A bizottsági helyek körüli vita margójára

Az új pécsi képviselőtestület első közgyűlése a jelentős változások ellenére viszonylag békésen zajlott le. Igazából vita csak 4 kérdéskörben alakult ki, a túlóratörvény alkalmazásának korlátozása, a frakcióalakulás új szabályai, a bizottsági alelnöki tisztségek megszüntetése és az új bizottsági összetétel körében. Az előzetes várakozásokkal ellentétben ez utóbbi téma keltette a legnagyobb feszültséget, aminek meglátásom szerint két oka van. Az egyik, hogy a bizottsági összetételek irreálisan későn, gyakorlatilag a közgyűlés napján kerültek ismertetésre az ellenzéki (ami most már a FIDESZ-KDNP-ÖPE hármas, illetve az LMP még bizonytalan e körben) képviselők részére. Ez önmagában véve aggályos, hiszen a bizottsági összetétel meghatározza azt, hogy a következő 5 évben a képviselő kikkel és milyen kérdésekben dolgozik együtt. De egy korrekt elosztás esetében azt hiszem, ezzel még nem lett volna probléma. A nagyobb kritikát viszont az kapta, hogy ezeknek az elosztása finoman szólva sem tükrözi a választások eredményét. És bár lehet, hogy korai ilyen kijelentéseket tenni, de a személyes véleményem az, hogy ennek a látszólag nem olyan fajsúlyos, lakosságot érdemben nem érintő kérdés megvitatásának (illetve annak hiányának) körülményei arra engednek következtetni, hogy ha hosszú távon nem változtatnak a győztes erők ezen a hozzáálláson, akkor nem megszüntetik a FIDESZ-rezsimet Pécsett, hanem a helyükre lépnek. A következőkben azt fejtem ki, hogy ezt miért gondolom így, és milyen különbségeket látok az első ülés után Péterffy Attila és Páva Zsolt között.

Az aránytalanságot csak a vak nem látja

A közgyűlés 7 bizottság létrehozása mellett döntött, bizottságonként 5 fővel, ami összesen 35 hely. A képviselőtestületből 24-en végeznek bizottsági munkát, Péterffy Attila polgármester és Bognár Szilvia alpolgármester nincs benne egyikben sem. Ebből következően 11 képviselő 2 bizottságban végez munkát. Lássuk, kik a „szerencsések”, és melyik frakciókban ülnek (*-gal jelölöm azokat, akik még bizottsági elnöki posztot is ellátnak a duplikáció mellett).

Ágoston Andrea – PM-Öttorony

Auth István – DK

Csaba István – MSZP

Fürj Csaba – Jobbik

Hencsei Zsolt – Jobbik

Nyögéri Lajos* – MSZP

Pokorádi Gábor – Momentum

Sajgó György – Momentum

dr. Schmuck Roland – MSZP

Siposné Bikali Éva – DK

Topán László* – Momentum  

Ez az a pont, ahol a FIDESZ-ÖPE-KDNP hármas már aránytalanságot kiáltott, és nem is alaptalanul. Dr. Csizmadia Péter azzal érvelt, hogy az ő rendszerük alatt egy 2/3-1/3 arány jelen volt a bizottságokban a városvezetés és az ellenzék tekintetében, és nem látja az okát, hogy itt miért tolódott ez el.

Kővári János még ennél is messzebbre ment. Az érvelésében arra hivatkozott, hogy mivel 53-42% volt az arány a választáson a Mindenki Pécsért Egyesület javára, ezért valami hasonló arány lehetne elvárható a bizottságok összetételében is. Ez alapján szerinte nekik 14, az LMP-nek kettő hely járna. Hasonló érvelés alapján dr. Kóbor József (LMP) is 2 bizottsági helyre tartott igényt az LMP részére.

