Zagor minikalandok elemzése 8. rész + MEGLEPETÉS

A tavalyi évben írtam utoljára minikaland-elemzést, azóta sok idő eltelt. Épp ezért ideje pótolni a dolgokat a 8. kalandfüzettel. Ezúttal viszont egy kis meglepetést is tartogatok nektek. Nemrégiben jelent meg a zagor.hu oldalon Valló Gábor felújított története, a Viszályok ideje, ami szintén egy rövidebb (300 fejezetpontos kaland), ami rögtön kettő is J Így a 2 játékfüzetben lévő kaland – A menekülés a mágus börtönéből és az Árnyak Királynője – mellé ezt is beveszem az elemzésbe. Az értékelésem és a pontozásom ugyanolyan lesz, mint a másik 2 minikalandban, két apró eltéréssel. Egyrészt, külön-külön értékelem a 2 kalandot, mert elég sok tekintetben eltér a két feladat, és ha úgy érzem, hogy pontban is megnyilvánuló különbség van a kettő között, akkor ezt meg fogom jeleníteni. Másrészt, a TOP-listámra akkor sem fog felkerülni, ha történetesen odaillene, mivel az mégiscsak a zagor füzetekről szól! No, de vágjunk bele, nézzük először a füzet tartalmát!

Menekülés a mágus börtönéből:

Történet: Alkemis uralkodója, Alburian hosszú ideje háborút vív Agrával, és jelenlegi uralkodójával, Grudar Kreshnerrel (aki egy démon segítségével mágikus hatalomra is szert tett). Mi Alkemis egyik tisztje vagyunk, ám egy alkalommal a túlerő legyűri századodat és te pár tucat katonáddal foglyok leszünk. Grudar Kreshner a foglyok szabadulásáért kemény feltételeket szab, azonban Alburian ezeket nem hajlandó teljesíteni. Ezért Kreshner bosszúból válogatott kegyetlenséggel, egyesével végzi ki a foglyul ejtett katonákat. Mi maradtunk a végére. A cella ajtaja kinyílik…meg kell próbálni kiszabadulni! Ha sikerül, akkor a vár labirintusában folytatódik a kalandozás, és mondanom sem kell, a szökési akció vége egy a mágus és a démon elleni merénylet kísérlete lesz.

Nehézség: Nem szadista, de azért egyszerűnek sem nevezném. Nem lehet minden egyes bokorban meghalni, viszont a végefelé elég sok infóra és tárgyra van szükség a siker érdekében. Leginkább az utolsó ajtót nyitó versike megtalálása a kihívás, az nekem  csak harmadjára jött össze, és ehhez szükség van az agrai nyelv ismeretére is. De a Kreshner elleni harchoz is szükséges 3 mágikus tárgyból legalább egynek a megszerzése, illetve Artriv legyőzéséhez is 2 tárgyból egyet meg kell találni. De van egy másik ajtó is a kalandban, ahol, ha nem szerzünk meg egy információt, akkor csak 50% eséllyel megyünk tovább (a másik 50% nem túl kellemes…). Ami még ezen kívül nehezíti a kalandot, azok az igen gyakori tömegharcok, akár 3, 4 vagy 5 ellenféllel, amikből az Asurák ráadásul láthatatlanok is, ami igen kemény ellenfélé teszi őket. Ugyanakkor elég sok kifejezetten erős fegyvert is lehet szerezni, egy kard például +4 ügyességet is ad (SPOILER!!!mondjuk az nem meggyőződésem, hogy túl lehet élni a kalandot, ha azon az úton megyünk, ahol ez megtalálható Spoiler vége!), de van egy olyan tárgy is, ami egyszerre kiírtja az összes aktuális ellenfelünket. Van egyébként egy olyan rész is, ami látszólag félsiker (kijutunk a főellenség megölése nélkül), de a kaland ott is akként ér véget, hogy megpróbálkozunk a szabadulásuk után egy ostrommal, de kegyetlenül levágnak minket. Sad story.

