Mártogatós feeling – Due Fratelli Pizza, Kolozsvár, Margherita pizza + csokiszuflé

Ennek a kóstolásnak az apropóját két dolog is megalapozza. Az egyik egy még régebbi magyarországi kóstolásom egy egyedi mártogatós pizzáról. A pizzatészta kapott némi fokhagymát, sajtot, megsütötték és már lehetett is enni, persze nem magában hanem egy fokhagymás-tejfölös mártással. Érdekes, igazi kis laza meccsnézős ételnek gondoltam. A másik pedig egy immáron több mint fél éves kóstolásom a Due Fratelli pizzériából Kolozsvárról, amiről végül nem írtam cikket. Amiben ez a pizzéria eltért a legtöbb kolozsvári hasonló helytől, hogy gusztusos tálkákban kétféle szószt meg paprikát is kaptam. A paprika nagyon erős volt, így azt hanyagoltam, de a paradicsomos és fokhagymás szósz adott egy kis extrát az ételnek, ami kellett is, mert sajnos az a tapasztalatom, hogy a romániai pizzák szószai nem dobnak igazán nagyot. Azonban egy elég sok feltétes pizza esetében ezeknek az ízét nm tudtam annyira kiélvezni. Ezért jött az ötlet, hogy a következő látogatásomkor egy sima, egyszerű Margherita pizzát rendelek. Tészta, alapszósz, sajt és a mártások, könnyed, de jóízű étel jöhet ki ebből.

Amikor bementem az étterembe 2 hete, láttam, hogy nem nagyon változott az étlap a múltkori látogatásom óta. Volt margherita pizza, így kértem is belőle, mellé pedig úgy határoztam, hogy egy csokoládés szuflét is megkóstolok. Azt mondták, hogy annak az elkészülése kb. fél óra, de mivel helybeni fogyasztást terveztem, ezt nem éreztem problémának, hiszen mire megeszem a pizzát, kb. el is készül. Ezenkívül egy fél literes üdítőt is vettem, ami 5 lejbe került, éttermi viszonylatban ez nem számít soknak.

Pár perccel a rendelés után már érkeztek is a mártásos tálkák, és ezúttal valamiféle ropogós sajtosrúd-szerű harapnivalót is kaptam mellé. Így akár előételként megkóstolhattam volna ezt. Erről azonban letettem, igazából a pizzára voltam kíváncsi, és attól tartottam, hogyha már itt teleeszem magam, akkor nem tudom annyira élvezni azokat az ételeket, amik ezután jönnek. Szóval türtőztettem magam és várakoztam tovább.

Szerencsére a pizza is 10-15 perc alatt megérkezett. Vékonytésztás verzió, jó sok sajttal, mind a kinézet, mind az illatok nagyon meggyőzőek. A pizza tésztája jól átsült, ropogós, nagyon ízletes. Az alapszósza paradicsomos, viszont sajnos ezúttal is azt kell, hogy mondjam, hogy kissé jellegtelen, nem sokat adott hozzá az összképhez. A sajt viszont kellemes ízű, finom volt.

Térjünk rá a tálkákban található kiegészítőkre! A paprika továbbra is nagyon erős, csak a csípős ételek rajongóinak tudom ajánlani. A paradicsomos szósz viszont nagyon ízletes, nincs túlbonyolítva, egyértelműen a paradicsom íze dominál, némi olaszos, oregánós fűszerezéssel. Igazság szerint ezt tökéletesen el tudnám képzelni „rendes” pizzaszósznak is, abszolute illene az ételhez, intenzívebb ízű, mint amit a pizzára tesznek.

A fokhagymás vonal ezzel szemben eltér azoktól fokhagymás-tejfölös szószoktól, amiket Magyarországon használnak pizzaalapnak. Inkább azokhoz a fokhagymás-majonézes szószokra emlékeztet (bár ebben nem éreztem annyira a majonéz ízét), amiket a kebabos helyeken kóstoltam. Margherita pizzára kenve nagyon kellemes, több feltétes pizzánál nem annyira intenzív, de arra, hogy a pizza egyébként ropogós szélét belemártogassuk, nagyszerű. Tényleg el lehetne gondolkodni azon, hogy csak fokhagymás pizzakenyeret is áruljanak (esetleg kis sajt rá) és ezzel a szósszal (akár kiszállítással is) tálalják, kiváló mozizós-tévézős étellé válna (van is egy kivetítő az étteremben, szóval kiváló. Akár kocsmakvíz is tartható lenne benn J ).

Ezután jött a várakozás a desszertre. És sajnos ez elég hosszúra sikeredett. 19.15 magasságában adtam le a rendelést, 19.30 körül érkezett a pizza, kb. 19.50-re végeztem. 20.05 perckor jött az egyik személyzeti tag, hogy még kb. 5 percet várni kell, és lett 20.20, mire megkaptam. Mondták, hogy kell fél óra várakozási idő, de a rendelés leadásától számítva ez 65 perc volt, ami azért nagyon sok egy süteményért.

A szuflé egyébként mennyiségre nem volt túl nagy, viszont igen gusztusosan nézett ki. Külön kiemelném azt a kis játékot, amit a kakaóporral csináltak. Amikor fél éve tiramisut ettem ott, akkor egy villát ábrázoltak hasonlóképpen, amit majdnem reflexből meg is fogtam, pedig adtak mellé kanalat :). Most ilyen nem történt, de mi tagadás, látványra csillagos ötös. Az első próba a félbevágás, vajon folyik-e a csoki a belsejéből. Félbevágtam…és igen, gyönyörűen folyt. Az íze is tökéletes, intenzív csokoládéíz, frissen, melegen, a vanília fagylalt meg kellemes kiegészítő. Mi tagadás, remek édesség.

Az egész menüért pizzástól, desszertestől, üdítőstől együtt 43 lejt (kb. 2.850 ft) fizettem, ami egy éttermi szinthez mérten elfogadható ár. Az egyetlen olyan dolog, amivel nem voltam elégedett, és ami miatt nem vagyok hajlandó a maximális pontot, az a desszertre való várakozás. De minden más tekintetben tökéletesen elégedett vagyok.

Értékelésem: 9/10 (hogy ez mit jelent, azt itt megnézheted)

Bővebben a helyről:  http://www.due-fratelli.ro/

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/