Magányos farkas kötetek elemzése 3. rész – Árnyék a homokon, a Rettegés királyságai

Mielőtt belekezdenék ebbe a két kalandba, had szolgáljak egy örömhírrel: nemrégiben egy online webshop VIP vásárán sikerült szert tennem a két Mazán Zsolt – Tihor Miklós-féle lapozgatós könyvből 1-1 dedikált példányra: a Sárkány háborúja és a Kard és Mágia a két könyv, amiről beszélek, így elhatároztam, hogy legközelebb erről a kettőről fogok írni. De először fejezzük be a már lefordított Magányos Farkas kalandokat! Az Árnyék a homokon a leghosszabb terjedelmű iromány, ami még a hagyományos szabályok szerint működik, a Rettegés királyságai viszont már egy komplexebb darab, ahol „szintet lépünk”. Hogy ez pontosan mit jelent, az hamarosan kiderül. De annak már nem kell kiderülni, hogy mi alapján pontozom, mert már rég óta megvan, de ha szükséges, itt utána tudtok nézni.

Árnyék a homokon:

Történet: Ott folytatjuk, ahol alig egy éve abbahagytuk. A Barraka halála utáni kaotikus állapotban királyunk üzenetet kap azzal a kéréssel, hogy menjünk el Barrakeesbe egy békeszerződést aláírni. Noha az uralkodónak nincs ínyére ez a dolog, de a béke mindennél fontosabb, így elindulunk. Mivel ahhoz, hogy a történetről további információt tudjak közölni, már a játékbeli eseményekre is hivatkozni kell, ezért átmegyek egy hosszú Spoilerbe. SPOILER!!! Nem sokkal azután, hogy megérkezünk, azonnal elkapnak és bebörtönöznek minket. (Természetesen kapunk kíséretet, akik ahogy az lenni szokott, elpatkolnak.) Onnan kell kiszabadulnunk, majd nem sokkal később megtudjuk, hogy egy Sötét Úr, név szerint Haakon ki akarja irtani a Kai rendet. Ehhez két dolgot kell tennie: az utolsó kai urat megölnie (ezek volnánk mi), a másik meg a Magnakai könyv megsemmisítése, amelyben minden kai tudomány megtalálható. Ezt a könyvet a kai urak elveszettnek hitték, de mint kiderül, Haakon tudja, hogy hol van, így a küldetésünk is megváltozik: meg kell találnunk a könyvet. Spoiler vége! A játék szabályai nem térnek el az eddigi Magányos farkas kötetektől, a könyv szerkezete azonban érdekes, ugyanis a felépítése 2 minikalandéhoz hasonlít, az első fele az első 200 fejezetpontban található, a második fele meg 201 és 400 között. Így akár külön-külön is értékelhetném őket, de mivel eddig mindegyik 350 pontos kalandot egynek vettem, így most sem lesz ez másként.

Nehézség: Ez is a könnyebb kalandok közé tartozik, kicsit talán túl könnyű is, számos olyan jelenet van a könyvben, ami elsőre veszélyesnek tűnik, de aztán végül szinte képtelenség benne ott hagyni a fogunk. Két viszonylag veszélyes szakaszt éreztem a könyvben, az egyik a kastélyból megszökés folyamata, a másik az utolsó összecsapás. De összességében abszolute teljesíthető kaland.

Fény…: Bár kicsit prejudikálok, de ki merem jelenteni, hogy ez a kedvenc részem ebből a sorozatból. A Napkard problémát szinte minden eddigi könyvnél felhoztam, de itt elég jól kezelik, egy szakaszon nincs is nálunk, a végső csatában meg talán még egy kicsit nehezebb is azzal teljesíteni a küldetést, mert a Kard nélkül ad egy autowin lehetőséget a könyv, és egy kicsit az az ellenfél is gyengébb, akivel meg kell előtte küzdeni. Tetszett nekem még a térképes rejtvény, ilyet eddig nem nagyon láttam (az Árnyékharcosok legendájában van egy hasonló, de ott inkább a megérzésünkre és a józan ítélőképességünkre kell hagyatkozni itt meg a megfigyelő képességünkre), kellemes intermezzo volt. A várból való menekülés folyamata is izgalmas (bár az eleje lehetne kicsit nehezebb), és az is tetszik, hogy összefuthatunk egy régi baráttal az egyik korábbi részből. A törpék is humorosak a kalandban és nekem a végjáték is kellőképpen komplexre sikeredett. Szóval nem sok mindenbe lehet belekötni.