Fény…: A labirintusos minikalandok közül szerintem ez a jobbak közé tartozik. Tetszik az egésznek a sötét hangulata, és a megszerezhető tárgyak is érdekesek. Ezen túlmenően nagyon tetszik nekem a kódfejtés is, ami mondjuk erősen hajaz a Pusztítóra, de ettől függetlenül érdekes. Van benne pár érdekes karakter is, a toborzómester például vicces, de a legjobban a mesterszakácsok tetszettek, akik a mellett, hogy valós személyek ihlették őket (nem nehéz kitalálni, hogy kik J ), kreatív módon tesznek kísérletet az elpusztításunkra.

…és árnyék: Az alapsztori még egész jó, de amikor a végén közli velünk Grudar Kreshner, hogy csak azért kímélte meg az életünket és hagyta, hogy eljussunk hozzá, mert élvezte a szenvedésünket…ez annyira gáz! Eleve csak a szórakozás miatt likvidáltatja elég sok katonáját? Ez már önmagában sem logikus, de az meg főleg nem, hogy az út közben azért ott hagy egy csomó olyan tárgyat, amivel le lehet őt győzni. Why??? Azt még el tudtam volna képzelni, hogy Artriv az, aki irányít minket és próbára tesz azért, hogy mi méltóbbak vagyunk-e Agra irányítására és az ő tervének véghezvitelére, de ez így ebben a formában nagyon logikátlanra sikeredett. A másik komolyabb problémám, hogy sajnos ez a kaland sem tudott túllépni a labirintus-művek klasszikus hibáin. Gyakorlatilag ajtókból és folyosókból áll az egész, meg egy víz alatti folyóból, van benne erős ellenfél,, mágikus tárgy, titkosírás, rejtvény, de semmivel sem több és kreatívabb, mint bárhol máshol. Kicsit úgy éreztem, hogy az említett szakácsos jeleneten kívül mindent, amivel itt találkoztam, valahol már láttam. Ez pedig egy idő után már zavaróvá válik. Ezenkívül a harcok mennyisége is kicsit több, mint kellene.

Értékelésem: 7/10

Árnyak királynője:

Történet: Ismételten egy Kharéban játszódó történetet vehetünk kézbe. Látómesterként barátainkkal behatolunk Iltikár királyné sírkamrájába és ellopjuk Iltikar tükrét. Ezt követően azonban rögtön két megmagyarázhatatlan esemény is történik. A csapatból Vanaru, a tolvaj még azelőtt eltűnik, hogy visszaérnénk Kharéba, majd Króliai barátunk is meghal egy kocsmai verekedésben. Egy ideig még mindig azt gondoljuk, hogy ez csupán a véletlenek összjátéka, ám másnap este döbbentem tapasztaljuk, hogy két Pajzsos Hajadon áll az ágyunk előtt karddal (állítólag a halál van a tekintetükben…nem szoktam az illusztrációkkal foglalkozni, de nekem kimondottan barátságosnak tűnnek J ). A szándékuk egyértelmű, végezni akarnak velünk. Hamar rádöbbenünk, hogy sem fegyverrel nem vagyunk képesek megsebezni őket, sem elmenekülni nem tudunk, ezért Libra Istennő segítségét kérjük. Istennőnk megjelenik, ám közli velünk, hogy igazságtalan tett volt a sírhely kifosztása és ez az igazságtalanság miatt akarnak minket megölni a Pajzsos Hajadonok, és addig ő sem hajlandó nekünk segíteni, amíg jóvá nem tesszük bűnünket. De a megjelenése legalább egy nap haladékot adott nekünk, így talán vissza tudjuk szerezni a tükröt Rókától, akinek az eladására bíztuk. Csakhogy mint kiderül, ő már továbbadta valakinek, akinek esze ágában sincs lemondania róla…

