A’la Carte ételek menüben – Jelen Bisztró, Budapest
Bár
már írtam egyszer a Jelen Bisztróról, de úgy éreztem, hogy az az írás teljesen
reális képet nem tud adni a helyről, ugyanis gyereksereggel érkeztünk, és
kifejezetten számunkra készített menüsorral fogadtak minket. Az finom volt, de
a hely állandó ételeit nem volt lehetőségem megkóstolni. Már akkor láttam, hogy
választékos, 1.700 forintos menüételekkel kedveskedik a hely, ami egész
korrektnek tűnt. Így elhatároztam, hogy szólóban is visszatérek oda.
Az
étlapot nézegetve azonban észrevettem valamit. A menüről már korábban
megjegyeztem, hogy előételből, főételből és desszertből is 4-6 különböző
ételből lehet választani (főételből kicsit többől is). Azonban, amit
észrevettem, hogy mindazok az ételek, amik menüételként szerepelnek,
megtalálhatók a rendes étlapon is. Ennek abból a szempontból örültem, hogy
mivel biztos nem készítenek ugyanazzal a névvel két különböző kaját, legalább a
nem menüt rendelő olvasóim igényeit is ki tudom elégíteni, mert ők is ugyanazt
az ételt kapják. Ami viszont kicsit megijesztett, hogy megnéztem néhány általam
elképzelt összeállítás árát, és az összes kb. 3.800-4.000 forint lett volna.
Itt meg menüben megkapom 1.700 forintért. Ez viszont azt jelenti, hogy az étel
mennyisége is kb. a 40%-a lesz a rendes adagoknak. Ez lehet, hogy kevés lesz?
Ebből a megfontolásból gondoltam azt, hogy egy nehéz menüt választok.
Előételnek gulyáslevest, főételként mézes-mustáros csirkét kértem, jázminos
rizs helyett hasábburgonyával. A desszert volt a nagy dilemmám. A 4 lehetséges
ételből kettő diót, illetve mandulát tartalmazott, azok nálam kiestek. Volt ott
egy mákos guba torta, azt annyira nem kívántam, de egyébként szeretem. Az
utolsó desszert az étlapon pedig a tápióka puding mangó öntettel. Ez azért volt
érdekes, mert fogalmam nem volt arról, hogy mi lehet ez. És amikor megkérdeztem
a pincért, ő is csak annyit mondott, hogy valamilyen növényből készült puding,
állagra a rizsre hasonlít, de ízre teljesen más. Hát ezzel nem vagyok sokkal
beljebb. De a kíváncsiság erőt vett rajtam, kikértem azt desszertnek.
Mielőtt
megkaptam volna az ételt, kihoztak nekem egy fűszertartót sóval, borssal, meg
1-2 másfajta fűszerrel, valamint egy kosárban kenyeret. Ezek egy étteremben nem
minősülnek olyan nagy extrának, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy én
menüt kértem, tehát várhatóan nem hagyok ott olyan nagyon sok pénzt, csak azt
az 1.700 forintot. Így azért jól esett az, hogy a kiszolgálás színvonalában ezt
s legkevésbé sem lehetett érzékelni.
No,
de jöjjön a lényeg! A leves érkezett meg először, viszont, megmondom őszintén,
a várakozást kicsit soknak éreztem. De a leves íze mindenért kárpótolt. Nagyon
jó, meleg, fűszeres gulyás, jó sok zöldséggel. Ráadásul tényleg marhahús van
benne. Persze ennek evidenciának kellene lennie, de sok helyen tapasztaltam
már, hogy valójában sertéshúsból készítik, vagy csak nagyon minimális marhahúst
tesznek bele és kolbásszal pótolják a maradék húst. Itt viszont nem spóroltak
vele. És ahhoz képest, hogy menüételt ettem, a mennyiségével is maximálisan meg
voltam elégedve. Nyilván nem annyi, hogy az ember kajakómát kapjon tőle, de
abszolute elégséges. Szóval a kezdés ragyogó.
A
főételnél már egy kicsit jobban előjött a „menü” jelleg. Első ránézésre azt
láttam, hogy kaptam egy nagy adag krumplit és három nagyon kis szelet húst.
Utóbb aztán kiderült, hogy az a 3 hús valójában 4, még egy volt a többi alatt
is, mondjuk ez sem extrém nagy mennyiség.