Kővári János vélhetően a polgármester-választás adatait vette alapul, én viszont azt gondolom, hogy a bizottságok tekintetében érdemes megvizsgálni az egyéni jelöltekre adott szavazatokat úgy, hogy a be nem jutott erőket kiszűrjük. Ez alapján – ahogy a korábbi cikkemben jeleztem – a 3 párt az alábbi mennyiségű szavazatot kapta meg:

FIDESZ-KDNP-ÖPE: 19.897 (41,35 %)

MPE: 24.902 (51,75%)

LMP: 3,323 (6,9 %)

Ha ezeket az arányokat lebontjuk a 35 mandátumra, akkor az alábbi eredmények jönnek ki:

FIDESZ: 14,47 mandátum

MPE: 18,11 mandátum

LMP: 2,42 mandátum

Ezek az arányok alapján még a Kővári János által említett 19-14-2-es mandátumelosztás teljesen reálisnak tűnik (sőt, minimálisan az MPE-re nézve hízelgő), és az LMP kétmandátumos követelése is abszolute jogosnak (sőt, még kicsit enyhének is) tűnik.

Maga az érvelés azonban sántít. Az eddigi közgyűlésekben – sem Pécsett sem máshol – nem nagyon tudunk olyan példát hozni, hogy a bizottsági helyeket teljesen a szavazatok arányában osztották volna ki a képviselő testület tagjai között. A bizottságokban is fontos biztosítani egy olyan többséget, ami a döntési helyzetekben szükséges. Ez akkor valósul meg, ha minden bizottságban 3 fős többséget alkot a jelenlegi hatalom, vagyis 21 hely kell hozzá. Ezt nyilván nem vonnák meg maguktól, hiszen azzal a saját dolgukat nehezítik meg.

Ahogyan a FIDESZ sem tette meg annak idején. Ők sem szerezték meg 2014-ben az önkormányzati választáson a voksok 2/3-át, mégis 2/3-os többségük volt a bizottságokban. Így ez az érvelés elég gyenge lábakon áll.

Az aránytalanság viszont kétségkívül fennáll. Vegyünk egy másik összehasonlítási alapot! A jelenlegi összetétele a közgyűléseknek (polgármesterek nélkül) így néz ki:

FIDESZ-KDNP-ÖPE: 7

MPE: 17

LMP: 1

Ha megnézzük ezt az arányt a szavazatok arányával, látjuk, hogy a jelenlegi önkormányzati választási rendszer nagyon durván győzelemcentrikus, hiszen 11%-os különbség is elég volt a mandátumok 2/3-ának a megszerzéséhez. Hasonló helyzet állt elő már 2014-ben is, amikor a rengeteg egyéni győzelem révén a FIDESZ-KDNP 18 egyéni mandátumot szerzett, a többi párt pedig összesen 8-at. Látható tehát, hogy a 2014-es bizottsági eloszlások nagyjából a mandátumarányoknak volt megfelelő, egy minimális kompenzációval az ellenzék javára.

Ha ebből indulunk ki, akkor a mandátumarányok az új eredmények alapján az alábbiak szerint lennének reálisak:

FIDESZ-KDNP-ÖPE: 9,8

MPE: 23,8

LMP: 1,4

Tiszta matematikai kerekítéssel egy 24-10-1-es arány tűnne fentiek alapján reálisnak. Azt gondolom, hogy ennél a Mindenki Pécsért Egyesület jelöltjei számára kedvezőbb elosztás már racionálisan nem magyarázható, mert már egy eleve felülreprezentáló szisztémát tol el még jobban a maga javára.

Ehhez képest a bizottsági arányok az alábbiak szerint alakultak:

FIDESZ-KDNP-ÖPE: 7

MPE: 27

LMP: 1

A helyzet egyszerű: az új többség 1-1 bizottsági helyet adott minden ellenzéki képviselőnek, a többit meg megtartották magának. Erről egy szó jut eszembe: abszurd. Persze lehet azt mondani, hogy a FIDESZ sem nagyon törődött a demokrácia fenntartásával, de ha valaki arra hivatkozik a kampánya során, hogy a demokráciát kell újjáépíteni a városban, akkor a legelső elvárás az, hogy az aránytalanságokat kiküszöbölje. Itt nem kiküszöbölés történt, hanem még rátettek egy lapáttal az eddigi aránytalanságra. Ilyen szempontból pedig – függetlenül attól, hogy melyik oldalon állunk – csak a tartalmát nézve jogos Csizmadia és Kővári kritikája.

