Járt-e a menekültstátusz Gruevszkinek?

Nemrégiben bizonyossá vált, hogy az egykori makedón miniszterelnök, Nikola Gruevszki menekült státuszt kapott Magyarországon. De vajon mennyire igazságos a döntés? Az origo kimondottan részletesen fogalmazta meg, hogy jogilag miért megalapozott a döntést. Ugyanakkor ezt az írást inkább nem elemezném részletesen, legyen elég annyi, hogy még origos mércével mérve is hatalmas mértékű igénytelenség, csúsztatások és marhaságok sorozata jellemzi azt a cikket. Jogilag ennek az esetnek a megítélése nem könnyű, mert rengeteg ténykérdésről, ami az ügyet befolyásolja, nem tudunk. Ennek ellenére megpróbálom összefoglalni, hogy szerintem jogos volt-e a különleges bánásmód és, hogy reális döntés született-e a menekültstátusz megítélése során.

A különleges bánásmód szerintem rendben volt…

Az ügy kapcsán számos hír keletkezett arról, hogy Orbán Viktor vagy más Fideszes személyek valósággal becsempészték az országba Gruevszkit, ők biztosítottak nekik külön járműveket, bújtatták titokban. Amennyiben ilyenre sor került, az önmagában felveti az embercsempészés gyanúját, de mivel ezek jelenleg inkább csak a sajtópletykák szintjén állnak, ezzel nem kívánok érdemben foglalkozni.

Izgalmasabb kérdés az, hogy Gruevszki miért nem a tranzitzónában adta le a kérelmét? Hiszen az általános szabály alapján ott kellene, ám a jelek szerint Gruevszki gyakorlatilag semennyi időt nem töltött ott. Ezt a kormány azzal magyarázta, hogy különleges bánásmód esetén ez a szabály megváltozik. Szabó Tímea, a Párbeszéd Magyarország képviselője ezzel szemben azt mondta, hogy a törvényben szabályozott egyik feltétele sem áll fenn a különleges eljárásnak, így annak alkalmazása jogszerűtlen volt.

Noha Szabó Tímea hangzatos szónoklata kétségkívül erős volt a Parlamentben, valójában nincs teljesen igaza. A törvény ugyanis úgy szól, hogy „különleges bánásmódot igénylő személy: a kísérő nélküli kiskorú, vagy olyan kiszolgáltatott személy - különösen a kiskorú, az idős, a fogyatékkal élő személy, a várandós nő, a kiskorú gyermeket egyedül nevelő szülő, valamint a kínzást, nemi erőszakot vagy a pszichikai, fizikai vagy szexuális erőszak más súlyos formáját elszenvedett személy - akiről helyzetének egyedi értékelését követően megállapítható, hogy sajátos szükségletekkel rendelkezik;” Noha az tény, hogy a felsorolásban szereplő kritériumok egyikébe sem illeszthető bele Gruevszki, fel kell hívnom a figyelmet a jogszabályban szereplő „különösen” szóra. Ez annyit tesz, hogy a különleges bánásmódnak ezek a leggyakoribb esetei, de nem kizárólag alapján rendelhető el. A bánásmód megítélése ezesetben a döntéshozók mérlegelési körébe tartozik. Az persze egy másik kérdés, hogy vajon egy volt miniszterelnöki státusz önmagában elegendő-e a bánásmód megadásához, de mivel elég ismert emberről beszélünk egy érdeklődést számot tartó eseményben, aminek büntetőjogi foganatja is van, én el tudom fogadni, hogy ezt a státuszt megadták neki. Önmagában tehát ezzel szerintem nincs probléma.

A menedékjog megadása annál kevésbé…

Mielőtt megnézzük, hogy mennyire volt jogszerű a menekült státusz megadása, érdemes kicsit átnézni az erre vonatkozó jogszabályokat. A menekültügyi törvény az alábbiakat mondja ki:

„7. § (1) A menekültügyi hatóság - a 8. § (1) bekezdésben foglalt kivétellel - menekültként ismeri el azt a külföldit, aki igazolja vagy valószínűsíti, hogy rá nézve a Genfi Egyezmény 1. cikkével összhangban a 6. § (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállnak.”

