Tényleg az LMP-n múlott? Mi történhetett volna teljes összefogás esetén?

A választások végével természetesen ezúttal is mindenki értékeli és magyarázza az eredményét. Ennek keretében sokan megkérdőjelezik a választások tisztaságát, mások a médiaegyenlőtlenség aggályaira hívják fel a figyelmet, megint mások pedig a potenciális partnerek együttműködésének hiányában látják az újabb FIDESZ-es 2/3-ot. Ebből a szempontból a legtöbb támadást ezúttal is az LMP kapja. A baloldali sajtó egy része már a választások előtt nekik támadt, és rájuk próbálta kenni azt, ha a választások során a FIDESZ éppen csak nyer, vagy éppen csak 2/3-ot szerez.

Ezeket a támadásokat kétféleképpen lehet értelmezni. Ha csak tisztán a tényeket nézzük, akkor kétségkívül van benne igazság, hiszen jónéhány választókerületre igaz, hogy az LMP-s képviselő nélkül megszerezhette volna a mandátumot valamelyik ellenzéki párt. Ha viszont szubjektíve nézzük, akkor igazából 3 komolyabb ellenzéki erő volt tényező ezen a választáson:

-         Baloldal (MSZP és DK külön listán, de kvázi együtt indulva a választáson)

-         Jobbik

-         LMP

És a jelenlegi szituáció az, hogy miközben mindenki, különösen a Baloldal támadja az LMP-t a visszaléptetések hiánya miatt, a Jobbik és a Baloldal egyetlen képviselőt sem léptetett vissza a másik javára. Persze lehet szélsőjobbozni, meg Gyurcsányozni, csak éppen senkit sem érdekel. Egyetlen kérdést kell megválaszolni. Mindenek felett áll-e az, hogy a kormányt leváltsuk? Ha igen, akkor mindent meg kell tenni, hogy egy adott kerületben bárki nyerjen, aki nem kormánytag. Ha kell akár úgy is, hogy visszaléptetjük a képviselőnket valaki más javára még akkor is, ha ő nem teszi meg a kedvünkért ugyanezt. Ha meg erre a kérdésre a válasz az, hogy nem, az szintén elfogadható, de akkor nincs erkölcsi alapunk arra, hogy más pártoknak felrójuk, hogy ők ugyanezt nem tették meg.

Ezek alapján fel lehet tenni a kérdés, hogy hány mandátum múlott az ellenzéki együttműködésen? Ezt fogom vizsgálni, azonban mindhárom erő vonatkozásában, tehát azt is megnézem, hogy a Baloldal és a Jobbik mit tehetett volna egymás javára.

Előrebocsájtom, tisztában vagyok azzal, hogy sokan vitatják a mai napig a választás eredményét. Nyilván, ha volt valami komolyabb csalás, amire fény derül, akkor ez az írás értelmét veszti, de egyelőre én azt vélelmezem, hogy minden rendben volt.

A vizsgálatom számszerű eredményeit ebben a táblázatban tekintheted meg, de az egyes sorokat magyarázom.

-         Az átszavazási szükség azt jelenti, hogy az adott pártra szavazók hány %-ának kellett volna a 2. helyezett pártra szavazni ahhoz, hogy az eredmény megváltozzon. Ezt megvizsgáltam minden választókerületben a harmadik, a negyedik párt esetén is, és a kért párt esetén együttesen is. Ezekben a cellákban a színek egy-egy pártot jelölnek. A piros az MSZP a kék a DK, a lila a Jobbik, a zöld az LMP.

-         Az értékelés során próbáltam reális lenni. Sokszor mondanak ilyet, hogy ha egy ellenzéki képviselő visszalép, akkor akik rá szavaztak, azok a legesélyesebb jelöltre szavaztak volna. Ez azért egyáltalán nem biztos. Az LMP és a Baloldal vonatkozásában azért nem, mert az LMP szavazók egy része visszalépések nélkül is átszavazott, így annak feltételezése, hogy azok közül, akik nem szavaztak át, a visszalépés után az étszavazási hajlandóság 100%-os lett volna, finoman szólva is elég naív elképzelés. A Jobbik és a Baloldal, valamint a Jobbik és az LMP vonatkozásában pedig az ideológiai szakadék mélyebb, így bár valószínűleg nem történt sok átszavazás, egyáltalán nem biztos, hogy visszalépés esetén ez sokat emelkedett volna.