Azt viszont szem előtt kell tartanom, hogy mégiscsak menüételt kértem, valamint,
hogy a köret ezúttal is jól elkészített, friss, finom krumpli volt, nem mirelit
termék. Amikor viszonylag kevés hús kerül a tányérra, akkor nagyon fontos
nekem, hogy a köret finom legyen, és szívesen egyem akár önmagában is, ez az
étel ennek a kritériumnak tökéletesen megfelelt. E mellett a hús is nagyon
ízlett, megcsináltam a lassan már szokásos „szárazság-tesztem”, vagyis, hogy
egy falat húsról minden szószt leszedek és úgy kóstolom meg, de az a falat sem
ígérkezett száraznak, a mézes-mustáros mártás meg édes és nagyon pikáns volt,
nem tudom, milyen mustárral dolgoznak, de az biztos, hogy nem az alsó polcokról
került az étterembe. Sőt, a karakterisztikája miatt én még azt sem zárom, hogy
ez is helyben készült. Vagy az már túl sok lenne a jóból? J
No,
és érkezett a desszert. Elsőre elég furcsa látványnak hatottak ezek a kis fehér
golyócskák, rajta a narancssárga szósszal. Maga a kóstolás még érdekesebb volt.
Első falatra igazán nem jött be, picit úgy éreztem, mintha egy a szó pejoratív
értelmében vett reform-desszertet ennék, valami mesterkéltem édeskés hatású
készítményt. Utána viszont azt éreztem, hogy a desszert valósággal eteti magát.
Jó érzés volt ráharapni ezekre a kis golyócskákra és egyre jobban kezdett
ízleni ez a szokatlan módon édes ízvilág. A mangómártás jó választás hozzá, ad
egy kis savasságot az ételnek. Utólag utánanézve megtudtam, hogy a tápióka a
manióka gyökér egy feldolgozott formája. Talán jó, hogy ezt csak utólag tudtam
meg, nem tudom, mennyire akartam volna egy gyökér-feldolgozást enni édességnek,
de most már egyáltalán nem bánom. Mindenkinek ajánlom megkóstolásra, biztos,
hogy egy kicsit megosztó étel, de abszolute nem rossz, sőt, szerintem nagyon
finom.
Ha az
egész menüt nézem, a 3 étel együtt bőven elegendő arra, hogy az ember jól
lakjon vele, ezért az 1.700 forint sem vészes ár. Az már egy másik kérdés, hogy
ha könnyedebb ételeket eszek, akkor az mennyire lett volna elégséges, de ez itt
most nem releváns kérdés. Amit én ettem, az minőségben és mennyiségben is
nagyon rendben volt.
Mindent
egybevetve nagyon pozitív érzésekkel távoztam, de amikor tudatosult bennem,
hogy pontoznom kell a helyet másodszor is, akkor rájöttem, hogy bajban vagyok.
A múlt alkalommal azért nem adtam meg a maximális 10 pontot, mert bár mindennel
elégedett voltam, vártam valami különlegeset, amit nem kaptam meg. Most kétség
kívül megkaptam azt, amire múltkor vártam, a kiszolgálással azonban akadt
probléma. Kicsit úgy éreztem, hogy indokolatlanul sokat várok, a főételnél
láttam, hogy majdnem 10 percig állt a tányér a konyhapulton, mire valaki
kihozta volna. Összesen 80 percet voltam a helyen a leüléstől a távozásig, ami
most nem volt baj, mert nem siettem sehova, viszont ha belegondolok abba, hogy
a menü ételek nyilván dolgozó embereknek is készülnek ebédszünetre, akkor azért
ez hosszú idő. Ezenkívül ha egy ételről kérdezek egy pincért, akkor egy kicsit
komplexebb választ várok annál, hogy „valamilyen növény”. Értem én, hogy nem ő
a szakács, de azért nem lehet odahívni a séf urat az összes vendéghez, akinek
kérdése van.
Ugyanakkor
az előző alkalommal meg láttam, hogy tudnak nagyon profi módon, olajozottan is
működni. És azt is be kell ismernem, hogy ezúttal elég sok vendég volt, amikor
ettem, ami okozhat egy kis kapkodást és figyelmetlenséget. Úgyhogy ezt a
körülményt most figyelmen kívül hagyom azzal, hogy amikor legközelebb ott
járok, akkor már nem leszek elnéző, ha ugyanezt tapasztalom.
Bővebben
a helyről: https://www.facebook.com/jelenbisztro/
Ha szeretnél
értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához:
https://www.facebook.com/velemenyes/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése