Ünnepi vacsora – VIA Cluj Napoca, Kolozsvár


A VIA étteremről korábban nem hallottam, nem is nagyon láttam, pedig a Bulgakov miatt sokszor mentem el mellette. Azonban a kolozsvári Büntetőeljárásjogi Konferencia után a vacsora ott került megtartásra, így volt lehetőségem ezt a helyet is kipróbálni. Már ránézésre látszott, hogy egy igen igényes és elegáns étterem, nagyon szépen megterítettek nekünk, igazán szép látványt nyújtott az asztal, kár, hogy nem fényképeztem le L

A vacsora ezúttal ajándék volt, hozzá egy pohár ital is, egyedül a desszertet kellett saját pénzből finanszíroznia annak, aki szeretett volna egy kis édességet a végére. Én úgy voltam vele, hogy majd a végén elválik, mennyire leszek éhes az elő- és főétel után. Az elő- és a főétel egységmenü volt, italt mindenki maga kérhetett. Én egy limonádét kértem, ami jóízűre sikeredett, az édes és savanykás ízek egyaránt jelen voltak, szóval minden rendben volt vele.

Az előétel hamarosan érkezett, méghozzá egy nagyon gusztusos, marhahússal töltött tészta formájában, de a töltelékben paradicsom és egy kis csípős paprika is megtalálható volt. Még sohasem ettem ilyet, de első kóstoláskor több mint imponáló benyomást keltett bennem. A tészta frissen sült és ropogós, a marhahús kifogástalan, a paradicsomos íz kicsit pizza utánérzést keltett bennem, de annak nem az olasz verzióját, hanem egy igazi, házias pizza ízét adta, amit pedig nagyon szeretek, az a kevés csípősség pedig még egy adagot dobott az ételen. Hozzá kis salátát kaptunk, aminek a könnyedsége remekül kompenzálta a tésztaétel karakteresebb ízét. Miután megettem úgy voltam vele, hogyha a főétel helyett kapnék még egy ilyen adagot, simán kiegyeznék vele. Egyértelműen a legfinomabb eleme volt a teljes menüsornak, pedig az egész nem sikerült gyengére.



A főétel konfitált kacsacomb volt lilakáposztával és egy édesburgonyás körettel. A kacsa ízlett, finom, puha, kis ropogós bőrrel, ez úgy ahogy van, tökéletes. A lilakáposztát szerintem párolták, de volt egy kis savanykás mellékíze, ami bejött. Az édesburgonyás körettel viszont jóval kevésbé voltam kibékülve. Bár nem csak egy sima püré volt, hanem egy komplexebb, tésztaszerű, rétegzett köret, de én az édesburgonya ízén kívül semmi extrát nem érzetem az ízében, ami pedig be kell valljam, nem tartozik a kedvenc ételeim közé. De ha ettől elvonatkoztatok, akkor sem érzem, hogy egy kiemelkedő gasztronómiai élmény lett volna. A másik, ami picit zavar az a mennyisége, ezt az egy kacsacombot kicsit keveseltem.

Bár az előétel után úgy gondoltam, már nem fogok desszertet enni, a főételt követően mégis úgy voltam vele, hogy kóstoljunk meg valamit! Egy fehér- és sima csokoládés Mousse-ra esett a választásom, amit áfonya sorbet-val tálaltak. A tálalás nagyon esztétikusra sikeredett ezúttal is, egymás mellett a 2 krém, mint 1-1 gombóc fagylalt, közötte a sorbet, körülötte némi áfonya és egy kis kekszmorzsa. Mindkét mousse nagyon finom. A fehércsokis az édesebb, és abban volt valamilyen zöld összetevő is. Nem voltam benne biztos, hogy mi az, mert csak kis darabokban volt jelen, de talán mentára vagy levendulára tippelnék. A másik mousse igazi markáns, csokoládés ízt adott, bejött, és nagyon jól passzolt hozzájuk a savanykásabb, gyümölcsösebb sorbet. Szóval nem bántam meg, hogy kikértem, nagyon jó kulináris élményt adott az étel, ebben benne volt az a különlegesség faktor, amit a főételben hiányoltam.

Az árakat utólag megnéztem a hely étlapján, és bizony azt kellett konstatálnom, hogy az ételem összköltsége bizony meghaladta a 100 lejt, vagyis forintban átszámolva 7.000 forintot meghaladó menüsort ettem. Bevallom őszintén, ezt sokallom, főleg, mert kellett mind a 3 fogás, hogy úgy igazán jól lakjak vele, de az első 2 mindenképp. A minőséggel egyébként nincs baj, sőt, mindhárom fogás remekül elkészített, szépen tálalt, és kettőnél a különlegesség faktor is jelen van. Azonban aki igazán jól akar lakni ezen a helyen, annak bizony mélyen be kell nyúlnia a pénztárcájába. Persze a minőségi éttermeknél ez azért nem ritkaság.







Értékelésem: 8/10 (hogy ez mit jelent, azt itt megtekintheted)

Bővebben a helyről: http://www.viarestaurant.ro/casa

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gondolataim a Horror-Cirkuszról

10 olyan lapozgatós könyv, ami sokkal jobb lett, mint amire az alaptörténete után vártam

Horror után víz – egy újabb pécsi cirkuszlátogatásról