A szétszakadástól félnek?

A racionális érvek mentén igen nehéz megmagyarázni tehát, hogy mi az oka ennek a többségnek. Ha azonban a politikai helyzetet nézzük, akkor már sokkal több érdekességet lehet találni. Mint említettem, a bizottságokban az 50%+1-es többég elég, tehát az 5 helyből 3. A jelenlegi bizottságokban egy kivételével 4/5-öt visznek az MPE jelöltjei. Elvileg teljesen mindegy, hogy 4 vagy helyük van-e, a többséget megszerezték.

Hacsak nem tartanak a széthullástól. Sokszor vetődött fel a kérdés, hogy mi fog történni itt (és általában bárhol), ha az ellenzéki összefogás nem működik, és valamelyik párt a kilépéssel fenyegetőzik? Pécsett valószínűleg semmi. A 26 helyből 18 van jelenleg az MPE színeiben induló jelöltek kezében. Tehát még ha a legtöbb jelölttel rendelkező Demokratikus Koalíció is szakadna ki (erre mondjuk nem sok esélyt látok), akkor is 13 emberük maradna. Ez az egyszerű többségi szavazásoknál valószínűleg bőven elég lenne, és a minősített többség is kivitelezhető lenne, ha meggyőzik az LMP-s dr. Kóbor Józsefet az együttműködésről. A többi párt kiválása esetében pedig még ez utóbbi lépésre se volna szükség. Tehát hacsak 2 párt nem lép ki az együttműködésből, akkor közgyűlés szintjén nem lesz baj.

Azonban ugyanez a probléma relevánssá vált volna a bizottságokban, hogyha megadják a Kővári János által meghatározott helyeket. Ugyanis ezesetben, hacsak egy párt is kilépne az együttműködésből, akkor rögtön 3-4 bizottságban állna fenn az a veszély, hogy elveszítik a többségüket. Ez jelenthetne problémát már az önkormányzati munka során is. Lehetséges, hogy azért tartották meg maguknak a lehető legtöbb helyet, hogy bebiztosítsák magukat erre az esetre? Nyilván csak találgatok, de jelenleg (a hatalom-maximalizálás nyilvánvaló és logikus szándéka mellett) ez tűnik a legracionálisabb magyarázatnak.

A kommunikáció elégtelen

Az előző gondolatmenetre visszatérve, sajnos e tekintetben csak a találgatás jutott nekünk, ugyanis, amikor Péterffy Attilát erről megkérdezték, kitérő választ adott. Mint ahogy általában az egész közgyűlésen ezt tette, azon kevés alkalmakkor, amikor megszólalt.

Az ülésen az új polgármester módszerét sok tekintetben lehet kritizálni. És itt nem arról beszélek, hogy viszonylag vontatottan vezette le, 1-2 alkalommal SZMSZ-ellenesen nyilvánult meg, vagy nem vette észre, hogy valaki fel akar szólalni, mert ezek olyan hibák, amik egy első ülésen előfordulhatnak, és nyilván, amikor Péterffy belejön, szerez egy kis tapasztalatot, akkor ezeket a hibákat ki fogja javítani.

A megszólalásainak a tartalma tekintetében azonban nagyon sok a probléma. Én nem szerettem Páva Zsoltot, és egyáltalán nem gondolom, hogy egy jó polgármester lett volna, de volt két olyan dolog a közgyűlések levezetésében nála, amit nagyon kedveltem. Az egyik, hogy minden ülés előtt odament az összes képviselőhöz (az ellenzékiekhez is) egy kézfogásra és váltott velük néhány baráti szót. Ez azért egy pozitív alaphangulatot adott. A másik pedig, hogyha valamikor vita alakult ki, akkor mindig a végén reflektált az ellenzéki érvekre. Persze ezek a reflexiók legtöbbször tele voltak csúsztatásokkal és elfogult politikai véleményekkel, de legalább megvoltak és az elhangzottakra törekedett válaszolni, nem személyeskedéssel zárta le a vitákat. Tehát a külsőségekre adott és próbált tiszteletet tanúsítani.