Ezeket a szabályokat most nem kívánom részletezni, a lényeg, hogy olyan esetekben, amikor politikai üldözötté válik valaki, vagy az élete veszélyben van, joga van a menekült státuszhoz. Ami fontos, hogy ezt igazolni vagy valószínűsíteni kell. Az igazolás sok esetben gond, mert kétséget kizáróan bizonyítani a menekülés vagy a koncepciós perek tényét az esetek többségében nem lehet. Ezért – a nemzetközi egyezmények, meg az ésszerű logika alapján jogosan – a törvény a valószínűsítést is elégségesnek tartja. Ugyanakkor a kérelmező puszta állítása nem elegendő ennek a bizonyítására. Ráadásul van néhány rendelkezés ebben a törvényben is, ami a státusz megadását megnehezíti (vagy legalábbis meg kellett volna nehezítenie):

„9. §  Ha a menekültkénti elismerését kérő származási országa szerepel a biztonságos származási országok európai uniós vagy nemzeti listáján, az elismerését kérőnek kell bizonyítania, hogy az elismerést kérő vonatkozásában származási országa nem felel meg a biztonságos származási országokra meghatározott feltételeknek.”

Jogos a kérdés, biztonságos származási országnak minősül-e Macedónia? A válasz erre a kérdésre egyértelmű: igen. Ugyanis minden olyan ország, ami az EU-ban tagjelölt, biztonságos származási országnak minősül. Makedónia is ide tartozik. Ez még nem zárja ki elméletileg azt, hogy Gruevszkit a hazájában üldözik, de innentől kezdve a bizonyítási teher rá nézve még szigorúbb.

Tartalmaz a törvény pár kifejezett kizáró okok, ezek egyike:

„8. § (1) Nem lehet menekültként elismerni azt a külföldit, akire nézve a Genfi Egyezmény 1. cikk D., E. vagy F. pontjában szereplő kizáró okok valamelyike fennáll.

(2) A Genfi Egyezmény 1. cikk F. pont b) alpontjának alkalmazása során súlyos, nem politikai bűncselekménynek minősül az a cselekmény, amelynek elkövetésénél - figyelemmel az összes körülményre, így a bűncselekmény által elérni kívánt célra, a bűncselekmény indítékára, az elkövetés módjára, a felhasznált vagy felhasználni kívánt eszközre - a bűncselekmény köztörvényi jellege túlnyomó a politikai jelleghez képest, és amelyre a magyar jog ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztés büntetés kiszabását rendeli.”

Lefordítva: ha valakit olyan bűncselekmény ítélnek el a saját hazájában, ami a magyar jog szerint ötévi vagy súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő, akkor nem adható neki menekültstátusz, kivéve, ha politikai okokból ítélték el. Az a bűncselekmény, amiért elítélték, Magyarországon a hivatali vesztegetés elfogadása címet viseli, ami 1-5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Tehát a helyzet egyértelmű: nem lehetett volna neki megadni a menekültstátuszt, már csak az alapján sem, ami miatt elítélték, a többi eljárásról, ami ellene folyik meg már ne is beszéljünk! Egyetlen kivétel van, ha bebizonyosodik, hogy csak politikai boszorkányüldözésről van szó. Ennek persze fennáll a lehetősége, de azért valamire szeretném felhívni a figyelmet: a menekültügyi eljárás 9 nap alatt lezajlott. 9 nap alatt sikerült a magyar hatóságoknak egy olyan oknyomozás lefolytatni, ami alapján megbizonyosodott, vagy legalábbis valószínűvé vált, hogy Gruevszki politikai támadások áldozata? Nem hinném. Sokkal valószínűbb, hogy csupán a kormányunk politikai véleményét a hatóságok tényként kezelték. Ha viszont ez történt, az nagyon nagy probléma. Most csupán utalnék arra, hogy eddig bármilyen konkrét ügyben az Emberi Jogok Európai Bírósága megsemmisítette a magyar határozatokat, a kormány kommunikációja és egyik legfontosabb ellenérve az volt, hogy a Bíróság nem szólhat bele egy önálló állam független bíróságának a tevékenységébe. Nos, Magyarország most éppen ezt tette, egy önálló állam független bíróságának az ítéletéről mondta ki egyoldalúan, hogy koncepciós per volt.

Ebből a szempontból pedig nem elfogadható az az érvelés, hogy Gruevszkit lehet, hogy megölnék a börtönben a cellatársai. Ha vannak olyan személyek a bv-intézetekben, akik korábban kapcsolatban álltak az ex-makedón miniszterelnökkel, és miattuk az élete vagy testi épsége veszélyben van, akkor kötelesek olyan bv-intézetben elhelyezni, ahol ettől nem kell tartani. De ez az adott ország feladata, nem vélelmezhetjük azt, hogy erre ott képtelenek.

