Magányos Farkas kalandok elemzése 5. – A rémálom kapuján túl, A varázslók háborúja

 

Kb. egy hónappal ezelőtt elemeztem ki a Magányos Farkas Világa sorozat első két kötetét, amiről itt olvashattok. Azóta megint jött egy elhavazósabb időszakom, de végre a végére értem a másik két kalandnak is, így azoknak az elemzését is elkészítem. Ebben a két kötetben már a küldetés igazán lényeges részeihez érünk: először a Holdkő megszerzése, majd Sasharak legyőzése. Hogy a nehéz küldetéseket mennyire sikerült jó történettel is kiegészíteni, azt hamarosan olvashatjátok. A pontozási szisztémámon továbbra sem változtatok, azt itt megtekinthetitek.

 

Az elemzés előtt azonban bemásolnám FireFox zagor.hu oldalra tett bejegyzését, amiből kiderül, hogy van hiba a 3-4. kötet szabályában. Így aki még nem játszotta le, annak érdemes elolvasnia ezt:

 

„A bekezdés helyes szövege a következő:



Ha már kijátszottad az előző kötetet, már megállapítottad a HARCI ÜGYESSÉGED, SZÍVÓSSÁGOD és AKARATERŐD, továbbá Mágikus Erőidet is. Az Árnyékkapun átlépve a különös átjáró energiája teljesen felfrissít mind fizikailag, mind pedig szellemileg. Állítsd vissza mind SZÍVÓSSÁG, mind pedig AKARATERŐ pontjaidat a kezdeti értékükre. Eddigi kalandjaid során varázstudásod jelentősen megnövekedett, így AKARATERŐD növeld meg további 10 ponttal (ez lesz az új kezdeti érték is), és ha még csak öt Mágikus Erőt sajátítottál el, válassz egy hatodikat. Ha az Alkímia Iskolájának elsajátítását választod, Tanith-tól kapsz egy Gyógyfüves Erszényt is. Ennek tartalmát a Felszerelés fejezet alatt találod. Fegyvereid, pénzed és felszerelési tárgyaid még mindig nálad vannak. Ezzel készen is állsz rá, hogy tovább folytasd kalandjaidat.


Tovább nézve sajnos a negyedik könyvben is hibás a szabályoknak ez a része is, és az akaraterő, illetve szívósság meghatározására vonatkozó utasítások is. Itt a következők a helyesek:


Ha már kijátszottad az előző kötetet, már megállapítottad a HARCI ÜGYESSÉGED, SZÍVÓSSÁGOD és AKARATERŐD, továbbá kezdő Mágikus Erőidet is. A Holdkövet megérintve mind fizikailag, mind pedig szellemileg felfrissülsz. SZÍVÓSSÁG pontjaidat növeld meg 30-cal, AKARATERŐDET pedig 50-nel. Amennyiben SZÍVÓSSÁGOD ezzel a kezdeti értéke fölé emelkedne, úgy növeld meg a kezdeti értéket is, amennyivel szükséges. Amennyiben még csak öt Mágikus Erőt sajátítottál el, válassz egy hatodikat. Ha az Alkímia Iskolájának elsajátítását választod, Tanith-tól kapsz egy Gyógyfüves Erszényt is. Ennek tartalmát a Felszerelés fejezet alatt találod. Fegyvereid, pénzed és felszerelési tárgyaid még mindig nálad vannak. Ezen kívül a Holdkő felfedi előtted a Shianti Felsőbb Erőinek titkát, ezekről a Mágikus erők fejezet alatt olvashatsz bővebben.


Kalandodat 50 AKARATERŐ ponttal kezded, ugyanis a Shianti Holdkövét megérintve ugyanis azonnal feltöltődsz energiával. Jegyezd fel ezt az értéket az Akciótáblázat AKARATERŐ rovatába. Amikor úgy döntesz, hogy varázslatot vagy Varázslóbotod erejét használod, AKARATERŐ pontokat fogsz veszíteni. Ha utad során AKARATERŐ pontjaid bármikor 0-ra, vagy az alá csökkennek, nem használhatsz sem varázslatokat, sem pedig Varázslóbotod erejét. AKARATERŐ pontjaidat pótolhatod a későbbiekben, azok mind 0 alá, mind pedig a kezdeti értékük fölé mehetnek.

