Inkorretség vagy stratégia?

A magyar labdarúgó NB1-ben a legfontosabb kérdés már bő 1 hete eldőlt. A Honvéd elleni győzelmével a Videoton behozhatatlan előnyre tett szert, így bajnoki címet szereztek. A második helyet a Ferencváros szerezte meg. Az alsóház ugyanakkor hosszú ideje nem látott izgalmakat hozott. Az utolsó forduló előtt ugyanis akár a Diósgyőr, a Vasas, a Balmazújváros, a Haladás és a Mezőkövesd is kieshetett volna. A Vasas járt talán a legrosszabbul, mert az utolsó fordulókban ők a még dobogóért küzdő Budapest Honvéd otthonába látogattak, ahol a náluk esélyesebb csapat 3-1-re nyerve megpecsételte a sorsukat. A Haladás és a Mezőkövesd egymás ellen játszottak, ahol végül szombathelyi győzelem született, de a Mezőkövesd csak akkor eshetett volna ki, ha a Vasas nyer, így számukra nem volt nagy tétje a meccsnek. A Diósgyőr és a Balmazújváros azonban érdekes helyzetbe került, ugyanis mindkét csapat hazai pályán játszott a két bajnoki éllovassal: A DVTK a Videoton, a Balmazújváros a Ferencváros ellen. És óhatatlanul felmerült a kérdés, hogy vajon mennyire veszi komolyan a mérkőzést a két csapat, akiknek gyakorlatilag az adott meccs eredménye már mindegy. Végül a Balmazújváros 3-3-as döntetlent ért el, a Diósgyőr azonban 2-1-re legyőzte a bajnok Videotont, így ők ünnepelhették a bennmaradást. A mérkőzés után Horváth Ferenc nyilatkozatában méltatlankodott a nem megfelelő lebonyolítási rendszer és a fehérvári csapat hozzáállása miatt. De vajon igaza volt? A mostani cikkemben megvizsgálom, hogy Horváth Ferenc kritikája helytálló-e, mennyire volt korrekt a bajnokaspiránsok viselkedése, és rendben van-e a jelenlegi szabályrendszer.

Mennyire voltak tartalékosak a csapatok?

Egy év alatt mi minden megváltozott...

Ennek a vizsgálatára összehasonlítottam a két hétvégén játszó csapatot (tehát a 11 kezdőt és a 2-3 beállt csereembert) a tavaszi Videoton-Ferencváros meccsen (ahol nyilván a legerősebb keretekkel álltak ki) játszó labdarúgókkal olyan szempontból, hogy akik az egyik meccsen játszottak, azoknak a másikon milyen szerep jutott és fordítva.

Ehhez színeket veszek igénybe az alábbi logikával:

Piros: Az adott játékos a másik meccsen is kezdő volt.

Sárga: Az adott játékos a másik meccsen csereként állt be.

Zöld: Az adott játékos a másik meccsen kispados volt.

Kék: Az adott játékos a másik meccsen keretbe sem volt.

Lila: Az adott játékos sérülés/eltiltás miatt nem játszhatott.

Kezdjük a Ferencváros Vidi elleni meccsének keretével:

Dibusz

Botka (Pedroso)

Otigba (Batik)

Blazic

Lovrencsics

Szpirovszki

Koch (Varga R.)

Gorriarán

Paintsil

Böde

Nagy D.

Ha megnézzük ezt a csapatot, ebből 4 játékos volt kezdő a Balmazújváros ellen, 1 állt be csereként, viszont, akik a Vidi ellen csereként beálltak, azok itt kezdőként játszottak.

Nézzünk rá a Balmaz elleni csapatra ugyanilyen szempontból:

Holczer

Pedroso

Leandro

Batik

Lovrencsics

Szpirovszki

Bőle (Gera)

Nagy D. (Hajnal)

Paintsil

Varga R.

Georgijevics (Böde)

Ha megnézzük ezt a csapatot, összesen 1 olyan játékos van benne, aki a Vidi ellen, tudatosan, még a keretben sem volt, a többiek vagy sérültek vagy csereemberek voltak azon a meccsen. Mindezek alapján mondhatjuk, hogy a Fradi csapata egy klasszikus tartalékcsapat volt a Balmazújváros ellen.

Lássuk a Videoton Fradi elleni csapatát:

Kovácsik

Nego

Vinicius

Juhász

Stopira

A. Hadzic

Nikolov (Fiola)

Pátkai

Huszti (Kovács)

Lazovics

Sz. Scsepovics

Azt hiszem ez nem igényel különösebb magyarázatot. A 11 kezdő emberből 7 még a keretben sem volt az utolsó meccsen. És ha ehhez a csoporthoz hozzátesszük a csereként beállt Fiolát, a padon ülő, de sokszor játszó Varga Józsefet és Szolnoki Rolandot, valamint a sérülés miatt kimaradó Marko Scsepovicsot, akik az utolsó fordulóban szintén kimaradtak a keretből, akkor ez egy komplett csapat. Méghozzá egy olyan, amit szerintem majdnem az összes NB1-es csapat elfogadna kezdőnek.

De akkor kik játszottak? Hát ők:

Nem sokan játszottak ebből a csapatból...

Tujvel

Bolla (Torvund)

Tóth B.

Mocsi

Tamás K.

