Le kell-e mondania Cseh Katalinnak?

Az Európai Parlamenti választások a Momentum nem várt sikerét hozták, ugyanis a remélt 1 mandátum megszerzése mellett egy további helyet szereztek Brüsszelben. Ugyanakkor a listavezető Cseh Katalin ellen – nem meglepő módon – az origo és a hozzá hasonló szennylapok karaktergyilkolása azonnal megindult, ám rendhagyó módon ezúttal nem a „Soros-bérenc” és „migránsbarát” mantrákkal, hanem egy youtubeon is megtalálható hangfelvétellel, amelyben a kritikusok szerint az abortusz téma kapcsán a képviselőnő felháborítóan viselkedik. Olyannyira, hogy a citizen.org oldalon petíciót is találtam, ami felszólítja a képviselőt azonnali lemondásra és bocsánatkérésre. Az ilyen típusú kritikákat mindig jobban szeretem, mert az egész adást végig lehet hallgatni, és ez alapján lehet kialakítani egy véleményt.

A petíció szerint ami a felvételen elhangzik, az „Érzéketlen, gyomorforgató, vállalhatatlan... Nyilvánvaló, hogy ha egy politikus más embereket (pl. a zsidókat a holokauszt során) ért tragédiáról tett volna hasonló megjegyzést, más emberek életének erőszakos kioltásáról beszélt volna így, nevetgélve, botmixerezve, most tömegek szólítanák lemondásra (nagyon helyesen). Cseh Katalin megnyilvánulása nem kevésbé kegyetlen és vállalhatatlan így, hogy a születendő emberek erőszakos halálán való gúnyolódáshoz csatlakozott, és természetesen ugyanúgy okot ad a közélettől való távozásra.” Vajon valóban erről van szó? Mennyire tekinthető elítélendőnek mindaz, ami a felvételen elhangzott? Indokolt-e hogy valaki emiatt lemondjon a képviselői státuszáról? Ezekre a kérdésekre keresem a választ a következő cikkemben.

Néhányszor megdöbbentem…

Mielőtt elkezdem részletesebben elemezni a történteket, fontos tennem két kijelentést. Egyfelől úgy gondolom, hogy 1-1 kiragadott mondat kapcsán véleményt nyilvánítani egy anyagról nem lehet, ezért ahhoz, hogy bárki bármilyen értékítéletet tegyen, kötelező a teljes felvételt végighallgatni. A másik, hogy én magam abortusz ellenes vagyok. Úgy gondoltam már a meghallgatás előtt, hogy ezt azért helyére kell tennem magamban, hiszen ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a vélemény, amit hallani fogok, az enyémmel nem fog egyezni. De nem az a lényeg, hogy mennyire értek egyet az elhangzottakkal, hanem, hogy objektíve történt-e olyan kijelentés, ami méltatlanná teszi őt a képviseletre.

A felvétel első 30 percében én nem találtam olyat, amibe nagyon bele lehetne kötni. Elsősorban itt még nem is az abortusz volt a fő téma, hanem a fogamzásgátlás, a nem megfelelő szexuális felvilágosítás és oktatás, valamint belekerült egy kis büntetőjog is, mindez szerintem reális problémákat felvetve, megalapozottan történt. Volt benne persze egy kis paródiával egybekötött kritika az abortusz ellenes személyekről, de nálam ez még bőven az elfogadható kategórián belül maradt.

Az utolsó harmaddal azonban már voltak fenntartásaim, nem is kicsik, de az az érdekes, hogy leginkább nem is azzal a résszel, amivel kapcsolatban a kritikák kereszttüzébe került (erről majd később), inkább azzal, hogy az abortuszos módszerekről (főleg a tablettásról) úgy beszél, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, mintha nem is egy magzat elpusztításáról lenne szó, hanem csak egy megfázás elleni gyógyszerről és annak mellékhatásairól. Ezenkívül néha szinte már úgy éreztem, mintha egy abortusz melletti reklám része lennék, nem egy társadalmi probléma megvitatásán. Ezek azért keltettek bennem visszás érzést.

... de ez még csak véleménykülönbség

Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy a magzat védelme és az abortusz kapcsán a társadalom megosztott. Van, aki az abortuszt gyakorlatilag gyilkosságnak tartja, mások szerint az anyának teljes joga van eldönteni, hogy akar-e gyereket vagy sem. És ez a két véglet között van számos középút. Többször meghallgatva ezeket a részeket úgy érzem, hogy bár képtelen vagyok velük azonosulni, de nem lépik át az ingerküszöbömet. Megfogalmaz egy markáns, megosztó véleményt, de ez akkor is csak egy vélemény. Az pedig minden valamirevaló vitának, sőt strukturált párbeszédnek az alapja, hogy a másikat meghallgassuk, és a véleményét elfogadjuk, még ha nem is értünk vele egyet.

Úgyhogy azt gondolom, hogy önagában az a tény, hogy valaki abortuszpárti, még nem jelenti azt, hogy nem képviselheti a szavazóit.

Valóban gúnyolódott volna Cseh Katalin az abortuszon?

