Zagor minikalandok elemzése 9. rész – Visszatérés a Jégujj-hegységbe, A sötétség eljövetele

Az elmúlt hetek politikai hírei után térjünk vissza a KJK vonalra, és ismételten két minikalandot elemzek ki. Ezúttal viszont az egyikkel kifejezetten nehéz dolgom volt, ugyanis egy nem megfelelően átültetett rejtvény miatt a játékot gyakorlatilag nem lehet hibátlanra teljesíteni. Na, ilyenkor mit értékeljen az ember? Az eredeti történetet, amiben nem volt benne ez a hiba? Vagy a fordítást, mert mégiscak azt játszottam és az érhető el széles körben? Nem lehet eldönteni, ezért én sem döntök. Emiatt a Visszatérés a Jégujj hegységbe-t nem fogom pontozni, csak leírom róla a véleményem. A sötétség eljövetele azonban a szokásos módon került pontozásra. Nézzük, miből élünk!

Visszatérés a Jégujj-hegységbe:

Történet: Gyerekkorunkat a Hóboszorkány szolgájaként töltöttük, annak is az egyik legótvarabb módján, a Hóboszorkány goblinjait és orkjait szolgáltuk, akik egyáltalán nem voltak ezért hálásak nekünk. Mígnem egy bátor harcos (vagyis mi J ) elpusztította a szörnyeteget, és a kialakult káoszban sikerült megszökni, majd egy gazdag család szolgálatába szegődni, végül a magunk urai lettünk. De ez már 30 éve történt. A rémálmok lassan elmúltak…egészen mostanáig. Álmunkban újra egykori uraink jelentek meg. Nem sokkal később azt is megtudjuk egykori megmentőnktől, Renisotól, hogy a Hóboszorkány valószínűleg visszatér, és Allansiát akarja meghódítani. Meg kell akadályozni, amiben egy Denati nevű tudós lesz a segítségünkre. Az ő érkezését azonban már nem éli meg Reniso, mert brutális körülmények között meggyilkolják. Denatival kell tehát teljesítenünk a küldetést. Az út első felében a Jégujj-hegyekig kell eljutni, majd egy kissé labirintus-szerű belső téren kell megtalálnunk a Hóboszorkányt. Mivel a mű a szokásos 200 helyett 275 fejezetpontból áll, erre van keret.

Nehézség: A teljesítésnek ebben a műben számos verziója van. A legoptimálisabb a Hóboszorkány végleges elpusztítása. Kevésbé optimális, de sikeresnek nevezhető a Hóboszorkány újabb 30 évre száműzése. Több olyan verzió is van, ahol a Hóboszorkányt ugyan elpusztítjuk, de ezzel párhuzamosan saját magunkat is. A hegységig vezető út még viszonylag egyszerű, de benn a barlangban már elég könnyű meghalni, többek között jégdémon vagy jégsárkány is végezhet velünk. Ha meg odaérünk a Hóboszorkányhoz, jövünk rá, hogy fogalmunk sincs, miként kellene őt legyőzni…

Fény: Az alaptörténet tetszik, szeretem, ha egy régi klasszikus történetét kicsit más aspektusból tekinthetjük meg. Ezt már az Út a dicsőségbe kalandjánál is bírtam, itt sincs ez másként. Ugyancsak bejött Denatinak a karaktere, stílusa, ahogy bölcsen próbál nekünk tanácsokat adni (?) hol több, hol kevesebb sikerrel. Tetszik az is, hogy van olyan opciónk, ahol életünket adhatjuk a sikerünkért, ez egy érdekes dilemma. A Jégujj-hegység barlangján belül meg tetszik a múlt harcosainak rejtvénye is, a benn lévő karakterek, és nagyon jó lenne a végjáték is…