Ennek tegnapelőtt a nyomát sem láttam. Az, hogy nem üdvözölt senkit, még betudható a feszültségnek meg az új testület megalapításának. Azonban, hogy a vitákhoz semmilyen érdemi gondolatot nem fűzött hozzá, az nálam nagyon visszás volt. Gyakorlatilag két alkalom volt, amikor reflexiót hallottunk tőle. Az egyik a túlóratörvény kapcsán, amikor dr. Csizmadia Péter elmondta, hogy mivel a 400 óra túlmunka egy lehetőség, ez voltaképpen egy lehetőségtől való megfosztása a munkavállalóknak. Erre Péterffy azt reagálta, hogy a választási kampányban megígérte ennek eltörlését és ő betartja az ígéretét. Ez dicséretes, de nem válasz a feltett kérdésre. Nem akarom, hogy félreértés legyen, én is nagyon aggályosnak tartom ezt a törvényt. Ugyanakkor azt gondolom, hogy egy polgármestertől, aki a javaslat előterjesztője egyben, elvárható, hogy szakmailag is meg tudja védeni a tervezetét, ne csak politikai érveket hangoztasson.

A másik eset a részletezett bizottsági vitában volt, amikor megkérdezték tőle a FIDESZ soraiból, hogy milyen szakmai alátámasztása van ennek az egyoldalú bizottsági elosztásnak. Erre a válasz a következő volt (szó szerint idézve): „Mert így tartottuk praktikusnak és hatásosnak a demokrácia képviselete érdekében.” Ez a válasz tartalmát tekintve a „Boldog Karácsonyt Kívánok!”-kal van egy sorban, vagyis értékelhetetlen. Persze lehet azt mondani, hogy mert a FIDESZ-nek sem volt fontos a demokrácia, de ezen az ülésen többször éreztem azt, amit a Parlamentben Gyurcsány Ferenc kapcsán, hogy bármit mond, a másik oldal jön az elmúlt 8 évvel, a szemkilövetéssel, az öszödi beszéddel, és a kettős állampolgárságos népszavazással, a nélkül, hogy a felvetéseire értelmest választ adnának. Pécsett ugyanezt éreztem a közgyűlés alatt a másik oldalról. Viszont itt nem lehet kettős mércével mérni: ami a FIDESZ képviselőitől elfogadhatatlan, az a FIDESZ képviselőivel szemben is az.

Amit én Péterffy Attilából csütörtökön láttam, az nem egy elszánt, felelősségteljes, a kihívásokkal szemben felkészült politikus látszatát adta, hanem egy még győzelmi mámorban égő, kissé szórakozott emberét, aki most úgy érzi, bármit megtehet. Ez a nagyon sima választási eredmények után persze érthető, de semmi sem tart örökké. Jönnek majd a választópolgárok, akik elvárják, hogy előrelépés legyen mind városi, mind egyéni szinten. Lesznek majd a 4 irányító párt között súrlódások, amiket neki felelősségteljesen kell megpróbálnia kisimítani. És ott lesz a jobboldali média, ami továbbra is mindent meg fog tenni azért, hogy alkalmatlannak titulálja őt, és ami alá nagyon nem szerencsés táptalajt adni olyan viselkedéssel, ami objektív mércével mérve is aggályos. Nehéz lesz ez az időszak, és a következő 1-2 éven múlik, hogy sikerül stabilizálni a jelenlegi helyzetet, vagy a városvezetési hibák megadják a lehetőséget a FIDESZ-nek, hogy ismét átvegye a hatalmat. Szóval nagyon remélem, hogy Péterffy leszáll a magas lóról, és problémák mentén, szakmailag is megalapozottan nyilvánul meg a közgyűlésekben. Mert most ez mindenki érdeke.

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/