 

A harmadik érték jelképezi a SZÍVÓSSÁGOD. Kalandodat 30 SZÍVÓSSÁG ponttal kezded, a Holdkő ugyanis felfrissíti és megerősíti testedet. Jegyezd fel az értéket az Akciótáblázatba. Ha harc közben megsebesülsz, SZÍVÓSSÁG pontokat fogsz veszteni. Ha a kaland során SZÍVÓSSÁGOD bármikor 0-ra, vagy az alá csökken, meghalsz és kalandod véget ér. Elveszett SZÍVÓSSÁG pontjaidat pótolhatod utad során, ám azok értéke soha nem emelkedhet a kezdeti értékük fölé.”

 

Na, de most már tényleg nézzük a könyveket!

 

A rémálom kapuján túl:


Történet: Sok extrát már ide sem tudok írni. Miután eljutottunk a Rémálom kapujához, az utunk következő szakaszában magát a Holdkövet kell megtalálni, immáron ismételten Tanith oldalán. Ez egy elég hosszadalmas, dimenziókon átívelő küldetésen keresztül zajlik, ahol meglátogatjuk többet között a Kristálytornyot, de járunk Elenisben, az Éneklő városban, találkozhatunk a Káosz urával is, szóval nagyon változatos a sztori. E mellett felbukkan egy igen különleges ellenség is: a Jahksa, aki gyakorlatilag a mi gonosz másunk és a küldetésünk végén mindent megtesz annak érdekében, hogy ő szerezze meg a Holdkövet helyettünk. Érdekes és szerintem jól kidolgozott epizódokkal tarkított a könyv.

 

Nehézség: Az előző kettő, szerintem optimálisan nehézzé sikerült mű után itt egy kicsit úgy érzem, hogy a szerző túllőtt a célon, és valamivel nehezebbre sikeredett a kaland. Különösen a Kastélyban lévő résznél éreztem azt, hogy szinte minden második fejezetpont a halálunkhoz vezet, sőt, van olyan fejezet, ahol 4 mezőből háromnál nekünk kampó. Utána az Étetron irányításánál is kismillió módon lelhetjük a halálunkat. Az ezutáni kalandoknál már azt éreztem, hogy ismételten visszatér a könyv a normális nehézségi szintre (sőt, talán kicsit könnyebbre is), ott már azért eléggé jók a túlélési esélyek és szerintem a Holdkő megszerzése sem annyira drámai feladat.

 

Fény…: Messze ebben a könyvben látom a legtöbb fantáziát az eddigi háromból. Az itt megalkotott világok, karakterek és a könyvben lévő kihívások kifejezetten egyediek. Nagyon örülök neki, hogy sokszor kell az eszünket használni, a versek megfejtése az elején nagyon érdekes (bár nekem az egyik hibásnak tűnik, de erről majd később), a szörnyeteg legyőzése is kihívás a tükörterem után. Dicsérhető e mellett a könyv humorvilága, nagyot nevettem, amikor elfelejtettünk figyelmeztetni valakit arra, hogy egy bizonyos tettének következményei lehetnek Spoiler!!! Az Üvöltő Istenre és a torony összeomlására gondolok Spoiler vége! ahogy az is kicsit komikus, ha végigolvassuk az összes opciót akkor, amikor a kalandban egy vihar miatt kell elementált idézni. Ezenkívül a Jahska legyőzésének módja is egész kreatív.

 

