztat egy hallgatót, és mindenkit megbuktat. Így szinte vártam a vizsgán azt a pillanatot, amikor meg fog buktatni, aztán meglepődtem az ötösön. Az tény, hogy az átlagnál hosszabb volt a vizsga, de leginkább azért, mert hagyta végigmondani a tételem. És az én bőbeszédű, folyamatos stílusomhoz ez a fajta vizsgáztatás sokkal testhez állóbb volt, mint az, aki inkább rákérdez a lényegi elemekre. Szóval lényeg a lényeg, ne hallgassunk a rémisztő pletykákra, mert lehet, hogy csak egy felkészületlen hallgató terjeszti azokat.

 

Így viszont a polgári jogra kicsit kevesebb időm maradt, de kb. egy hetem azért volt előtte. Szerencsére a beugró is elfogadhatóan sikerült, utána a szóbeli is, így végül sikerült teljesítenem a vizsgát. Már csak a nemzetközi jog maradt, amiből szóbelire készültem. Úgy gondoltam, nem lehet gond, simán megoldom. Aztán azonban jött a vizsgaidőszak második hidegzuhanya. Rossz tételhúzás, és a mérce is magasabban volt, mint amire számítottam, így egy féléven belül a második elégtelent is megszereztem. Itt viszont már eléggé kétségbe estem, mert az utolsó vizsganapra maradt még ugyan időpont, de 2 napom maradt újra átnézni mindent. Szerencsére annyira sikerült, hogy egy hármassal meglegyen a második alkalommal, de azért nem volt egy jó élmény…ráadásul itt már elkezdtem félni a nemzetközi jogtól. Ez is nehezen ment, a szigorlatra meg háromszor annyi tétel van, hogy lesz ez meg?

 

Mit csinálnék máshogy: Ezt a „két félidős”, egy hosszabb szünetes vizsgastratégiát ezek után többet nem alkalmaztam, annak ellenére sem, hogy nem működött olyan rosszul. De egész egyszerűen nagyon nagy bizonytalanság-érzetet ad az embernek, hogy 2-3 nappal a vizsgaidőszak vége előtt először kell vizsgázni valamiből. Ezenkívül megtanultam, hogy bár szeretem a szóbeli vizsgákat, de írásbeli helyett csak azokból a tárgyakból szabad bevállalni, amiket igazán szeretek.

 

4. szemeszter:

 

 A vizsgatantárgyak szinte teljesen ugyanazok voltak, mint a 3. szemeszterben, a jogszociológia esett ki, „cserébe” lett EU közjog és pénzügyjog, valamint a nemzetközi jog ugyebár szigorlati tárgy. Szorgalmi dolgozat nem volt, csak a szokásos utolsó heti írásbeli alkotmányjogból, egy olyan lehetőséggel, hogy aki a Jogász napok alkotmányjogi jogesetmegoldó versenyén részt vesz, annak a dolgozat utolsó, 20 pontos részét 100%-osra megajánlják. Éltem a lehetőséggel, de nem ezért, eleve részt akartam venni a versenyen. Most az alkotmány mellett nem tanultam másra, úgy gondoltam, rááldozom a kezdeti időszakot egy jó dolgozatra, utána viszont mielőbb szeretnék több vizsgát letudni, hogy maradjon időm a végére, ha kell. Ezért a pénzügy és a polgárjog vizsgát bevállaltam a vizsgaidőszak első hetében, majd ezt követően heti leosztásban jött a büntetőjog, nemzetközi jog, közigazgatási jog, majd EU közjog és marad egy hetem a végére, ha valami nem sikerülne. Az alkotmány és a pénzügy különösebb gond nélkül sikerült, és ezúttal már a jegyekkel is elégedett lehettem, a polgár viszont nagyon nyögvenyelősen ment, a beugrómat elég rendesen elrontottam, nagyon „nem találtak el” a kérdések, és az igazat megvallva fogalmam sincs, hogy Fabó tanár úr hol találta meg azt a beugráshoz szükséges 6 pontot, én 5-nél többet nem számoltam magamnak. De végülis meglett, és csak ez számít. A büntetőjog gond nélkül ment, sajnos „csak” négyessel, de szerintem nem a felkészültségemen múlott, inkább azon, hogy nem voltam igazán összeszedett aznap.

 

Utána viszont amikor elkezdtem tanulni a nemzetközi jogot, akkor szembesültem a nehézségével. Több száz beugró kérdés, kb. 150 tétel, 3 könyv, és van 7 napom…mi a fenét csináljak? Szeretek tételek szerint felkészülni, de 10-12 tételnél több nem nagyon fér bele egy napba, ha mindet fel akarom építeni. Végülis úgy voltam vele, hogy olvasom és memorizálom a tankönyveket, aztán majd lesz valahogy. De e mellett nagyon szenvedősen ment az egész, egyszerűen mintha nem akarta volna az agyam megérteni a nemzetközi jogi normákat és az ehhez kapcsolódó szabályokat. Ez a vizsgán is kijött, már a beugrón elhasaltam. Itt mérlegelnem kellett, hogy alakítsam-e át a vizsgarendemet, vagy ne, de nem voltam benne biztos, hogy a nemzetközi jog második alkalommal sikerülne, ráadásul nem épül rá semmi, így inkább a másik két tárgyamra koncentráltam, amik már jobban mentek. Közigazgatási jogból kihúztam az egyik legnehezebb témát (a KET 2010-es átfogó módosítása), de azért egy közepes összehoztam, EU közjogból meg bár nem voltam optimista, főleg, mert egy olyan oktatónál vizsgáztam, aki órát nem tartott nekünk a félévben (Horváth Zsuzsanna), így nem tudtam, mire számítsak. De a tételem is jól ment, a tanárnő is kedves volt, és végül jelessel zártam (érdekes, hogy amennyire nem ment a nemzetközi jog megértése, annyira ment az EU közjogé, ez talán annak is betudható, hogy az EU-ról elég sokat tanultam középiskolában, sőt társadalom ismeretből a vizsgatételem is az EU intézményrendszere volt).

Már csak a nemzetközi jog maradt, még egy hét és egy vizsgalehetőség. De azt éreztem, hogy szinte teljesen kiment a fejemből, amit egyszer már megtanultam. Így kb. kezdhettem újra az egészet. Mintha lemásoltam volna az előző tevékenységet, megint úgy éreztem, hogy folyt ki a fejemből a tudás, és a vége is ugyanaz lett. Ezzel a nemzetközi jog szigorlatom a 9. félévre maradt, és ez volt az egyetlen olyan tárgyam, amiben csúsztam a mintatantervhez képest az 5 évem alatt.

Mit csinálnék másként? – a mai napig nem tudom, hogy mi volt a gond a nemzetközi joggal. Az akkori tudásszintemhez és jogi ismeretemhez mérten nem tudtam megtanulni? Vagy az első kudarc után lélekben feladtam? Nem tudom. Nem éreztem rossz döntésnek azt, hogy inkább azokat a tantárgyakat preferáltam, amikre épültek továbbiak. De talán jobb lett volna eleve ezekkel kezdenem és meghagyni az utolsó 2(-3) hetet direkt a nemzetközi jogra és egy hosszú, alapos felkészüléssel letudni. Nem tudom, ment-e volna, de az biztos, hogy nagyobb eséllyel vágtam volna neki.

 

Következő alkalommal elmesélem, hogy jártam a harmadévvel, előrebocsátva: lesz hullámvasút, nem is kicsi.

 

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/