Magányos farkas kalandok elemzése 4. – Szürke Csillag, a varázsló; A tiltott város

Bár már 2020 áprilisában (egy nagyon jó áprilisi tréfával egybekötve) felkerült a Magányos Farkas Világa lapozgató könyveinek magyar fordítása a zagor.hu oldalra, valahogy eddig nekem ezek kimaradtak. Azonban az ünnepek lehetőséget adtak egy picit a lazulásra (nem sok lesz mostanában), ezért ezeket a kalandokat is lejátszottam. Most az első két részéről készítek kritikát, majd kicsit később fogok a 3-4. epizódról is. Ezúttal a rövidebb értékelési szisztémát és pontozási rendszert alkalmazom, amelynek szabályait itt olvashatjátok.

 

Szürke Csillag, a varázsló:

Történet: Egy igen hosszú előzménytörténetből megtudjuk, hogy a Magnamund bolygón játszódik a kalandunk. A bolygót a Shiantiak találták meg éppen akkor, amikor az emberek is felbukkantak rajta, akiknek a fejlődését a Shianti megpróbálta felügyelni és elősegíteni. Az emberek istenként tisztelték a Shiantit, akiknek ezáltal a tudás és a hatalomigénye egyre nőtt. Ennek jele volt a Holdkő elkészítése, amivel azonban az íratlan isteni szabályokat szegték meg. Ishir Istennővel végül abban állapodtak meg, hogy csak azzal a feltétellel maradhatnak a bolygón, ha visszaküldik a Holdkövet arra a síkra, ahol készült, elszigetelődnek az emberektől és soha többé nem avatkoznak bele az életükbe. Ez a kompromisszum 2000 éven keresztül működött, mígnem egy újabb veszély jelent meg. A Shadaki tartomány uralkodója Sasharak, a gonosz Wytch-király sorra elkezdte leigázni az emberek nemzetségeit, majd Legfőbb hadúrrá koronáztatta magát. És a Shianti faj semmit nem tehetett ez ellen, ugyanis az Ishir-rel kötött megállapodás kötelezte őket a távolságtartásra.

Sasharak megkoronázása napján azonban egy emberi hajóroncsot vetett a tenger a szigeteik partjára, amelyben mindössze egyetlen élőlényt, egy emberi csecsemőt találtak. Ez pedig megadta a lehetőségét annak, hogy a nélkül segítsenek az emberi fajnak, hogy az esküjüket meszegnék. Ha kiképzik az ifjút, megtanítják arra a tudásra, amit ők birtokolnak, lehet, hogy saját maga lesz képes arra, hogy megállítsa a Wytch-királyt és visszaszerezze az emberek számára a szabadságot. De ehhez meg kell szereznie a Holdkövet is, ami egy nagyon hosszú utazás eredménye lehet csak.

A kalandunk onnantól indul, hogy ifjúként már ismerjük a legtöbb mágiát, és kellően jártasak vagyunk a mágikus bottal való küzdelemben. A kaland első részébe meg kell találnunk a kundikat, akik segítséget adnak abban, hogy kalandunk következő szakaszában az Árnyékkapuhoz eljussunk, ami elvezet abba a világba, ahol a Holdkövet megtaláljuk. Szabályait tekintve a hagyományos Magányos Farkas kötetekhez hasonlóan tízoldalú dobókockával kell játszanunk, a harcok is azonosak (sajnos a táblázatban megjelenő aránytalanság is), új értékként jelenik meg azonban az akaraterő-pont, amit harc közben használnunk kell, hogy minél nagyobb sebeket tudjunk okozni, de a sima mágiáink használatához is szükségünk van rá (kivéve az alkímiához). Ezenkívül 7 képesség közül is választhatunk, kezdésnek rögtön ötöt, és ezeknek a képességeknek komoly szerepe van a kaland során. A harci szabályok annyiban módosulnak még, hogy több akaraterő-pont felhasználásával sokkal nagyobb sebeket lehet okozni az ellenségeinknek. Elsőre aránytalannak tűnt ez a fajta erősítés lehetősége, de az ellenfeleink azért elég szívósak ahhoz, hogy szükségünk legyen erre a különleges képességre.