Nehézség: Ha csak az életben maradás a célunk, akkor nem annyira nehéz a feladat, ha viszont a tükör megszerzése és visszaszállítása, akkor már jóval nehezebb. Ugyebár a szituáció az, hogy valamilyen módon túl kellene élni a következő éjszakát, amikor a Pajzsos Hajadonoktól már Libra sem véd meg minket. Ez kétféleképpen lehetséges: vagy visszaszerezzük a Tükröt és visszavisszük a sírhelyre (ezesetben békén hagynak minket addig, amíg úton vagyunk), vagy kitalálunk valami mást. SPOILER!!! Alternatív megoldás lehet a tükör ellopása és összetörése, amivel megfosztjuk a különleges erejüktől a Hajadonokat és közönséges halandóként már könnyen legyőzhetők (bár ennek nem sok értelme van, hiszen ha már nálunk a tükör, nem egyszerűbb visszavinni?). Spoiler vége! A tükör visszaszerzése azonban nem olyan egyszerű, ugyanis Shar-kali-Sharri kereskedő kastélyában kell megtalálnunk, és ha rossz helyen kutakodunk, azonnal észrevesz, és mielőtt le tudnánk győzni, Librához imádkozik, aki visszapörgeti az időt a nap kezdetére. A másik lehetőség, hogy egy mágikus fegyverrel védjük meg magunkat, amivel le lehet győzni a Hajadonokat. Egy ilyen van a városban. és bár 30 aranyba kerül, van egy olyan hely a műben, ahol ennél többet lehet szerezni, így ez közel sem akkora kihívás, viszont ez nem teljes siker, mert Libra bizalmát nem szerezzük vissza. Ami még megnehezíti a dolgot, hogy bizony van néhány olyan kamuopció is a kalandban a megmenekülésre, ami végül nem fog eredménnyel járni, így hiába van látszólag védelmünk, a végén kiderül, hogy az elégtelen (ezek mondjuk gyanúsak kell, hogy legyenek, mert túl könnyű őket megszerezni). Maga a város egyébként messze nem annyira vészes, mint ahogy a hírneve alapján gondolnánk, talán csak a kereskedő háza és a boszorkány tanyája azok a helyek, ahol nem nehéz ott hagyni a fogunkat (vagy a szemünket J ).

Fény… : Kharé hangulatában remekül megidézi a klasszikus Steve Jackson-művet, viszont érdekes egy másik aspektusból megszemlélni az egészet. Az is tetszik, ahogyan különböző Easter Eggekkel utal az eredeti műre (pl. a Tán varázslat használatával), de ezek megmaradnak az Easter Egg szinten, egy pillanatig nem érzem azt, hogy másolni akarna az alkotás. Tetszik metódusa is, tehát hogy több megoldás is elvezethet minket oda, hogy életben maradunk, és nekünk kell eldönteni, hogy melyikkel próbálkozunk, de akár többet is teljesíthetünk közülük. A játékmenet is bejön, hagyományos, információgyűjtés, majd tárgyszerzés, végül a végső próbatétel, ahol kiderül, mint ért az addigi tevékenységünk. Nem mondom, hogy mindez olya hú, de egyedi lenne, viszont kétségkívül jó rendszer, úgyhogy semmi bajom nincs vele. A társaink karakterei is tetszenek, Róka személye (itt muszáj volt lefordítani az eredeti nevet?) nagyon összetett, állandó kérdés, hogy mennyire bízhatunk benne, a halála meg egy váratlan fordulat is lehet, ha egy bizonyos menekülési útvonalra építettük a teljes kalandunkat. SPOILER!!! hiszen a méhviaszgyertyához az a rituálé kell, amit csak ő tud elvégezni Spoiler vége!

… és árnyék: A legnagyobb problémám egyértelműen a tükör megszerzésével van. Gyakorlatilag már az épületbe bejutás is random döntések sorozata, aztán a kutatásban is totál szerencse kérdése, hogy ha egy helyet átkutatunk, akkor épp felfedeznek-e minket, vagy nem. És nagyon nem tetszik ez az idő-visszapörgetéses megoldás sem, kb. olyan, mintha meghaltunk volna (arról meg nem szól a fáma, hogy akkor most a felszerelésünkkel mi lesz). Bár ennek nem kéne akkora hibának lennie, de mivel a teljes sikerhez ez a rész elkerülhetetlen, ezért nekem eléggé zavaró. A másik, ami zavar – bár ez eléggé egyedi probléma – hogy becsülettel nem lehet teljesíteni a küldetést. Ugyanis nyilvánvalóan erkölcstelen dolog kifosztani egy sírt. De egy jóhiszemű vevőtől ellopni, hogy visszajuttassuk, mennyivel jobb? Ki lehet váltani egy bűncselekmény következményeit egy másik bűncselekmény elkövetésével? Szerintem nem.