-         Az elemzés során kihagytam azokat a választókerületeket, ahol az ellenzék eleve nyert, vagy ahol a FIDESZ 50% fölé került. Előbbieknél felesleges összefogásról beszélni, utóbbiaknál bármilyen összefogás alighanem kevés lett volna.

Az elemzések alapján levontam minden kerületben egy konklúzió, amit színekkel jelöltem:

-         Zöld – szinte biztos – a negyedik helyezett visszalépése esetén 50% alatti vagy a körüli átszavazás is elég lett volna az ellenzék győzelméhez.

-         Sárga – valószínű – a harmadik helyezett visszalépése esetén 50% alatti vagy a körüli átszavazás elég lett volna az ellenzék győzelméhez.

-         Narancssárga – lehetséges – a harmadik és a negyedik helyezett együttes visszalépése esetén 50% alatti vagy a körüli átszavazás elég lett volna az ellenzék győzelméhez.

-         Piros – nem valószínű – a harmadik és a negyedik helyezett együttes visszalépése esetén 60-80% körüli átszavazás kellett volna az ellenzék győzelméhez.

-     Fekete – esélytelen – a harmadik és a negyedik helyezett együttes visszalépése esetén is minimum 80%-os átszavazási hajlandóság kellett volna, de van olyan kerület is, ahol a 100% is kevés lett volna.

Ezek alapján kategorizáltam az összes eredményt és megnéztem, ki mit tehetett volna.

Főleg Budapesten kellett volna az együttműködés – Lehet Más a Politika

Az LMP-nek a legtöbb vidéki körzetben nem volt olyan szintű támogatottsága egyéniben, hogy azzal komolyan befolyásolja a választásokat. Budapesten azonban néhány helyen ildomos lett volna együttműködni. Különösen Budapest 2. és 13. választókerülete volt ilyen szempontból kritikus, itt ugyanis mindkét helyen 27%-os átszavazási hajlandóság is elég lett volna ahhoz, hogy a DK-s, illetve Együtt-ös képviselő nyerni tudjon, ez azért még igencsak megvalósíthatónak tűnt. Egy hajszállal neccesebb, de még mindig elég valószínű siker lehetett volna Ungár Péter kerülete, vagyis Budapest 4. kerülete, ahol 47%-os átszavazási hajlandóságra lett volna szükség szintén DK-s képviselő javára. Ezenkívül a Jobbik kérheti rajtuk (is) számon Borsod-Abaúj-Zemplén megye 1. kerületét, ahol 0,24% volt a Fideszes és a Jobbikos képviselő között előbbi javára. Bár az LMP ebben a körzetben nem volt erős, de még így is mindösszesen 8%-os átszavazásra lett volna szükség az eredmény változásához. A többi helyen azonban kijelenthető, hogy az LMP önmagában nem tehetett volna semmit.

Budapest és Pest megye dilemmája – Jobbik Magyarországért Mozgalom

A Jobbik nem véletlenül titulálta magát a legerősebb ellenzéknek. Gyakorlatilag kimondható, hogy Budapestet és Pest megyét kivéve csupán néhány olyan választókerület volt, ahol ne ők lettek volna a FIDESZ elsőszámú kihívója. Attól azonban elég messze voltak, hogy kormányt váltsanak. És bár leszögezték, hogy senki javára nem lépnek vissza és senkivel nem fognak össze, ez a politika bizony itt is néhány FIDESZ-mandátumba került.