Álljon itt végül egy alaptörvényi rendelkezés is:

„Alaptörvény XIV. cikk (4) bekezdés:  Magyarország - ha sem származási országuk, sem más ország nem nyújt védelmet - kérelemre menedékjogot biztosít azoknak a nem magyar állampolgároknak, akiket hazájukban vagy a szokásos tartózkodási helyük szerinti országban faji, nemzeti hovatartozásuk, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozásuk, vallási, illetve politikai meggyőződésük miatt üldöznek, vagy a közvetlen üldöztetéstől való félelmük megalapozott. Nem jogosult menedékjogra az a nem magyar állampolgár, aki Magyarország területére olyan országon keresztül érkezett, ahol üldöztetésnek vagy üldöztetés közvetlen veszélyének nem volt kitéve.”

Erről már korábban írtam. Aggályos megfogalmazásnak vélem azt, hogy „ha sem a származási ország, sem más”. Jelen esetben ugyanis sem az nem egyértelműen bizonyított, hogy a származási ország nem nyújt védelmet, sem másik ország nem teszi azt. Hiszen más országokban még csak nem is próbálkozott, pedig kettőn átutazott. De persze tudjuk, ilyenkor nem számít, mit iktatnak Alaptörvénybe… . Arról már ne is beszéljünk, hogy Gruevszki legalább 3 másik országon keresztülment, ahol nem volt üldöztetésnek kitéve. Persze meg lehet magyarázni, hogy azok az államok jóban vannak Makedóniával, de ebből még nem következik az üldöztetés közvetlen veszélye. Ráadásul az, hogy jóban vagyunk Makedóniával, ránk is igaz volt…legalábbis eddig.

Mindezek alapján álláspontom szerint nagyon aggályos a menekült státusz megadása, és nem lehetett volna ez a magyar hatóságok döntése.

Már megint a Sorosozás...

Természetesen előfordul, hogy valamit racionális jogi érvekkel nehéz vagy nem lehet alátámasztani. Ilyenkor az origo hozza a szokásos, színvonalas érvelését (vagy inkább érvelésszerű írogatását): SOROS. Több oldalban fejtik ki azt, hogy Soros György hogyan befolyásolja a makedón kormányt és milyen életveszélyes üldözés folyik most Gruevszki ellen. Csak éppen van ezzel is pár alapprobléma:

1.       Soros György nem egy nemzetközileg körözött személy. Nem mondom, hogy makulátlan az öreg, és nyilván nem véletlenül van 1—2 országból kitiltva, de önmagában az a tény, hogy Soros szervezetek egy országban jelen vannak, még nem szolgálhat okot arra, hogy azt nem biztonságos államnak tekintsük.

2.      Az, hogy Soros befolyásolja a makedón kormányt, egy alátámasztás nélküli feltételezés. Az origo gyakorlatilag teljesen összemossa a baloldali kormányokat a Soros-szervezettel, holott a kettő egyáltalán nem ugyanaz.

3.       A jobboldali üldözésekkel kapcsolatos kijelentéseik meg egész egyszerűen hazugságok. Valóban folyik néhány eljárás korábbi kormánytagok ellen Makedóniában, de ezek köztörvényes bűncselekmények miatt és nem mellesleg nem nagyobb számban, mint ahány baloldali vagy baloldalhoz közeli személy ellen folyik jelenleg eljárás Magyarországon. Csak amíg Magyarországon ez „az ország érdekében való küzdelem”, addig Makedóniában „politikai leszámolás”. Éljen a kettős mérce!

Mi lesz ezután?

A menekültstátusz megadása miatt Makedónia hiába kéri Gruevszki kiadatását, a menekülttörvény és a nemzetközi egyezmények alapján erre aligha lesz mód. Kérdés, hogy Makedónia megpróbálkozik-e valahogy nemzetközi jogi úton elérni, hogy kiadják nekik a volt miniszterelnöküket. Véleményem szerint nem, ez most nem érdekük. Igazából nekik sem olyan fontos a Gruevszki elleni eljárás lefolytatása és végrehajtása, és amíg országon kívül van, addig sem okoz különösebb gondot. Ha én lennék a jelenlegi kormány helyében, hagynám az egészet. A jövőben ez egy remek politikai tőke lesz Magyarország ellen, ha a két ország egymással valóban konfliktushelyzetbe kerül.

Magyarország viszont ismételten megbukott az igazságosság kérdésében. Egy olyan döntést hoztak, ami nemzetközi szempontból gyakorlatilag védhetetlen, az országunk nemzetközi megítélése még inkább csökkent, ahogyan nekem a jogszerű eljárásokba vetett hitem is. Ugyanezekkel az érvekkel, amiket Gruevszki vélelmezhetően előadott, több tízezer bevándorlónak lehetne menekültstátuszt adni. De miközben a kapukat zárva tartjuk, egy jogerősen elítélt személy számára azért mégiscsak megnyitjuk…azt hiszem, ez további kommentárt nem igényel.