… és árnyék: Érdekes a kettőssége ennek a könyvnek. Az előző kettőre azt mondtam, hogy bár túl sok rendkívüli dolgot nem adott, igazán komoly hibái nincsenek. Egyértelműen ebben van a legtöbb emlékezetes momentum, de sajnos egyben szerintem a legtöbb hiba és olyan körülmény is, ami idegessé tett. Kezdjük azzal, amiről már beszéltem, hogy a kristálytoronyban szinte mindenhol ki lehet nyiffanni. Másodszor olvasva a könyvet a legtöbb esetben azért vannak utaló jelek a veszélyre, de első olvasatra ez közel sem volt evidens és sokszor élveztem azt, hogy totál random módon halok meg. Ezenkívül itt a két elágazás összetétele sem egészséges. Két út vezet a torony „bejáratától” a következő szakaszt jelentő Zsugonyálig. Az egyik ugyan izgalmas és kreatív, de irreálisan nehéz, a másik valamivel könnyebb, de élvezhetetlen és teljesen random kockadobások döntik el. Ez azért mindenképp ad valamennyi hiányérzetet. Étetron irányítása ugyanez, rendszeresen nem értettem, hogy most épp mibe haltam bele. A másik nagy problémám a végjátékkal van. Kaptunk egy kreatív főellenséget, akinek van karakterre és alkalmas lenne egy epikus záró küzdelemre. E helyett gyakorlatilag egyetlen egy felismerés az, ami eldönti a küzdelmet (még ha az nem is rossz ötlet) SPOILER!!! ráadásul még csak nem is kell feltétlenül nekünk rájönni, mert Tanith is figyelmeztet minket Spoiler vége! Nem mellesleg úgy érzem, hogy a végén van egy totális logikai ellentmondás SPOILER!!! ha megöljük a Jahksát, akkor ő elmosolyodik és közli velünk, hogy magunkkal végeztünk. De ha ő ezt tudja, akkor miért öl meg minket, ha hagyjuk neki? Spoiler vége! Apropó, ezt a kalandot úgy játszottam végig, hogy konkrétan 0, azaz nulla harcom volt benne. Azért szeretném tisztázni: a halálom az, ha egy könyvben minden 2-3. fejezetponton meg kell valamivel vagy valakivel küzdenünk. De azért a másik véglet sem jó, ha már van harc a könyvben és a szabályokban. Ezenkívül nekem a kardos vers kicsit zavaros SPOILER!!! ebből a versből én pont arra következtetnék, hogy a páratlan kardokat kell kerülni és a páros a nyerő…írjátok meg, ha szerintetek tévedek Spoiler vége! Sajnos ezek nagyon vegyessé tették a képet, pedig tény, hogy ebben a műben óriási potenciál volt.

 

Értékelésem: 7/10

 

A könyv letölthető itt: https://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=160

 

 

A varázslók háborúja:

 


Történet: A Holdkő megszerzését követően visszatérünk a saját világunkba, ám kiderült, hogy a Rémálmok kapuján túl kicsit másként telik az idő: nem kevesebb, mint hét év telt a második könyvben történtek óta. Ezalatt a háború megkezdődött, a démoni seregek előrenyomulták, de az emberek, élükön az azóta királlyá választott Samuval, ellenállnak. Ebbe a küzdelembe csöppenünk mi is bele. A feladat eljutni az emberi seregekhez, biztonságos helyre vezetni és irányítani őket, végül pedig leszámolni Sasharakkal és a Démon Úrral, Agarashsal. A kicsit – szerintem pozitív értelmében – elborult síkok után most visszatérünk a „valóságba”, ennek a könyvnek a hangulata sokkal komolyabb, sötétebb, mocskosabb, jól érzékelteti, hogy itt már tényleg háború van. A játékban egy új szabály jelenik meg, a Felső körök képességeiből is választhatunk, ami hat alsóköri mágia továbbfejlesztett változata, így a kalandot már 10 különböző képességgel kezdjük meg.

 

Nehézség: Ha az előző kalandra azt mondtam, hogy nehezebb, mint kéne, akkor erről meg az az érzésem, hogy kicsit alálőtt az optimális nehézségi szintnek. Azzal, hogy a kaland elején +50 akaraterő és +30 szívósság pontot kapunk, kb. biztos, hogy ezek az értékek nem fognak elfogyni. Nyilván az volt a szándék, hogy aki ezzel a kalanddal kezd, az is eséllyel győzze le az ellenfeleit, de így ez egy picit aránytalanra sikerült. Ezzel együtt belefutottam azért a kalandban két olyan teremtménybe, akivel szemben -11-es harci ügyesség-különbözettel kezdtem. Utólag megnézve viszont a művet, az egyik elkerülhető volt, a másik meg legyengíthető SPOILER!!! illetve nagy hasznát vettem egy varázsitalnak, ami egy harcra megduplázza az értékeink némi szívósság-veszteség árán Spoiler vége. Viszont e mellett nem éreztem nehéznek a kalandot, jó, itt is sok az azonnali halál, de valahogy végig azt éreztem, hogy ahhoz rendkívül rossz döntéseket kell hozni, hogy ezekbe belefussunk. Ezt a részt tényleg 0 halállal oldottam meg.

