EP Választás Programértékelő – Magyar Kétfarkú Kutyapárt


Amikor tavaly írtam az MKKP-ról, akkor, bevallom, azt egy kicsit én magam is széttrollkodtam. Akkor az volt a legfőbb célom, hogy ugyanabban a stílusban reagáljak a párt programjára, mint amilyen maga a program. Hogy ez miként sikerült, azt itt elolvashatjátok. Idén úgy döntöttem, hogy megpróbálok kicsit a dolgok mögé menni, a párt motivációiról szólni, hogy mi lehet egy ilyen nyilvánvalóan komolytalan programnak a célja, és mit lehet ezzel elérni. Úgyhogy ezúttal jöjjön egy komoly programértékelő a párt EU választási programjáról és egy kicsit magáról a pártról is.

A Kétfarkú Kutyapárt programja és kommunikációja látszólag ellentmondásban állnak. A kommunikáció, a program igazából nem komolyan vehető. Amit azonban utcafronton csinálnak, az nagyonis. Elég csak a Rózsa Sándor pályázatokra meg az egyéb megvalósult helyi segítségnyújtásokra gondolni. A kettőnek azonban sok köze van egymáshoz, még ha nem is látszik. Valójában mindkettő egyfajta reflexió, csak a módszerek térnek el. Mindkettő a jelenlegi aktuális problémákra reflektál, különböző területen. A kommunikáció leginkább a mai politikai kultúrára, a segítségnyújtás pedig a konkrét problémákra, amiket országos szinten ők nem tudnak megoldani, helyi szinten azonban igen, vagy legalábbis tudnak segíteni. Úgyhogy e tekintetben a program értékelésének a szempontja is ezúttal a reflexió lesz nálam. Mennyiben sikerül a jelenlegi problémákat ezzel az egyedi módszerrel az olvasó elé tárni? És persze egy kicsit fogom értékelni azt is, hogy ez mennyire vicces J.

A programpont első része a bevándorlásról szól. Az első bekezdés igazi szatírikus leírása a magyar valóságnak, szerintem telitalálat. E mellett lehet, hogy csak én magyarázom bele, de kicsit érzem benne annak a korai ellenzéki reakciónak a paródiáját, miszerint a bevándorlás nem veszélyes. A további részben két „megoldási tervet” látunk. A felüljáró ötlet már tavaly elhangzott, de azért nem rossz poén, azon a mondaton pedig, hogy „az Európai Unióhoz kell csatolni az észak-afrikai arab országokat, és akkor már nem tudnak bevándorolni Európába.” még mindig nevetek.

A második programpont első mondata olyan, amit kis túlzással akár egy komoly ellenzéki programban is el tudnék képzelni, hiszen a kivándorlás problémája tényleg sok programban kapott helyet. Az ezt követő „Gyere haza, magyar” program pontjain annyira nem nevettem jót, mint az előző fejezetben lévőkön, de azért rendben vannak. Én a Dohányboltok egyikét márcsak a trollkodás kedvéért is odatettem volna az Antarktiszra. A bércsökkentéses rész jól reflektál arra a „fordítva ülünk a lovon” jelenségre, ami néhány kormánypárti intézkedésre jellemző, és ami inkább szankció jellegű intézkedéssel próbálja itthon tartani a magyarokat a körülmények javítása helyett. A  „Hozd haza a munkát” program és a betegeket magunkkal vitele szerintem átlagos szintű poénok. A soproni fogorvosos rész tetszett. De várjunk csak 1 percet! Nem úgy volt, hogy a választások után a Csirkét levágják? De, igen, meg is találtam…ejnye, választási ígéret be nem tartása J: https://www.youtube.com/watch?v=NWU-6gV4y2U

A Népjóléti intézkedések között található néhány, ami kifejezetten elnyerte a tetszésem. A 3 órás szieszta délutánonként határozottan nem volna rossz, a munkanapos rész meg jól kifigurázza az EU-s összetartás elvét. A családvédelmi program elnevezése alapján tetszik, hiszen szó szerint a „családok védelméről” szól, de az utána lévő szemszín és egyéb szempontok szerinti elkülönítést egy picikét erőltetettnek éreztem.

