Az előzetes letartóztatás dilemmájáról

A Károli Kollégiumban történő gyújtogatás általános közfelháborodást keltett a magyarországi közösségi oldalakon, teljesen érthető okból, különös tekintettel azért, mert az elkövetők 15-16 évesek voltak, valamint, mert ez a szörnyű tragédia egy 47 éves, négygyermekes családapa életét követelte. Ami viszont már kicsit meglepett, hogy a legtöbben azon háborodtak fel, hogy az elkövetők szabadlábon védekezhetnek, nem alkalmaznak velük szemben előzetes letartóztatást. Ezt a felháborodást a jogintézmény kissé felületes ismerete mellett annak tudom be, hogy Magyarországon mind jogalkotási, mind jogalkalmazási szinten túlzásokba estünk az előzetes letartóztatás alkalmazásának gyakoriságával és mértékével. Ezért kialakult az a téves elképzelés, hogy a súlyosabb bűncselekmények elkövetőit előzetes letartóztatásba helyezik, az enyhébbekét nem. Noha ez az elgondolás sem teljesen hibás, a gyakorlat azért kicsit más. Aki szokta hallgatni akár a hiteles hírportálok, akár csak a bulvármédia híreit, az tudja, hogy például Galambos Lajos (Lagzi Lajcsi) is több hónapot előzetes letartóztatásban volt, holott a terhére rótt bűncselekmény büntetési tétele meg sem közelíti ennek az ügynek a hasonló adatait. Akkor mi a magyarázat? A következő cikkemben igyekszem az előzetes letartóztatás lényegét felvázolni, hogy mikor kell alkalmazni és mikor nem, és ennek alapján megítélni, hogy jelen ügyben a bíróság helyesen döntött-e, ezenkívül a várható büntetésről is fogok írni.

Nem előrehozott büntetés

Mindenekelőtt fontos tisztázni, hogy az előzetes letartóztatás nem szankció, hanem kényszerintézkedés. Tehát nem célja az elkövető megbüntetése. Éppen ezért nem növekedhet a büntetés időtartama az előzetes fogvatartás mértékével. Ezt a problémát a jogalkotó a beszámítással oldotta meg, vagyis a letartóztatásban eltöltött napokat a büntetés tényleges időtartamába beszámítja, így a büntetésének egy részét az elkövető gyakorlatilag már azelőtt letölti, mielőtt az ítéletet kimondaná a bíróság. Ez azért lehet kellemetlen, mert ha egy ügy elhúzódik, akkor az is lehet, hogy az elítélt már a letartóztatás alatt letölti a büntetését, vagy legalábbis azt a hányadát, ami után feltételesen szabadságra bocsátható. Ennél már csak az a kellemetlenebb, ha felmentik, vagy nem szabadságvesztéssel járó büntetést kap, hiszen ezesetben a semmiért börtönözték be. Persze kap érte kártérítést, de azért így sincs irigylésre méltó helyzetben.

A jogintézmény lényege azonban nem az előrehozott büntetés. Az előzetes letartóztatásnak elsősorban védelmi és az eljárást biztosító funkciója van. Alapvetően három olyan gyakori eset van, aminek a fennálltakor alkalmazzák (ezúttal eltekintek attól az esettől, amikor Rogán Antal politikai véleményt nyilvánít egy ügyről).

Az egyik ilyen a bűnismétlés veszélye, tehát ha reálisan kell attól tartani, hogy az elkövető akár a terhére rótt bűncselekményt, akár másfajta bűncselekményt elkövet. Ez különösen erőszakos bűncselekményeknél fordulhat elő, ahol fennállhat annak a veszélye, hogy az elkövető bosszút akar állni a feljelentőn.

A másik tipikus eset az eljárás megnehezítésének, a bizonyítékok eltűntetésének a veszélye. A korábban említett Lajcsi-ügyben ez volt a letartóztatás elsődleges indoka, hogy a kapcsolatai révén reális lehetősége van annak, hogy „eltusolja” az ügyet, eltünteti a bizonyítékokat.

A harmadik eset a szökés veszélye. Erre tipikus példa volt a korábban elemzett Rezesova ügy, ahol a gyanúsított külföldi léte és vagyona miatt ítélte meg úgy a másodfokú bíróság, hogy a szökésveszély fennáll.

Hangsúlyozom viszont, hogy a három esetből egyiket sem lehet tágan értelmezni. Nyilvánvaló, hogy szinte az összes létező büntetőeljárás esetében fennáll annak az esélye, hogy ezek valamelyike megtörténik. Ugyanakkor, ha mindenkivel szemben előzetes letartóztatást rendelnénk el, akinél akár csak a minimális esélye fennáll e három feltétel egyikének, akkor a már most zsúfolt börtönök létszáma nagyon gyorsan akár a duplájára is emelkedhetne. Emiatt fontos, hogy csak abban az esetben rendelhető el előzetes letartóztatás, ha ezek veszélye az átlagost meghaladó mértékben áll fenn.

E tekintetben persze van szerepe a várható büntetésnek is, különösen a 2-3. esetben. Hiszen nem igényel különösebb bizonyítást, hogy aki olyan bűncselekményt követ el, aminek a büntetési minimuma 10 év és akár életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az nagyobb eséllyel próbál megszökni, illetve bizonyítékokat eltüntetni, mint az, aki reménykedhet abban, hogy megússza végrehajtandó szabadságvesztés nélkül vagy pár éves büntetéssel. Ezért van az, hogy szándékos emberölés esetén például szinte minden alkalommal elrendelik az előzetes letartóztatást. Mindazonáltal a büntetési tétel és a várható büntetés mellett e korábban említett 3 kritérium lehetőségének vizsgálata elengedhetetlen.