… és árnyék: … és ezzel eljutunk ahhoz az ominózus hibához, ami az egész játékélményre rossz hatással van. Áttérek spoilerre inkább, hogy aki még nem játszotta le, annak ne áruljak el mindent. SPOILER!!! Szóval a kaland során Denati több alkalommal fejt meg nekünk hieroglifákat, amelyeknek a képét is látjuk. Csakhogy ő valójában a Hóboszorkány szolgája, és a végén nem helyesen fordítja le nekünk a hieroglifákat. De az utolsó képen, ha mi magunk dekódoljuk az írást, akkor kapunk egy rejtvényt, és ha azt megoldjuk, lapozunk egy fejezetpontra, amin az van, hogy felismerjük társunk ármánykodását. A baj csak az, hogy az eredeti angol nyelvű képeket nem megfelelően alakították át. Innentől kezdve viszont esélytelen a hieroglifák megfejtése. Ha viszont ezeket nem fejtjük meg, akkor a teljes siker kizárt. Innentől kezdve egy esélyünk van, hogy lekardozzuk a Hóboszorkányt (30 évre), aki viszont 12/20-as és csak mágikus fegyverrel sebezhető Spoiler vége! Ha már a mágikus fegyverekről szót ejtettem, itt az újabb baj. Egy mágikus fegyver van a kalandban, azt pedig csakis és kizárólag gerinctelen módon szerezhetjük meg…és nem csak mi gondoljuk így…ha megszerezzük, 3 szerencsepontot bukunk. Nem értem, miért nem adta meg a kaland az esélyt, hogyha már a fegyver gazdája amúgy is meghal, akkor megkaparintsuk az eszközét! További kritika, hogy bár az alaptörténet kétségkívül tetszik, igazból nem lett kihasználva. Az előzmény után egyáltalán nincs annak relevanciája, hogy mi egykor a Hóboszorkány szolgái voltunk, kb. mintha egy vadidegen harcos lennénk, aki hallott erről, és elhatározza, hogy megállítja. Pedig szerintem ennél több potenciál volt a karakterben.

Mint mondottam, pontot ezúttal nem adok. Azt gondolom, hogy ebben a hieroglifás dologban óriási potenciál lett volna, de e nélkül sajnos az a bizonyos pohár félig üresen áll. Viszont egy nem az alapműből eredő hibáért nem szívesen pontozok le semmit. Ezért ez a köztes megoldás talán a legszerencsésebb.

A sötétség eljövetele:

Történet: A mű elvisz minket az ókori Görögországba, akarom mondani 1997 évvel a Titán megteremtése utánra, ahol egy komoly háborút vívunk a Caarth harcosok ellen. Az előzménytörténet ezt részletezi, és a mű elején részt is vehetünk a háború egyik csatájába, de ez igazából csak egy előjáték a történetben, egyfajta első erőpróba. Mígnem megkapjunk anyánk (mit ad Isten, csak nem Helénának hívják?) levelét apánk haláláról, akit egy méregkeverő tett el láb alól. A mellett, hogy kismillió métatlan kérője lett anyánknak, a háttérben is valami készülődik, ami egész Allansiát veszélyezteti. Később már nyomozás során tudjuk meg, hogy a király főpapja Ikunum áll a háttérben, aki egy legendás fegyvert, Elim tőrét is ellopta. Végső soron őt kell megállítani. A kaland szabályzata nagyon sok mindennel van kibővítve. Vannak harci mutatványok, amiket bevethetünk és rengeteget sebezhetünk vele ellenfeleinken, de nem biztos, hogy meg tudjuk csinálni. Van valamilyen különleges képességünk is, de van egy nagyon komoly hibája is karakterünknek, amit le kell győzni a végén, ha sikerrel teljesíteni akarjuk a küldetést.  Igen komplex, mind a kidolgozás, mind a területek, hiszen járunk a sivatagban, majd vándorlunk, aztán megyünk városban, végül egy szigeten…nagyon tartalmas, meg kell hagyni. Ráadásul szinte az elején igencsak meg fogunk erősödni varázsitalok/varázstárgyak révén, tehát elég nagy értékekkel (és arccal J ) vághatunk neki a kaland érdemi részének. Ezenkívül itt is megjelennek a szavak, amiket fel kell írni és a kaland egy későbbi szakában hasznosak lesznek.

Nehézség: Igazából érdekes. Az egész történet alatt nem éreztem, hogy a halál bármelyik pillanatban rám leselkedne, viszont van 1-1 olyan momentum, amin nehéz átjutni. Az első ilyen szakasz egy mérgezett nyíllal való eltalálás, bár ez még nem olyan necces, aztán van a városban egy hely, ahonnan szinte biztos nem jutunk ki élve SPOILER!!!  királyi palotában, ha túl is éljük az orgyilkos támadást, akkor is meghalunk, ha a düh vagy az achilles-ín a gyengénk, mert túléléshez szükséges tárgy megszerzése miatt egy másik életmentő tárgyat tutira nem szerzünk meg Spoiler vége! aztán egy íjász legyőzése sem könnyű helyzet, és végül, amikor szembe kell néznünk a gyengeségünkkel, az is egy necces szituáció. Ez utóbbi azért nagyon nehéz, mert az egyébként lineáris alkotás egy helyen 3 részre ágazik és mindhárom szakaszon legyőzhetjük valamelyik gyenge pontunkat SPOILER!!! a part felé az Achilles-ínt, a hegyek felé a dühöt, az erdő felé az önteltséget…illetve utóbbi a legszadistább, mert amíg a másik 2 úton szinte biztosan megkaparintjuk a szükséges eszközt, addig itt 7 tárgyból választhatunk ki 3-at, tehát jól kell tippelni, ha nem akarunk elpatkolni, tehát itt még a jó út sem garancia a sikerre (ahogy velem pont ez történt elsőre) Spoiler vége! Ez utóbbi teszi igazán nehézzé a kalandot, mert ez egy abszolute random, 1/3-hoz esély a sikerre. A többi rész viszonylag könnyen kivitelezhető. Az ellenfeleink harcértéke igen morbidnak tűnik, de a harci mutatványok révén ez azért játék közben korántsem fog akkora gondot okozni.