Nego

Pátkai

Réti

Kovács

E. Hadzics (Szabó)

Sz. Scsepovics

Nem véletlenül kezdte úgy a meccset a kommentátor, hogy ismerkedjünk meg a Vidi keretével, akikkel ezúttal tényleg meg kell ismerkedni. A 13 játszó emberből 6 még a keretben sem volt a Fradival szemben és csak 4 játszott a nagy rivális ellen. Tehát ha a Fradira azt mondtam, hogy az egy tartalékcsapat, akkor ez kis túlzással egy ificsapatnak nevezhető.

Ami tehát látszik, hogy mindkét csapat kicsit lazán vette a meccset. De amíg a Ferencváros javarészt olyan emberekkel játszott, akik a csapatban főleg cserék, másodvonalas játékosok, addig a Videoton egy csomó olyan emberrel, akik rendre a keretben sem voltak. Ez mindenképp jelentős különbség.

Rendben van-e ez így?

A Diósgyőr most is ünnepelhetett. Ezúttal már az új stadionban

Az egyértelmű, hogy a DVTK-nak könnyebb dolga volt, ugyanis a Videoton lényegesen gyengébb csapattal állt fel, mint a Fradi. De vajon mennyire elítélendő, hogy egy bajnokcsapat ily módon beleszólt a kiesés elleni küzdelemben? Rögtön le kell szögezni: jogilag semmi kivetnivaló nincs ebben. A csapatnak a meccs már nem volt fontos, semmi nem tiltja, hogy ilyen esetben valaki a tartalékcsapatot játszassa. És valahol érthető is: most gondoljunk bele, ha mondjuk Vinicius vagy Lazovics egy sérülés miatt hónapokra kidőlt volna a meccsen! Mindenki szidná Nikolicsot, hogy miért nem pihentette a kulcsembereit, hiszen bő egy hónap múlva már nemzetközi meccsek vannak, addig pedig a válogatott is játszik. Szóval teljesen érthető, hogy más csapatok kedvéért nem akarnak még minimális rizikót sem vállalni.

Azt pedig nem lehet mondani, hogy a játékban lévő emberek leadták volna a meccset. A vereség ellenére hatalmasat küzdött a fehérvári ificsapat, a győztes gól után az egyenlítés is összejött, a hosszabbításban meg egy olyan kapufát lőttek, ami ha csak egy kicsit lejjebb megy, az a miskolci csapat búcsúját jelentette volna. Szóval küzdelem, hajtás volt. Ahogy a Ferencváros meccsén is, ahol a Balmazújváros 2 öngólt is szerzett. Ez legalább annyira befolyásolta a végkimenetelt, mint a Vidi csapat összeállítása.

Ugyanakkor általánosan nézve valóban aggályosnak tűnhet, hogy az utolsó fordulóban valaki olyan ellenfelet kap, akinek már mindegy, más pedig olyat, akinek még nagy téttel bír az utolsó meccse. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez sem egyedi eset. Ha valaki már bajnok lesz az utolsó forduló előtt, akkor neki a többi meccs már mindegy, és volt már, amikor ezek a csapatok nem vették komolyan a záró fordulókat. Idén is ez történt, csak mivel ezek az utolsó csaták ezúttal közvetlenül a kiesésről döntöttek. Ilyen helyzetben pedig az általában bagatel apróságok is sokkal inkább előtérbe kerülhetnek.

Van-e megoldás?

A szabályok alapján jelenleg pontegyenlőség esetén a győzelmek száma számít, majd a gólkülönbség. Horváth Feri amiatt is méltatlankodott, hogy ők 3-szor verték meg a DVTK-t, miért nem ez számít. A baj csak az, hogy mivel 3 meccset játszanak egymás ellen a csapatok, ezért valaki kétszer játszik otthon, a másik kétszer idegenben. Így igazságtalan az egymás elleni eredmény rendszere. Arról már lehet vitatkozni, hogy a győzelmek száma alapján történő rangsorolásra indokolt-e. Ezt főleg azért tartom aggályosnak, mert a döntetlen eleve harmadannyi pontot ért, mint a győzelem. Az pedig, hogy a 3 döntetlen így gyakorlatilag rosszabb, mint 1 győzelem és 2 vereség, még jobban csökkenti az döntetlenek értékét. Ennél a gólkülönbség igazságosabb lenne. De azon is elgondolkodnék, hogy ilyen esetben oda- visszavágós „osztályozós” meccsnek lenne-e létjogosultsága. Mondjuk ez meg hármas holtverseny esetén nem lenne kivitelezhető.

Ugyanakkor azt gondolom, hogy ennél a 3 meccses rendszernél lehetne jobb. Amit a kézilabdás cikknél írtam, azt gondolnám itt is helyesnek. Mindenki mindenkivel játsszon 2 meccset, majd legyen egy 6-os felsőház és egy 6-os alsóház, ahol megint játszik mindenki mindenkivel, a felsőházban a bajnoki címért, az alsóházban a bennmaradásért. Persze így is lehet, hogy egy mostanihoz hasonló helyzet állna fenn, ha valaki a bennmaradásért küzd, a másik stabil 7., de kevesebb ennek a valószínűsége, és legalább a „hatpontos” meccseken ugyanannyiszor játszanák otthon a csapatok, mint idegenben.

Ti mit gondoltok az itt történtekről?