Sikerült meglepni – Petry Grill&Wine Bistro, Marosvásárhely

Amikor a múlt alkalommal írtam a Petry bisztróról, akkor egy válaszüzenetben ajánlotta nekem a hely marketing vezetője, hogy kóstoljam meg a tavaszi étlapról is valamelyik ételüket. Tavaly erre nem tudtam sort keríteni, már Magyarországon voltam, mire a levelet megkaptam. Idén azonban májusban el tudtam látogatni Marosvásárhelyre, így hát úgy gondoltam, ideje eleget tenni ennek az invitálásnak. Tudni kell azonban rólam, hogy amikor étterembe megyek, mindig egy kicsit hangulatfüggő, hogy mit rendelek. Van, amikor inkább biztosra akarok menni, olyankor egy olyan ételt kérek, amit vagy már rendeltem, vagy általam kedvelt összetevőkből áll, így biztos nem fogok benne csalódni. De néha – főleg olyan helyek esetében, amik már bizonyítottak – kíváncsi hangulatomban vagyok, és valami olyan ételt kérek, amit elsőre nem feltétlenül tudok beazonosítani, és az a legfőbb vágyam, hogy lepjenek meg. Nos, május elején éppen ilyen hangulatban tértem be az étterembe.

Az első meglepetés már a belépéskor érkezett, de mondjuk ez nem a kellemes meglepetés kategória volt: annyian foglaltak asztalt, hogy benn már nem jutott hely nekem. Ez szomorú. Ugyanakkor erről 100%-ban én tehetek, asztalt foglalni illő dolog egy étteremben. Az egyik felszolgáló azonnal felajánlotta, hogy a teraszon még van hely, oda tudok menni. Ugyan szemerkélt kicsit az eső, de a terasz fölé kinyitottak egy ponyvát, hideg pedig egyáltalán nem volt, úgyhogy ez nem különösebben zavart. No, de nézzük inkább az étlapot!

A második meglepetés itt jött: teljesen új étlap volt ez a tavalyihoz képest, nem sok ismerős dolgot láttam benne. Egyébként csak halkan jegyzem meg, hogy nem is egyezik a hely weboldalán megtalálható étlappal. De nem gond, lássuk, miből élünk! Előételek közül egy szezonális barack krémleves volt, amivel nagyon szemeztem, de nem tudtam, hogy kérjek-e, mert azért 60 lej fölé nem akartam menni. Főételek közül megint az aranypecsenyét néztem ki magamnak. Tudom, hogy ettem már a múltkor, de most más elkészítési módot láttam, nem emlékszem, hogy mi volt a pontos neve (az étlap szép, hosszú nevekkel operál), de paradicsomban sült, enyhén csípős húst ígért. Gondolkodtam, hogy kérjek-e hozzá egy adag köretet, de végül letettem róla, mivel múltkor is kicsit feleslegesnek éreztem mellé. A desszertekben sokkal szélesebb választékot láttam, mint tavaly, most egy egyszerűbb Josperben grillezett gyümölcsökből és fagyiból álló táldesszertet választottam. Az itallapon nagyon gusztusosan hangzó házi jeges teát kínáltak, amit meg is kóstoltam, így végülis a leves ezúttal kimaradt a repertoárból.

Elsőnek az ital érkezett meg. Nem mondanám klasszikus jeges teának, inkább langyos volt, de mivel kinn már azért nem volt kánikula, ezt nem is bántam. De nagyon ízletes, a főzött tea jellege dominált, egyáltalán nem emlékeztetett a bolti ice teákra, az a kis aszalt sárgabarack, ami mellé járt, pedig egy aranyos kis extrája volt az italnak. Kezdésnek remek.

A főétel hozta az újabb meglepetést. Nem tudom, miért, de én egy egyben sült húsra számítottam, valami csípős-paradicsom mártással meglocsolva. Amit kaptam az viszont egy egytálétel volt, kicsit pörköltszerű, de lecsós vonásokat is fel lehetett benne fedezni. Ehhez örültem, hogy nem kértem krumplit J. Az íze viszont kifejezetten jó volt. A hús ezúttal is mestermunka, ahogyan a helytől már megszokhattam, a főzés során keletkezett „szaft” viszont igazából nem hasonlítható sem a hagyományos pörkölthöz, sem a lecsóhoz. A paradicsom íze dominál benne és csak egy kevés paprika és hagyma kíséri, enyhén édeskés, és van egy kis pikantériája. Az a kis sajt a tetején meg még egy picikét feldobta az ételt. Az egész egyszerre modern és házias A tálalást külön kiemelném, egyszerű, de mégis esztétikus. Mindent egybevetve, bár nem erre számítottam, de az élmény nagyon kellemes.

Végül érkezett a desszert. Viszonylag klasszikus gyümölcsökből állt össze a táldesszert, alma, barack, ananász, de azért egy kis eper is került a tálra, mégiscsak szezonja van. Kellemes, savanykás ízű volt az egész, amihez jól párosult az édes habcsók. A fagylalt – nem emlékszem már mi volt a neve – édes, de e mellett kicsit kesernyés, kávéra emlékeztető íze szintén elütött a többi összetevőtől, ami bejött, alá pedig egy kis kekszmorzsát is tettek. Nem volt benne semmi világrengető, de az egész tálon minden klappolt, remekül illettek egymáshoz az összetevők.

Az italért és a 2 ételért 57 lejt fizettem, vagyis nagyjából 3.800 forintot, ez egy étteremben szerintem elfogadható ár, főleg annak tükrében, hogy a hétfőn elemzett menüsor ára meghaladta a 100 lejt. Persze itt eggyel kevesebb fogást ettem, de ha kikértem volna azt az említett baracklevest, akkor is 73 lej lett volna, tehát még mindig 70%-a annak, miközben a főétel itt jobban ízlett, és az ital is különlegesebb volt. Persze az összehasonlítási alap kicsit torz, mert a VIA-ban éppen az előétel jött be a legjobban, amit itt nem kértem. De ki tudja, talán majd nyáron megkóstolom azt a levest is. Addig is bátran merem ajánlani a helyet, meg a menüsort is, igazából az összes eleme meglepetést okozott, nem az volt, amit vártam, viszont ettől függetlenül mindegyik nagyon-nagyon ízlett, szóval a pontozás jelen esetben nem kérdés.

Értékelésem: 10/10 (hogy ez mit jelent, azt itt megnézheted)

Bővebben a helyről (magyar nyelvre is lefordították): https://www.petrybistro.ro/

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/