A korábban említett budapesti 2. és 13. sz. választókerületnél nem csak az LMP, hanem a Jobbik visszalépése is valószínűleg elég lett volna az eredményváltozáshoz, egyikben ugyanis 28, a másikban pedig 22%-os átszavazás kellett volna a Jobbik szavazóktól, ez nem tűnik irreálisnak (ha pedig mindkét párt visszalépett volna, akkor még kevesebb). De a budapesti 14. választókerület sem lett volna irreális, ahol 30%-os átszavazás kellett volna. Pest megye 5. és 8. kerülete sem tűnik lehetetlennek, bár azok már kicsit neccesebbek, az egyiknél 46, a másiknál 48%-os átszavazás kellett volna. A legfájóbb viszont egyértelműen Pest megye 2. kerülete, ahol a Jobbik szavazók mindösszesen 5%-a kellett volna, hogy átszavazzon ahhoz, hogy a FIDESZ elveszítse a kerületet. Ráadásul ez utóbbiban még csak nem is a Baloldal, hanem az LMP (személyesen Szél Bernadett) javára kellett volna visszalépni egy olyan helyen, ahol baloldali képviselő nem is indult. Tehát ha a Jobbiknál azt az érvelést, hogy nem hajlandóak együttműködni az MSZP-vel és Gyurcsánnyal, el is fogadjuk, ez akkor is megléphető lett volna.

Vidéken két fájó pont van. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 1-es kerületében 40%-os átszavazás kellett volna a FIDESZ-es mandátumvesztéshez, ez talán meglehetett volna, Borsod-Abaúj-Zemplén megye 2-es kerületében pedig még kevesebb, összesen 29%. Mondjuk ez utóbbit nem tudom egyértelműen felróni a Jobbiknak, ugyanis itt a 2. és a 3. helyezett képviselő között is összesen 1% volt, és 4 éve is nagyon szoros eredmény volt itt. Tehát érthető, hogy mindenki meg akarta szerezni a mandátumot. Ugyanakkor ez a kerület azoknak a kerületeknek egyike volt, ahol az LMP nem indított jelöltet, így egy lépéssel közelebb álltunk ahhoz, hogy csak 1 komoly jelölt legyen a FIDESZ-szel szemben. Talán meg lehetett volna állapodni.

Annyit mondjuk muszáj hozzátenni, hogy 2010-ben a Jobbik egyértelmű politikája volt, hogy az MSZP-t kiszedjék a politikai palettából, és Gyurcsány Ferencet bíróság elé állítsák. Éppen emiatt a Jobbik szavazóknál talán a legneccesebb, hogy hajlandók lettek-e volna a Baloldalra átszavazni, ha nincsen saját jelöltjük.

A Baloldal is felelős, nem is kicsit

Az MSZP-DK kettős nagyon szorgalmazta a visszalépéseket, de azért ők maguk is visszafogottan teljesítettek. Az Együtt javára 2 helyen, az LMP javára 3 helyen, független képviselők javára 2 helyen léptek vissza, a Jobbik javára egy helyen sem. Ez utóbbinak az ára több FIDESZ-es mandátum lett.

Az LMP-nél is említett Borsod-Abaúj-Zemplén megye 1-es kerületben ha a DK lépett volna vissza, akkor alig több, mint 2 %-uknak kellett volna átszavaznia a sikerhez. Békés megye 4. kerülete már kicsit neccesebb, de 36%-os átszavazással az is meglehetett volna. Ezenkívül Heves megye 2., valamint Jász-Nagykunk-Szolnok megye 1-2. kerületében is verhető lett volna a FIDESZ 41, 46 ill. 51%-os átszavazás esetén.