Értékelésem: 8/10

A minikalandok letölthetők itt.

Viszályok ideje:

Történet:

Komplexen: Eingurd királyságának területén vagyunk, ahol van lehetőségünk bejárni a birodalom különböző városait, erdőségeit, hegyeit. E közben az elején választott karakterünktől függően egy küldetést kell teljesítenünk. Attól függően, hogy melyik karaktert választjuk, egyes területeken másfajta kalandokba bonyolódhatunk. A játék mechanikája ebből a szempontból a Skorpiók mocsarára emlékeztet, ami egy számomra elég kedves alkotás. A szabályokat tekintve a csaták hasonlóak a KJK könyvekhez, de egyszerre több ÉP-t is lehet veszíteni, és akár mindkét fél veszíthet, itt nem jelent akkora előnyt +2-3 ügyesség, mint mondjuk egy sima ügyességes könyvben (és ez jóval nehezebbé teszi a több ellenfeles harcokat). Ezenkívül, ha az erőnlét pontjaink alacsonyak, az hatással van az ügyességünkre is. Az új szabályrendszerben minden karakternek 4 értéke van, amit nem dobunk, hanem összesen 38 értékpontot oszthatunk szét köztük. Erőnlétünk és ügyességünk mellett az észlelés pontok és egy speciális, karaktertől függő tulajdonság, ami még segíti a küldetésünket, illetve a lélekpont, ami a rossz dobásainkat javíthatja ki. A szabályrendszer kicsit bonyolódik, fontos nyilvántartani az eltelt napokat, fogyasztunk élelmet, van benne aranygazdálkodás, tehát elég valószerű az egész.

Rheina: A béke Istennőinek papnője vagyunk, akinek egy nemes, ám nem egyszerű küldetést szántak: az új uralkodó Lord Telwyn beiktatásának napja, közeledik (39 nap). Azonban Harrabbal ennek meghiúsítására törekszik, így csak egyféleképpen biztosíthatjuk a békét: gyűjtsük össze a Béke őreit, vagyis 5 szobrot: Egyesítő Grahar királyt, Fehér Talaqua királynőt, Oroszlán Ansgart, Biztoskezű Varëont és Viharbárdú Keort. Ha megvannak, a béke a birodalomban garantálva lesz. Azonban csak egyikről tudjuk, hogy hol van, a többinek a helyét ki kell deríteni! Szabályok tekintetében annyi extra van, hogy ismerünk 3 varázslatot, amit az Elhivatottság pontjainkkal és egy jó dobással lehet aktiválni. Ezenkívül nőként a „Női gondokkal” is szembe kell nézni, ami ideiglenesen ront az ügyességünkön és pár erőnlét pontunkba is kerül. Kicsit bizarrnak éreztem ezt, férfiként soha az életben nem vezettem még menstruációs naptárat…de hát egy játékkönyvvért mindent J

Talasin: Egy az élvezetnek élő karaktert testesítünk meg, egy kobzos vándort, aki azért nem riad vissza a szélhámosságoktól sem. Egyszer azonban nagyon ráfaragunk erre, amikor Hájas Rolgar egy hosszú este után elkap minket. Régebben egy üzlet kapcsán sikeresen meglovasítottuk őt 2 aranykehellyel és ezért a kellemetlenségért 400 arany váltságdíjat követel tőlünk (no, ez a tipikus káronszerzés esete…de a jogi ismereteim itt nem sokat érnek J). A nyomaték kedvéért emberivel elrabolják barátunkat, Grimmit, sőt, még az egyik fülét is levágják. 39 napunk van összeszedni a pénzt. Vagy más módon bosszút állni. A játék specialitása itt, hogy el tudjuk rejteni a pénzünket a városban, így nem kell félni, hogy kirabolnak minket, tudunk lopni (végső esetben), illetve zenével pénzhez jutni.