Egy másik nagyon fontos alapelv, hogy ha a cél, amit a letartóztatással elérni kívánnak, más kényszerintézkedéssel is elérhető, akkor ne kerüljön sor előzetes letartóztatásra. Ilyen más intézkedés lehet például a távoltartás (főleg családon belüli bűncselekmények esetén), vagy a házi őrizet. Egyrészt, hogy a terhelt jogait se korlátozzák a szükségesnél nagyobb mértékben, másrészt, mert az eljárási költségek is alacsonyabbak. Így csak abban az esetben kerülhet sor a letartóztatásra, ha más módon az elérni kívánt célok nem biztosíthatók.

A bíróság döntése helyes volt

Ezzel a véleményemmel most szembe fogok menni a többségi állásponttal, de szerintem sem állt fenn jelen ügyben az előzetes letartóztatás elrendelésének indoka. Az M1-nek Borbély Zoltán jogász azt nyilatkozta, hogy a büntetés várható tartalma volt az, ami nem indokolta ezt a kényszerintézkedést. Magam részéről ebben azért annyira nem vagyok biztos. Noha fiatalkorúak az elkövetők, és emiatt 15 éves szabadságvesztésnél hosszabbat törvény szerint nem kaphatnak, a bűncselekmény, amit elkövettek normális körülmények között akár húszévi szabadságvesztéssel is büntethető lenne, ráadásul, ha az életkort leszámítjuk, szerintem több a súlyosító, mint az enyhítő körülmény. Szóval nekem azért nem meggyőződésem, hogy olyan rövid ideig tartó büntetést kapnak, ami nem indokolná a letartóztatást.

Sokkal inkább azt érzem, hogy a korábban felvázolt 3 okból az egyik sem igazán állja meg a helyét. A bizonyítékok eltüntetését gyakorlatilag kizártnak tartom, hiszen a tettüket beismerték, és elég sok bizonyíték van ellenük, amit már nem is lehet eltüntetni, ráadásul a rendőrségi helyszíni szemle után ők már nincsenek is abban a helyzetben, hogy ezeket a bizonyítékokat eltüntethessék.

Kizártnak tartom a bűnismétlés veszélyét is. Ha csak nem megrögzött piromániások – amire eddig semmilyen bizonyíték nincs – akkor kétlem, hogy azután, hogy egy gyújtogatásuk egy ember halálát okozta, ne okulnának belőle. Hiszen az azért belátható, hogy nem akartak ők senkit megölni. Abban biztos vagyok, hogy ezt a leckét megtanulták. Ez persze nem menti fel őket tettük alól, de szerintem a bűnismétlés veszélyét abszolute kizárja.

Talán a szökés veszélye a legneccesebb, erről lehet komolyabban vitatkozni. Hiszen a bűncselekmény súlyossága alapot szolgálhat arra, hogy megpróbálják kivonni magukat az igazságszolgáltatás hatalma alól. Ugyanakkor a realitást nézve erre nagyon kevés az esélyük. Hiszen 15-16 éves személyekről van szó, tehát van közöttük tanköteles személy is, akinek hiánya elég gyorsan feltűnne az iskolában. Ezenkívül még ha a szándék meg is lenne a szökésre, nincsen meg hozzá a megfelelő kapcsolatuk, nincs vagyonuk, nincs végzettségük, milyen esélyük lenne? Szerintem nem sok.

Mindezek alapján én sem gondolom, hogy itt előzetes letartóztatás elrendelésének lett volna helye.

Milyen büntetés várható?

Az eljárás a Btk. 322. § (3) bekezdése alapján indult, vagyis halált okozó közveszély okozás bűntette miatt. Ennek a minimális büntetési tétele ötévi, a maximális húszévi szabadságvesztés. Azonban mivel itt fiatalkorúakról van szó, a büntetési tétel minimuma a generális minimum (1 hónap), a maximum 15 év. Tehát ezek közötti értékre kell számítani. Ahogy a Rezesova-ügyről szóló cikkemben már leírtam, a súlyosító és enyhítő körülmények mennyisége és súlya alapján dől el, hogy végül mekkora lesz a büntetés.

Ha az enyhítő körülményeket nézzük, akkor a fiatalkorúságot leszámítva túl sok nincs. A büntetlen előélet 15-16 évesen szinte semmit nem számít, a megbánást valamilyen szinten figyelembe lehet venni, de aktív elhárító tevékenység hiányában túl sokat ez sem fog érni. Ha esetleg kiderülne, hogy valaki más (pl. biztonsági őr) is hibázott, vagy van volt olyan sértetti vagy technikai közrehatás, ami a halál bekövetkeztében jelentős volt, az még sokat jelenthet, esetleg az is, ha kiderül, hogy az egyiküket a többiek rávették valamivel a gyújtogatásra, aki nem akart benne lenni (mondjuk ez utóbbi meg a szellemi ötletgazdának súlyosító körülmény). De ezekre nincs sok esély.

Súlyosító körülmény viszont, hogy a teljes kollégium leégett, az anyagi kár jelentős, a diákoknak személyes tárgyai is odavesztek, és az átmeneti szállás biztosítása szintén sok időbe és pénzbe került. Ezenkívül akár több ember is odaveszhetett volna. Így azt gondolom, hogy egyértelműen a súlyosító körülmények vannak túlsúlyban. Ezek alapján szerintem teljesen biztos, hogy nem ússzák meg végrehajtandó szabadságvesztés nélkül. Én 5-6 év körül tippelnék, de sok múlik azon, hogy a bíró a fiatalkorúságot mennyire veszi figyelembe.