Fény…: Hú, de sok minden van, azt sem tudom, hol kezdjem. A szabályrendszer már önmagában egy olya extra izgalmi faktor, ami megnövelte a lelkesedésem. Ez pedig főleg a harcoknál jelent meg újra. Általában a játékosok sokan inkább szükséges rosszként tekintenek a kalandokban a harcokra, és a döntési szituációkat keresik. Itt viszont szinte tűkön ülve vártam, mikor jön a következő ellenfél és milyen stratégiára építsem fel vele a harcot. A karakterem is tetszett, sokkal jobban tudtam azonosulni a rossz tulajdonságban szenvedő, alapvetően jó emberrel, mint az átlagos, kirakat-kalandorral. Tetszett a dárdahasználat is, mint extra opció. A kalandban fellelhető varázstárgyak/varázsitalok nagyon változatosak, dicséret az írónak a kreativitásáért. Tetszenek a feladatok is, amiket az értékes tárgyakhoz/varázsszerekhez kell teljesíteni, a városi kutatás és nyomozás hangulata szintén remek, egyszerre lehet érezni az irántunk érzett tiszteletet, és valami megmagyarázhatatlan veszélyt, ami a háttérben munkálkodik. Annak is örülök, hogy van a játékban aranygazdálkodás, és bizony igen sokféleképpen és változatosan tudjuk pénzünket elkölteni. Az is tetszik, hogy egy isten felszentelt ívei lehetünk, ami az utolsó csatában nagy előnyt, de legalább akkora hátrányt is jelent. De a mű igazi érzelmi tetőpontja az, amikor szemtől szembe állunk a halottnak hitt apánkkal, és lehet, hogy nekünk kell vele végeznünk. Az egész kaland atmoszférája és hangulata magával ragadja az embert, alig-alig volt olyan karakter a játékkönyvek történetében, amibe ennyire bele tudtam magam élni. Azt meg már csak a végén jegyeztem meg magamnak, hogy annyira hosszú és komplex az egész, hogy a végén azt hittem, hogy ez is 300 fejezetpont körüli, meglepődtem, hogy csak 20-szal több az átlagnál.

… és árnyék: Már tettem rá utalást, hogy az alaptörténetben zavar ez a már-már pofátlan koppintás a görög világból. Ennek a tetőpontja a kérők lemészárlása, ami egy az egyben Odüsszeusz történetének lenyúlása. A játékban kicsit zavaró, hogy kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor 6-7 varázstárgyból lehet 2-3-at választani, de ezeknél én fairebbnek tartottam volna, ha ezt a tárgyak ismeretében lehet megtenni. Úgy ez egy stratégiai döntés lenne, így vakszerencse volt, mint ahogy az az ominózus ösvényválasztás is az. Ami meg még zavart, hogy az előző kalandhoz hasonlóan itt is egy már kiszolgáltatott ember hidegvérű lemészárlásáért szerzünk meg egy igen fontos tárgyat (igaz, itt legalább egy alapvetően negatív karaktertől egy nem életbevágóan fontos tárgyat).

Értékelésem: 9/10

A játékfüzet letölthető itt.

Az már most teljesen nyilvánvaló, hogy a Sötétség eljövetele helyet fog kapni a TOP listámon. De hol kapja ezt a helyet? Fenntartom azt, hogy ennek a műnek a hangulata és a karaktere igazán magával ragadott, hasonlót eddig csak a lista első 2 helyén lévő alkotásnál éreztem. Ugyanakkor a Kirajzottak csontjainak a hibái úgy érzem kevésbé zavartak a játék során, mint az itteniek, ezért azt semmiképpen nem előzi meg. De a 3. helyet felajánlom neki. A Szalamandra szentélye viszont ezzel elbúcsúzott a listámról.

Nézzük a listát:

1.       A vadász zsákmánya – 10 pont

2.     A kirajzottak csontjai – 9 pont

3.     A sötétség eljövetele – 9 pont

4.      A fekete lovag – 9 pont

5.      A feltámadás – 9 pont

A következő kettős megint jövőbeli lesz. Ismételten felölthetem az Ezüst harcos jelmezét, majd húgunk megmentésére indulhatunk a világűrben! Múltkor jól sikerült a Sci-Fi vonal, reméljük, ez most sem lesz másként!

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/