A Nemzetpolitika elnevezésű fejezet szerintem remek, nagyon jó görbe tükröt nyújt azok felé, akik még mindig a múlt sebeit akarják nyalogatni és mondjuk Trianonért akarnak kárpótlást, vagy visszacsatolást. Ezzel egy jó párhuzam, hogy akkor ilyen alapon a törököktől is lehetne kárpótlást kérni (jó, tudom, történelmileg kicsit más a kettő, de a logika azonos). Ahogy pedig az összeget kalkulálták, az szerintem a program egyik legjobb része, ahogy a nem fizetés következménye (mi megyünk oda 150 évre) is aranyos. Trianon elfoglalása is vicces, de az a gyanúm, hogy lenne ma Magyarországon olyan ember, aki komolyan venné, ha nem itt olvasná. De ez már nem a párt kritikája.

A Klímapolitikai részen azonban sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy nem tudtam nevetni. A klímaváltozás, az állatfajok eltűnése és a környezetszennyezés olyan probléma a globális világban, ami felmérések alapján a terrorizmus mellett a második legnagyobb félelemforrás, és nagyjából minden politikai erő egyetért Magyarországon a tekintetben, hogy nagyon fontos kérdés, amiért tenni kell, csak a mikéntek térnek el egymástól. A problémafelvázolás itt viszont ezt a kérdést nagyon elbagatelizálja, és nem tudom, hogy ezzel mégis kit akartak kifigurázni. Az egyetlen apró mentség, hogy Kövér László nemrégiben tényleg tett egy hasonló tartalmú megjegyzést, de egyrészt ez a program már jóval azelőtt elkészült, másrészt én abban sokkal inkább a migráció problémájának a démonizálását látom, nem annyira a környezetvédelem relativizálását. Így az új állatfajok teremtése meg az, hogy „Semmi okot nem látunk rá, hogy miért ne csomagolhatnánk egyesével a szilvákat vagy a szőlőszemeket műanyagtasakokba.” nekem egyáltalán nem hatott viccesen, sőt, inkább kínos volt. Persze ebben a részben is van 1-2 vicces elgondolás, a repceautó aranyos, és a Szevasztopolba visszaküldhető atomerőmű is jó és ezek tényleg aktuális, politikában megjelenő kérdésekre reflektálnak, csak valahogy az egész felütése itt most gyengébbé tette ezeket a poénokat annál, mint amilyenek önmagukban lettek volna. Egy a kivándorlásos részhez hasonló kezdés itt sokkal jobban működött volna szerintem.

Összességében azt a társadalom- és politikakritikát, amit vártam a programtól, megkaptam és e mellett döntő többségében a poénok is jók, így nem csalódtam. Érdekes, hogy a Munkáspárt programjához képest itt kicsit pont az ellenkezőjét éreztem. Az mindenáron komolyan akarta vetetni magát, de egyáltalán nem sikerült, ez nem akarta komolyan vetetni magát, de mégis, legalábbis részben, sikerült komolyan vennem. Viszont abban is él az ellentét, hogy amíg azt a lezárásán kívül értéktelennek gondoltam, addig ez a maga nemében értékes, de a vége nagyon nem jött be. De összességében azért jó ez.





Holnap a Momentum kerül vizsgálatra. Alapos, végetekig kidolgozott programot várok tőlük, de azért nem olyan hosszan, mint tavaly. Meglátjuk, mit kapok ebből.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gondolataim a Horror-Cirkuszról

10 olyan lapozgatós könyv, ami sokkal jobb lett, mint amire az alaptörténete után vártam

Horror után víz – egy újabb pécsi cirkuszlátogatásról