 

Fény… : Így a kaland végére kifejezetten megkedveltem Tanithot, mostanra már ki merem jelenteni, hogy helye van a TOP 10 kedvenc kísérőkarakteres listámon (még lehet, hogy valamikor átírom J ). Van karaktere, vannak negatív tulajdonságai (ebben a könyvben nagyon vicces, ahogyan beszól a katonáknak), de mégis nagyon hasznos, egy olyan ember, akit érdemes sokszor megmenteni. Ezt így az elejére mindenképp le akartam írni. Nagyon tetszik a kalandban, hogy sokszor társakkal küzdünk egy csapatban, vagy éppen egy sereget kell irányítani, ez utóbbi az eddigiekhez képest egy teljesen új szituáció volt ebben a sorozatban. És bejött a nosztalgiafaktor is, hogy újra találkozunk jópár baráttal, de az ellenségeink közül is Magri anya újra felbukkan, mégha csak távolról is történik mindez. Ezenkívül eléggé félelmetesre sikeredett a zikkuraton belüli rész is. Kiemelném továbbá a fogalmazást, sok nagyon hosszú, kerek fejezetpont van benne, és itt már nem éreztem ezeket szócséplésnek.

 

… és árnyék: Valahogy nem érzem elég epikusnak a kalandot, főleg egy záráshoz képest. Sok mindent akartak beletenni, a sereg megtalálását, egy kapu elpusztítását, majd a sereg irányítását, végül az utolsó csatát, ám 360 fejezetpontban az egyiket sem sikerült igazán kibontani. Egyik se volt rossz, de mindegyikben bőven lehetett volna még több. Ennek meg egy másik következménye volt, hogy a felső szintű képességeimet eléggé kihasználatlannak éreztem. Szerintem megérdemelt volna ez a kötet egy hosszabb, akár 5-600 fejezetpontos zárást is, hogy a Holdkövet és ezeket a képességeket tényleg ki tudjuk használni és minden részt kellőképpen kibontsanak.  Ezenkívül kicsit az lett az érzésem az utolsó kötetre, mintha a szerzők nem tudnának végjátékot írni. Ezúttal is nagyon laposnak éreztem, a nagy összecsapás Sasharakkal kb. egy sima küzdelem volt, a démon elleni harc pedig két döntésből állt, amiből egyet kellett jól meghoznunk. Egy ilyen nagyszabású sorozat zárásától azért többet vártam. De az utolsó fejezetpont azért tetszett.

 

Értékelésem: 7/10

 

A könyv letölthető itt: https://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=161

 

Ezzel a sorozattal végeztem, de azért igyekszem majd valamikor írni vagy egy új TOP-listát, vagy ha megjelenik egy teljesen új könyv valahol, akkor arra is odafigyelek.

Megjegyzések

  1. Azt hiszem,a kardos versnél a többes szám a lényeg.(Kardok/ezektől.)A páratlan csak a minőségére utal,ill. megvezeti a JK-t-.

    A logikai ellentmondást talán az oldja fel,hogy a jaksha nem tudja magáról,hogy ő nem valóságos.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak a szöveg úgy van, hogy "e páratlan kardoktól hullanak a fejek"...ebből gondoltam én, hogy ez egy szójáték és a páratlant kell kerülni.

      Törlés
  2. ‘A life that’s spent at odds with death,
    Can dull the mind—the broadsword’s edge.
    But even-tempered swords and heads,
    Fall easy where the foolish tread.’

    Ez az eredeti szöveg.Értem,mi zavart össze,de nagyon nehéz ezt magyarul visszaadni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, az angol szövegből egyértelműbb. De itt a "páratlan" szót nem biztos, hogy szerencsés volt betenni, inkább valami szinonímát kellett volna.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gondolataim a Horror-Cirkuszról

10 olyan lapozgatós könyv, ami sokkal jobb lett, mint amire az alaptörténete után vártam

Horror után víz – egy újabb pécsi cirkuszlátogatásról