Csárda a város szélén – Kemence Csárda, Nyíregyháza

Nemrégiben Nyíregyházán jártam és egy hetet ott töltöttem. Tartalmas nyaralás volt, a várost ugyanis eddig nem ismertem. Most viszont egy teljes hetet tölthettem ott, illetve a környékbeli településekre is átmentem. 1-2 élménybeszámolót ezekről is fogok írni, de először ejtsünk egy pár szót a szálláshelyemről, a Kemence csárdáról, illetve annak a konyhájáról. A város külső részén elhelyezkedő étterem főleg a hagyományos magyar ételekre épül, e téren igen széles kínálattal rendelkezik. Bár minden nap ott reggeliztem, de általában utána elindultam és csak későn jöttem haza, így az A’la Carte ételeit kevésbé ismertem meg, mindösszesen két nap vacsoráztam ott. Ezekről azonban úgy gondoltam, leírom az élményeimet.

 

Az érkezésem napján úgy gondoltam, hogy szívesen ennék egy jó gulyáslevest, így ki is próbáltam, valamint desszertként egy adag túrós palacsintát kértem vanília öntettel. A levesre alig 10 percet kellett várni, hamar megérkezett, méghozzá a több helyen használt, de mégsem általános minibográcsos tálalásban. Első ránézésre eléggé kevésnek tűnt  leves, ám amikor kimertem az első adagot, láttam, hogy a tányérom megtelt, de még több mint fele benne van a bográcsban. A második tányért is tele tudtam vele merni és egy picike még mindig maradt az alján. Szóval jó nagy adag, nem csak levesként, hanem gyakorlatilag egytálételként is jó. Ízre meg kifogástalan, hagyományos fűszerezés és zöldségek, de nem is kell túlbonyolítani, ez így jó. De az biztos, hogy ezután egy főételt nem tudtam volna még megenni.

 

Utána jött a palacsinta, ami egy normál desszert adag volt, két palacsinta, közte a vanília sodó és egy kevés gyümölcs a tetején. Tetszett az ételben, hogy játszottak a hőmérsékletekkel, a sodó hideg, a palacsinta meleg volt. A desszert a vékonytésztás vonalat követte, a benne lévő töltelék is oké, túró, kis citrommal és cukorral és a sodó is hozta a hagyományos vaníliás ízeket. Összességében finom volt, bár nem tudnék semmit kiemelni, amit igazán extrának éreztem benne.

 

A szerdai napon látogattam meg legközelebb az éttermet, amikor megkóstoltam az egyik „neves” ételüket, a kemence kacsát, ami roston sült kacsamell, aszalt gyümölcs chutney-val, burgonyakrokettel és burgonyapürével. Ezúttal picit többet kellett várni, kb. 15-20 percet, viszont az adagra megint nem lehetett panasz. 4 korrekt szelet hús, a kétféle krumplit felváltva adagolták körben a tányér szélén, a pürét fagyis gombócokra hasonló módon helyezték el, a krokettet szimplán függőlegesen tették a tányérra. Középen a hús mellett meg ott volt a chutney.

 

A kacsamell tökéletesen készült nem száraz, a belseje egy nagyon picit rózsaszín, de kacsánál ez bőven belefér, nagyon ízlett. A chutneyban kiemelendő, hogy nem csak szimpla gyümölcsszósz volt, hanem nagy mennyiségű, változatos aszalt gyümölcs is került bele, ami megmaradt a saját állagában. A kacsához ezek a gyümölcsök nagyon illenek, a nem túl tolakodó édes ízük remekül harmonizált a többi összetevővel, nagyon finom volt.

 

A püré és krokett is jól készült, ugyanakkor számomra ez a kombináció kicsit furcsa volt. Egy étteremben persze látjuk, hogy többféle köretet tesznek egy tányérra, de olyat is, hogy egy összetevő különböző variációit használják, így játszva az ízekkel és textúrákkal, de két olyan köretelemnél, aminek az íze és az állaga is nagyjából hasonló, ezt nehezen tudom értelmezni, márpedig itt ez történt, nagyon hasonló íze volt a krokettnek és a pürének. Azt nem mondom, hogy ez így rossz volt, mert nem lenne igaz, csak itt az, hogy kétféle burgonya alapú köretet kaptam, számomra nem adott hozzá semmit az ételhez.

 

Ezúttal is kipróbáltam egy desszertet, egészen pontosan a házi almás rétest, fahéjas mártással. Itt is egy szép tányér került elém, két átlagos szelet rétessel és egy vaníliás-fahéjas öntettel. A rétestészta nagyon jó, minőségi alapanyag, és nekem az almás töltelék is ízlett, a fahéjjal mondjuk óvatosan bántak benne, de gondolom azért, mert a mártásban is fahéj volt. Az egyedüli ami kicsit zavart, hogy nekem picit a rétes méretéhez és a tészta mennyiségéhez képest kevés volt a töltelék. A vaníliás-fahéjas mártás azonban nagyon ízlett. Viszonylag sűrű, nagyon selymes szósz, amiben mind a vaníliát, mind a fahéjat nagyon intenzíven lehetett érezni. A rétessel nagyon jól harmonizált (és itt is megvolt a hőmérséklet-játék, meleg süti, hideg mártás), de önmagában fogyasztva is nagyon ízletes. Ennek szívem szerint elkérném a receptjét J

 

A leves-palacsinta kettősért 2.400, a kacsa-rétes párosért 4.000 forintot fizettem, ami mondjuk ki, éttermi kategória, viszont minőségben és mennyiségben is nagyon jót kap érte az ember. Úgyhogy én bátran merem ajánlani, apróbb hibákat ugyan találtam, de semmi olyat, ami az összélményt lerontaná, így aki odamegy, biztosan elégedetten fog távozni.

 

Értékelésem: 9/10 (Hogy ez pontosan mit jelent, azt itt megnézheted)

 

Bővebben a helyről: http://www.kemencecsarda.hu/

 

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/