A vádak szerint Cseh Katalin nevetgélve, botmixerezve gúnyolódott emberek erőszakos halálán. Azt gondolom, hogy e tekintetben a felvétel egyértelmű választ ad, hogy így történt-e: nem. Ha meghallgatjuk, a képviselő mindösszesen egy alkalommal nevette el magát, és valóban akkor, amikor a botmixer szó elhangzott, azonban nagyon fontos, hogy nem az ő szájából!  Ez a reakció – ez a felvételből egyértelműen kitűnik – egy döbbent nevetés volt egy olyan kifejezésen, amit még nem hallott, és amit az adott szituációban – érthető okokból – furcsának és komikusnak talált. Nem árulkodott ez a reakció semmilyen erőszakos vagy gyilkos szándékról, csupán a helyzet jött ki hülyén.

Ezt az érzést már személyesen átéltem. A halálbüntetés kapcsán voltak már kutatásaim, és amikor először meghallottam, hogy a börtönszlengben a kivégezték kifejezésre a „nyakkendőt kapott” kifejezést használt, én is elnevettem magam. Ez azt jelenti, hogy én érzéketlen vagyok a halálra ítéltekkel szemben? Természetesen szó sincs erről, aki egy kicsit is ismer, tudja, hogy mennyire végletesen halálbüntetés-ellenes vagyok. Csak az adott szituba furcsának ható szleng-kifejezés kiváltotta belőlem ezt a reakciót. Az ember a döbbenetét nem mindig tudja kontrollálni, és egy élő adásban egy ilyen szituáció valóban nem szerencsés, de ebből nekem nem következett semmiféle érzéketlenség.

Az arányosság fontos

Utaltam már a petícióra, ami napvilágot látott. Ennek kapcsán viszont azt gondolom, hogy ha valakinek nem is feltétlenül tetszik az, amit a felvételen hall – amit el tudok fogadni – akkor is végig kell gondolni, hogy egy ilyen petícióval mit ír alá. Ahogyan már a Nagy Blanka ügyben is írtam, egy elítélendő tettre a válaszreakció nem lehet súlyosabb annál, mint amekkora sérelmet az eredeti személy okozott. Itt egy szélsőséges véleménynyilvánításnál súlyosabb „bűn” nincs, ezért indokolt valakit megfosztani a képviselői helyétől? Ettől már is nem képviselheti rendesen a szavazóit? Hagyjuk már…

Ez a petíciós lemondatási szándék meg a legkínosabb dolgok egyike, amit valaha láttam, de nem a képviselő részéről. Eleve 10.000 aláírást akarnak összegyűjteni, mert az már tényező? Egy minimális ráfordítással simán lehetne egy olyan kampányt indítani, ami összegyűjt 10.000 Fideszes szavazót, hogy aláírjon egy petíciót, hogy egy Momentumos képviselő ne menjen Brüsszelbe, akkor is, ha nem tett egyébként semmit. Sőt, nemcsak Momentumos, hanem gyakorlatilag bármelyik ellenzéki képviselő esetében ugyanez a helyzet. Viszont ennek a jogalapja konvergál a 0-val, már csak azért is, mert a 2 Momentumos képviselő nem a FIDESZ szavazókat képviseli. Ráadásul gondoljuk már kicsit végig, mi lenne annak a távlati üzenete, ha egy online petíció mondatná le a képviselőt már azelőtt, hogy képviselőként egyáltalán felszólalt volna?! Mostantól kezdve, ha valakinek nem tetszik az arca, aláfirkantja párezer ember a petíciót és mehet világgá? Teljes káoszhoz vezetne.

Egyedül egy olyan petíciót tartanék e tekintetben reprezentatívnak, ami csak Momentumos szavazókat szólaltat meg, akik kijelentik, hogyha tudták volna, hogy egy ilyen személyt juttatnak be, akkor nem is szavaztak volna a pártra. Persze nem tudom, hogy ez miként volna kivitelezhető, de egyedül ennek lenne olyan súlya, ami alapján én is azt mondanám, hogy célszerű lenne lemondani. De egyébként nem tartom valószínűnek, hogy ez megtörténne. A Momentum eddig minden programjában hangsúlyozta a döntés szabadság és az emberi önrendelkezési jog fontosságát, így nyilván a szavazói többsége is ekként gondolkodik. Ezért nem hiszem, hogy egy ilyen beszélgetés azon az oldalon közfelháborodást keltene. Akik eddig kedvelték a pártot, emiatt nem fogják megutálni, akik eddig nem szimpatizáltak vele, azok kaptak még egy gumicsontot, amin rágódhatnak.