… és árnyék: A legnagyobb bajom az elejével van, az első 200 fejezete a kalandnak sokkal rövidebbnek tűnik, mint a második, és az izgalom is kevesebb. Amikor először játszottam le a könyvet, szerintem kb. 20 perc alatt végeztem vele, mint utóbb kiderült azért, mert kihagytam egy a városban bolyongós részt, aminek viszont kb. semmi értelme nincs, sem a történetet nem viszi előrébb, sem fontos tárgyak nem szerezhetők, sem nem igazalmas, igazából totál felesleges. Ezenkívül itt éreztem főleg azt, hogy a könyv indok nélkül kíméli a Magányos Farkast. Illetve itt jött elő megint az a régi problémám, hogy sokszor van a kalandban olyan jelenet, hogy bármit csinálunk, ugyanaz a vége.  De a második része sokkal jobban sikerült.

Értékelésem: 8/10

A rettegés királyságai:

Történet: Miután megszereztük a Magnakai könyvet, elkezdtük azt tanulmányozni és Kai Mester szintjére léptünk. Azonban a könyvben több minden van, mint az ősi tanok. A Varettában megtalálható Tudás Kövéről is tesz utalást, amellyel még nagyobb tudásra tehetünk szert. És bár most viszonylagos nyugalom van a birodalomban, de bármikor eljöhet az ideje egy újabb komoly háborúnak vagy ellenség felbukkanásának, ebben az esetben pedig a Tudás köve még inkább fontossá válhat. Így hát elhatározzuk, hogy megkeressük a követ. A szabályok részben megújultak az eddigiekhez képest. Most már minden Kai képességet valamilyen szinten elsajátítottunk, hármat viszont közülük mesteri szinten. Ezenkívül tagjai lehetünk akár egy ismeret-körnek is, ami alapértékeink növelése mellett a kaland során is hasznos lehet. A felszerelésünket pedig akár egy íjjal és nyilakkal is bővíthetjük, ha akarjuk.

Nehézség: Ki merem jelenteni, hogy talán ez a legnehezebb kaland az eddigi részek közül. Kötelező tárgy mondjuk itt sincs, úgy látszik ez már sajátjává válik a kalandsorozatnak, viszont az ellenfelek igencsak megkeményednek ebben a könyvben, jóval nehezebbek a csaták (mondjuk a Napkarddal ezek sem annyira vészesek). Ezenkívül az azonnali halálmezők száma is elég jelentősen emelkedik. Ezt a történetet már jóval nehezebb elsőre sikerrel lejátszani, mint az eddigieket.

Fény…: Főleg az eleje tetszett nagyon. A városúrral való konfliktus, az íjászverseny, az azt követő üldözéses jelenet mind elég jól betalált, kicsit old school, ám nagyon kalandos részek. Külön örültem, hogy hosszú idő után végre az pénznek is van szerepe, méghozzá nem is kevés (sőt…de erről majd a hátrányok között). Tetszett, hogy pörögtek egymás után az események, szinte azonnal belecsöppentünk az egyik kalandból a másikba, de mégsem éreztem annyira rohanósnak, mint mondjuk a legelső kötetet. Ráadásul még egy rejtvény is van benne. :)

… és árnyék: Kezdjük azzal, hogy az új szabályok nekem kicsit kiaknázatlanok maradtak. A képességek, bár elvileg itt már valamiféle mesteri fokon volnánk vagy mi, gyakorlatilag ugyanúgy használhatóak, mint a korábbi könyvekben, nincs annak különösebb jele, hogy itt valamiféle szintlépés történt volna. Az ismeret-körök közül meg ha jól néztem, az egyiknek van egyszer valamiféle szerepe, egyébként teljesen elsiklik a történetben ezek jelenléte. Zavar az is, hogy ennek a könyvnek a nehézsége is nagyban függ az előzőek végigjátszásától. A Napkardos aggályaimat nem szeretném megismételni, az aranyak terén azonban muszáj megjegyeznem, hogy az előző kötetek miatt maximális pénzzel kezdtem el a kalandot, és a közepére elfogyott úgy, hogy egyszer még szereztem is belőle. Ha valaki ezt a kalandot csak a kezdőszabály szerinti pénzzel kezdi az még éhenhalásra is nagyon kevés. Ha meg nincs elég pénzünk az újabb random-halálhoz vezethet SPOILER!!! a lólopás utáni kockadobásra gondolok Spoiler vége! És ezzel eljutottunk a legnagyobb problémámhoz: ez a mű leginkább attól nehéz, hogy nagyon sok olyan eset van, ahol egy útválasztással kb. automatikus halálba kerülünk, és ezek között bár van, ami kitalálható, de van, ami teljesen random (a kedvencem, amikor azért még megkérdezi a könyv, hogy van-e világítóeszközünk, hogy ezáltal kiderüljön, hogy látjuk-e vagy nem azt, ami kinyír minket…köszi!). A várostromnál meg megint jött a kedvenc „dobj kockával és ha rosszul sikerül, meghalsz” rész. Hát nem voltam hálás érte.

Értékelésem: 7/10

A kalandokat megtalálod ezen az oldalon.

Akkor ígéretemhez híven a következő cikkemben a két magyar művet elemzem ki, utána térek rá az idén áprilisban lefordított Magányos Farkas Világa epizódokra.

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/