Ezenkívül a Baloldal eredménye kapcsán muszáj felhívnom a figyelmet egy érdekes ambivalenciára. Az MSZP és a DK teljesen összehangolta a jelöltjeit, mindenhol csak az egyikük indult. De az eredmények között azért van különbség. Az MSZP gyakorlatilag hozta a kötelezőt, a 8 budapesti kerületből, ahol MSZP-s jelölt indult, 7-et el is hoztak. Vidéken már jóval több volt a gond, de azokon a helyeken, ahol nem volt 50%-nál nagyobb FIDESZ-es győzelem, 10 helyen azért megszerezték a második helyet, az eredményük mindenhol legalább 8% volt, de az esetek többségében elérték a 10%-ot is simán. A DK-nak ezzel szemben volt jópár elég nagy homálya. A 7 darab DK-s budapesti körzetből összesen 3-at sikerült elhozni, a vidéki helyszíneken mindösszesen 4 alkalommal szerezték meg a 2. helyet (úgy, hogy az egyikben az LMP is visszalépett a javukra, de így is messze voltak a győzelemtől), ezenkívül 2 választókerületben még az 5%-ot sem érték el (hangsúlyozom, ez az egyéni eredmény úgy, hogy az MSZP nem indított jelöltet). Azt gondolom ebből levonható egy nagyon egyértelmű következtetés: az MSZP-re az átszavazási hajlandóság lényegesen nagyobb volt, mint a Gyurcsány vezette DK-ra. Ezt a gondolatot pedig érdemes továbbvinni. Teljesen egyértelmű, hogy Gyurcsány még mindig jelentős politikai tényező, akiben nagyszámú ember hisz. Ugyanakkor egy teljes összefogásnak lehet inkább kerékkötője, mintsem segítője. Meggyőződésem, hogy vannak emberek, akik bár le akarják váltani a FIDESZ-t, de Gyurcsányt sem akarják visszahozni, és vannak olyan politikai erők – élén a Jobbikkal – akik semmilyen együttműködésbe nem mennek bele, amiben ő is ott van. Szóval lehet inkább nekik kellene különutas politikát folytatni azért, hogy mások talán szorosabbak együttműködjenek.

A "Kutyák" minimális felelőssége

Noha a Magyar Kétfarkú Kutyapárt nem volt benne semmilyen választási együttműködésben, ők magukért dolgoztak, egy kerületben mégis úgy néz ki, hogy ők voltak a mérleg nyelve. Ez az ominózus korábban is emlegetett Pest megyei 2. számú kerület, ahol Szél Bernadett kevesebb, mint 0,5%-kal kapott ki. Az ottani MKKP-s jelölt a párt többi eredményéhez képest viszonylag magas, 2,2%-os eredménnyel zárt, ezzel a párt legjobb helyezését (4.) is elérte. Ugyanakkor ha ő visszalépett volna akkor a szavazóinak mindösszesen 20%-os átszavazására lett volna szükség ahhoz, hogy forduljon a kocka. Ez azért nem lett volna lehetetlen.

Együtt talán sikerülhetett volna

Kérdésként merül fel, hogy a fentieken kívül hány kerületet lehetett volna megszerezni. Alapvetően 3 olyan kerület van, ahol erre jó esély is lehetett volna. Budapest 3. választókerülete az, ahol ha az LMP és a Jobbik is visszalép, akkor összesen 29%-os átszavazásra lett volna szükség, ez talán meglehetett volna. Már kevésbé valószínű, de még esélyes lehetett volna Budapest 6. és Pest megye 1. választókerülete, ahol 47 és 50%-os átszavazás kellett volna. Határeset.

Még 10 olyan kerület volt, ahol 60-70%-os átszavazás esetén teljes visszalépés esetén meglehetett volna. Ezek már nem hiszem, hogy összejöhettek volna, de a matematikai esély meg lett volna rá. Ezek közül 8-ban a Jobbiknak, egyben a DK-nak, egyben az MSZP-nak volt esélye jelöltje. De ezekben a kerületekben a visszalépés gondolata az egyik oldalon sem merült fel.

Konklúzió

Mindent egybevetve 17 olyan választókerület volt, ahol megfelelő koordinálással reális esély lett volna a FIDESZ legyőzésére és további 10 másik, ahol nem valószínű, de minimális esély azért lett volna. Tehát az biztos, hogy a parlamenti többséget nem lehetett volna tőlük elvenni. Ugyanakkor ezekben a kerületekben a felelősség megosztott. Noha tény, hogy van ahol egy LMP-s visszalépés kellett volna, de máshol meg éppen a Baloldalnak, vagy a Jobbiknak kellett volna visszalépnie egy esetleges diadalhoz. De a makacsság mindhárom helyen megvolt. Amit persze el tudok fogadni, elvégre egy választás egyéni érdek is, nemcsak a kormány leváltása a cél, ezért senki nem fog ajándékokat adni a másiknak viszonzatlanul. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ezek után ráhúzni a vizes lepedőt az LMP-re, hogy minden az ő hibájuk, egész egyszerűen inkorrekt és irreális.

Néhány nap múlva folytatom az eredményt a választási rendszerrel!

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/