Nehézség:

Rheina: A két kaland közül ezt érzem egy kicsit nehezebbnek. A szobrok igen jól el vannak rejtve a kalandban, ráadásul kiderül a történetben, hogy a háttérben mások is tevékenykednek, és bizony az ellenségeink is szereznek meg szobrot, így nem tudhatjuk, hogy pontosan mennyit kell nekünk megtalálni (mondjuk van egy erre utaló információ a műben). Szerencsére az idő azért elég sok, akár 3-4 alkalommal is bejárhatjuk a teljes birodalmat, csak éppen a sok információ miatt lehet, hogy valahol többedszer vagyunk és még mindig nem találjuk meg, amit meg kellene.

Talasin: Egy hajszállal ezt könnyebbnek érzem. Mivel nem konkrét dolgokat kell megtalálni, csak pénzt kell szerezni, ezért látszólag könnyebb a helyzet. Persze csak a kobzással közel sem szerzünk elegendő zsetont, ezért itt is szükség van arra, hogy meglátogassuk azokat a helyeket, amiket Rheinával, mert ezeknél lehet gyorsan sok pénzt és eladható tárgyakat szerezni. Ami még nehézség, hogy az aranyakra itt sokkal jobban kell vigyázni. Tapasztalaton szerint Rheinánál ezzel nincsen baj, mert alapból indul 40 arannyal és a kaland alatt szerzett pénzekkel simán fenn tudja magát tartani, itt viszont minden egyes elvesztett arany drága lehet a végén. Ezenkívül több napot el lehet tölteni egy szerencsétlen akció miatt a dutyiban, ami itt tényleg végzetes következményekkel járhat.

Fény…:

Komplexen: Összességében a szabályrendszer és a játékmetodika is bejön. Az, hogy minden helyszínt többször bejárhatunk, megadja a lehetőséget, hogy bárhova visszamenjünk és nem egy random ösvényválasztáson múlik küldetésünk sikere. A sok ismétlődő fejezetpont meg egy nagyon hosszú, markáns kalandot ad nekünk, 2-3 órát simán igénybe vesz egy játék, ha becsülettel végigtoljuk. Nekem még a szabályok részletességével sincs különösen nagy bajom (na jó, kicsit túlzásba lett víve) és egyes szabályok kimondottan tetszett. Az például, hogy az erőnlétünk felének elvesztése az ügyességünkre is hatással van, nagy elégedettséggel töltött el. Hiszen teljesen életszerűtlen, hogy egy már félhulla ember ugyanúgy harcol, mint egy ereje teljében lévő harcos. Ezenkívül tetszenek azok az epizódszerű részek is, amiket mindkét kalandorral lehet teljesíteni, mint a köd megszüntetése vagy a kísértetváros.

Rheina: Nagyon tetszik ebben a küldetésben, hogy a szobrokat nem véletlen folyosókon találjuk meg, hanem információk kellenek hozzá, majd el is kell hozzá jutni, és a megszerzésüket szépen fel kell építeni. Ilyen téren hasadékon átkelős-barlangos egyértelműen a legnehezebb és legösszetettebb, de annál nagyobb volt az öröm, amikor megtaláltam. Tetszik az az állandó bizonytalanság, ami körülveszi a főhősünket, néha egész elveszettnek éreztem magam, hogy még egy szobor sincs meg, pedig sok idő eltelt, aztán viszont hirtelen megvilágosodik minden. Nagyon bejön az a kis „áruló-dilemma” is a műben, hogy akkor vajon ki az, aki az ellenségünket szolgálja, meg úgy általában a nyomozós részek, amiknek ebben a történetben fontos szerepe van. Izgalmas az ellenségünknél tett látogatás is. És nekem a női karakter is élmény volt, így hirtelen nem is tudom, van-e még olyan mű, ahol nőt alkotunk.

Talasin: Ez is ad egy izgalmas dilemmát: szerezzük meg a pénzt, és játszunk biztonsági játékot, bízva Hájas barátunk kegyelmében, vagy pedig próbáljunk bosszút állni a volt munkaadónkon még akkor is, ha ezzel kockáztatjuk barátunk életét. De a küldetésünk ezzel együtt ugyanaz, pénzt szerezni. Tetszik ebben a könyvben, hogy – hasonlóan a Vadász zsákmányához, ami eddig nagy kedvenc minikalandom – egy túlélési tervet kell csinálunk, hogy a lehető legkevesebb pénz költése mellett maximalizáljuk a bevételeinket, hogy meglegyen a pénz, de az Erőnlét pontjaink se konvergáljanak a 0-val.