A felháborító politikai kijelentések nem ritkák…

A másik fontos szempont, amit mérlegelni kell, hogyha egy ilyen kijelentésről azt mondjuk, hogy méltatlan egy képviselőhöz, akkor talán érdemes visszamenni a múltba. A jelenlegi és korábbi parlamenti képviselők között a mai napig van olyan, aki lepatkányozta a másik oldal szavazóit, aki közölte, hogy aki nem tud a sikereknek örülni, az akassza fel magát, vagy aki szerint akinek nincs semmije, az annyit is ér. De olyat is hallottunk, aki hidegben jót derült a halálra fagyott hajléktalanokon. Az előzőekben közös, hogy mindegyik következmények nélkül maradt, az elmondóik vagy jelenleg is a politikai elit tagjai, vagy más okból kifolyólag kerültek ki onnan. A kettős mérce nagyon durva alkalmazásának érzem azt, ha valaki úgy gondolja, hogy ezek még belefértek, de a jelenlegi eset már nem.

Persze meg lehet jegyezni, hogy itt egy társadalmi probléma bagatelizálásáról van szó. Sajnos azonban ez sem egyedi a mai politikai elitben. Egy Azonnali Kérdések Óráján volt még tavalyelőtt, hogy Bangóné Borbély Ildikó a családon belül erőszakok megfékezéséről kérdezte Orbán Viktort, akinek az volt a válasza – nem szó szerint – hogy ebben az esetben Bangónénak támogatnia kell a kormány migránsellenes politikáját, ugyanis a nőket fenyegető legnagyobb veszély jelenleg az, hogy bevándorló migránsok megerőszakolják őket. Akkor az agyamat dobtam el, hogy az egyik legkardinálisabb társadalmi problémára az ország miniszterelnöke migránsozással tudott (vagy akart) csak válaszolni. Mit várunk ezek után?

Ráadásul, ami még egyáltalán nem elhanyagolható tényező, hogy ez a beszélgetés 4 évvel ezelőtt zajlott, és Cseh Katalin nem képviselői minőségében volt jelen (nem is lehetett abban). Sokan hajlamosak ezt a kérdést lényegtelennek tekinteni, valójában viszont nagyon nem az. Egyfelől 4 év alatt az ember véleménye változhat sok tekintetben, de ha ez nem is történik meg, akkor is: ha minden képviselőnél elkezdenénk felkutatni, hogy magánszemélyként, képviselői mandátumuk megszerzését megelőzően milyen felháborító kijelentéseket tettek, akkor szerintem a fél parlamentbe bele lehetne kötni. Tetszik, nem tetszik, a politika már csak ilyen, minden politikusnak van egy magánszemély éne, és van egy politikusi és a kettő némiképp eltér egymástól. Attól, hogy nem feltétlenül hangoztatják képviselőként ezt a véleményüket, a társadalmi kérdésekről ők is gondolkodnak valahogy. Ez most kiderült, de annyi baj legyen, Brüsszelbe nem az abortusz miatt küldték ki, az ottani munkáját nem fogja befolyásolni.

Konklúzió

Számomra teljesen egyértelmű – mondom ezt úgy, hogy nem vagyok Momentumos – hogy az a gúnyolódás meg rosszindulat, amit mindenki számon kér ezen a kijelentésen nincs ott, csak egy nem ismert kifejezés miatti nevetés, amit hallhatunk. Ezenkívül van egy markáns, megosztó vélemény, amivel személy szerint ugyan nem értek egyet, de ettől még nincs benne semmi olyan, ami miatt alkalmatlannak találnám a képviselőt a szavazóinak a képviseletére. Azt én is elismerem, hogy talán a kelleténél lazábban kezelik ezt a kérdést, és ez nekem sem szimpatikus, de meg sem fordulna a fejemben, hogy valaki csak emiatt lemondjon a mandátumáról.

Más szempontból azonban az eset érdekes tanulságokkal szolgálhat. Mindent egybevetve a Cseh Katalin-jelenségben két fontos momentumot véltem felfedezni: egy aljas és gátlástalan lejárató kampányt, amit a kormányzati sajtótól már megszoktunk és egy felháborodást, ami a nem feltétlenül népszerű nézett melletti kiállása és annak természetesnek vélése miatt keletkezett.

Különböző okokból az egyiket sem tartom megalapozottnak. Az egyik egy elvtelen, gátlástalan, célzatos viselkedés, ami mellé jóérzésű emberként nem tudok odaállni. A másik egy morálisan elfogadható aggály kinyilvánítása, ami azonban semmilyen formában nincs ok-okozati összefüggésben a képviselői titulus betöltésével. A reakciók létjogosultsága révén eltér a véleményem. Az elsőnek úgy gondolom nincs helye a magyar sajtóban, és nagyon reménykedem, hogy eljön az az idő, amikor ezek a médiafelületek nem működhetnek Magyarországon (azt hiszem, erre még várhatok egy darabig…). A másodiknak viszont kritika szintjén igenis van létjogosultsága és ki kell állni a magzatok életének joga mellett, társadalmi vitát kell erről folytatni és amennyire lehet, minimalizálni kell az abortuszok számát. Egy dolgot viszont látni kell: attól, hogy Cseh Katalin képviselő lett, nem fog emelkedni a magyarországi abortuszok száma, és a lemondása esetén sem várható csökkenés. Ekként pedig nem is szabad, hogy egy valós társadalmi probléma vitáját egy személy körüli vita váltsa fel még az előtt, hogy a társadalmi vita egyáltalán elkezdődött volna.

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/