… és árnyék:

Komplexen: A szabályrendszer, bár tetszik, hogy kicsit túlbonyolított lett, túl messzire ment. Konkrétan háromszor kellett elolvasnom a szabályokat, mire nagyjából tudtam értelmezni. 1-2 szabályt azért ki lehetett volna szedni, mert kicsit nehéz volt arra figyelni, hogy a napot is behúzzuk, a +1 Ép-t a pihenésre, a -1-et a kajára. Engem nem zavart a mentstruáció meg az egyéb apróságok, de ha pl. van gyógyfű, akkor az élelmet szerintem nem kellett volna erőltetni, kihagyható elem lett volna, aztán ahol étellel kínálnak minket, ott nyerünk +1 ÉP-t.  Ezenkívül kicsit zavaró volt, hogy a szerencse dönti el, hogy mi történik velem út közben (én szinte mindig bőrig áztam…). Ez utóbbit mondjuk könnyebben meg tudom bocsájtani, a hosszú kalandhoz ez kellett, hogy a fejezetpontok száma ne váljon túl sokká. Ezenkívül egy picit zavaró volt, hogy olyan szavakat is megszerezhettünk, ami az adott karakternek értéktelen (pl. a legendás Rheinának).

Rheina: Ebben a kalandban nem volt sok zavaró tényező. Egyedül talán a varázslatok tekintetében. Nem a létezésükkel van a baj, mert az növelte a változatosságot, sőt, szerintem 2-3 darab még simán belefért volna. A kivitelezés kapcsán viszont a Békesség ereje (ami egy harci varázslat…wow) problémás. A mű szerint bármelyik harci körben használhatjuk. De egy harc közben el lehet sütni egy ilyen varázslatot? Szerintem, ha már ennyire precíz a kidolgozás, minimum annyit kellett volna tenni, hogy ha harc közben próbáljuk újra elsütni, akkor abban a körben csak védekezni tudunk.

Talasin: Itt már egy kicsit több problémám van, legfőképpen a történet végével. Ha sikerül a küldetésünk, akkor ugyanis minden megy tovább Grimmivel, mintha mi sem történt volna. De könyörgöm, levágták az egyik fülét! A mi hibánkból! Hát valahogy én nem lennék ennyire megbocsátó azzal szemben, akinek a hülyesége miatt a fél fülemet elvesztettem! Nagyon valószerűtlen az egész. Ezen kívül a kobzos játék és a lopás miatt az amúgy is elég sok kockadobásra épülő játék ezzel a karakterrel még inkább kockadobás-központúvá válik, és így kissé monotonná. Illetve valahogy a kalandok ezzel a karakterrel nekem egy kissé laposabbnak tűnt. Nem kifejezetten rossznak, de Rheinával jobban élveztem.

Értékelésem:

Komplexen: 9/10

Rheina: 9/10

Talasin: 7/10

A kaland letölthető itt.

Mint mondtam ezt a művet nem teszem TOP-listába a speciális státusza miatt. Az Árnyak királynője pont 8 pontot kapott, ami a jelenlegi legalacsonyabb TOP-listás alkotás, a Szalamandra szentélye pontszáma. Végiggondolva a kettőt azonban úgy érzem, hogy a Szentély varázslatai és komplexitása kicsit nagyobb élményt adott nekem, mint a mostani mű. Ezért ezt végül nem tettem a TOP-listába, így az változatlan maradt:

1.        A vadász zsákmánya – 10 pont

2.     A kirajzottak csontjai – 9 pont

3.      A fekete lovag – 9 pont

4.      A feltámadás – 9 pont

5.      A szalamandra szentélye – 8 pont

Következő alkalommal ismét nosztalgia-vonatra szállunk, és a Visszatérünk a Jégujj hegyekbe, a Hóboszorkánnyal végleg leszámolni, az időutazás pedig folytatódik a második kalandban is, igaz, ott történelmi szinten, az ókori Görögországba térünk majd vissza, némi fantasyvel megfűszerezve.

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/