 

Nehézség: Szerintem e téren eléggé jól van belőve a kaland, talán minimálisan nehezebb az optimálisnál. A kezdeti galibákból még viszonylag könnyű kiszabadulni, csak kevés esetben, nagyon meggondolatlan lépésekkel tudjuk a saját halálunkat okozni. Aztán azért a végefele már igencsak megváltozik ez a helyzet, és az utolsó néhány kalandban eléggé könnyen meg lehet halni, akár egy direkt halálpont formájában is, akár csak azzal, hogy a sok szívósság pont-vesztés végül maga alá gyűr minket. Szerintem nagyjából ilyen nehézségűnek kell lennie egy kalandnak. A szörnyek ereje viszont talán kissé túl nagy, legalábbis én 18-as harci ügyességgel is gyakran úgy éreztem, hogy szenvedek, bele sem merek gondolni, mi lett volna 12-vel…

 

Fény…: Szerencsére jóval több pozitívumot tudok mondani erről a könyvről, mint negatívumot. Összességében – ez minden kalandra igaz lesz – tetszik a szabályok kidolgozottsága, hogy a felszerelésünk is limitált, ami ebben a kalandban a hosszú út miatt kifejezetten indokolt. Tetszenek a speciális képességek, és az is, hogy az elején választható még egy mágikus tárgy is. A rengeteg kisebb varázstárgy nagyon fontossá teszi, hogy végig éberek maradjunk, figyeljünk a felszerelésünkre, ez a harcok során is fokozottan megjelenik. Az első kalandra visszatérve, nagyon hitelesen adta elő szerintem a könyv, hogy a kezdeti szakaszban kicsit még úgy mozgunk az emberek világában, mint elefánt a porcelánboltban, nehezen találjuk meg a helyünket. Bejön még nagyon a legtöbb epizód-küldetés is a kalandban, Magri anya (csak én olvastam mindig Magdi anyusnak? J ) börtönéből való kijutás nekem tetszett, külön vicces volt, amikor szökés közben sikerült eljutnom abba a terembe, ahol a boszorkány meg akart volna kínozni. Tetszett a kisebb taktikai csata is a könyv közepén, valamint nagyon valósnak lehetett érezni mind a Quokuk, mind a katonasáskák elleni menekülés folyamatát is, tényleg minden pillanatban ott éreztem a halál közelségét. Ezenkívül van két társunk is, akik mindketten elég jól kidolgozottak és a köztük feszülő kisebb ellentét is viccessé teszi a kalandnak azt a szakaszát, ahol együtt vagyunk.

 

… és árnyék: De sajnos ezekhez a momentumokhoz kapcsolódnak azok a kisebb hibák is, amiket látok ebben a könyvben. Az egyik, hogy már megint hiába vannak társaink, relatíve gyorsan és megakadályozhatatlanul patkolnak el SPOILER!!! legalábbis ekkor még ezt hisszük… Spoiler vége!, így nem sokáig élvezhetjük a társaságukat. Illetve nekem a vége lett kicsit elrontva. Oké, izgalmas a Quokuk elleni menekülés, izgalmas a katonasáskák előli menekülés is, de sokat elvesz a kaland élményéből, hogy ez a kettő gyakorlatilag egymás után történik egy rövidebb tavas intermezzót követően. Így viszont a kaland második felében azt éreztem, mintha állandóan menekülnék valami elől. Ez már a Magányos farkas kötetek első részében is zavart, és itt sem örültem neki igazán. Szerintem ebből a kettőből az egyik bőven elég lett volna a kalandban, és helyette befért volna valami más, intelligenciát igénylő próba.

 

Értékelésem: 8/10

 

A könyv letölthető itt: https://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=158

 

 

A Tiltott város:

Történet: Ezt jóval rövidebben tudom összefoglalni, mint az előzőt. A katonasáskáktól mindket megmentő kundik táborában vagyunk, ahol a kalandunk következő részéhez szerzünk meg információkat. Megtudjuk az Árnyak kapujának hollétét és azt is, hogy a helye folyamatosan változik és egy átlag ember számára láthatatlan. Jelenleg a Pusztulás völgyében található, oda kell eljutnunk. Ehhez segítségül kapjuk Urikot, a kundi sámánt. Utunknak egy másik fontos szakasza még Karnali városának felszabadítása, amelyet a Wytch-király embere Kazim kő segítségével tart irányítása alatt. A küldetés során újabb két társ csatlakozik hozzánk, a végefele pedig egy újabb fontos információval leszünk gazdagabbak Spoiler!!! Sasharak maga is Shianti Spoiler vége!

 

Nehézség: Hasonló, mint az előző, talán egy picivel könnyebb. Annak eredményeképp, hogy az első kaland után megerősödünk, itt a csaták nem tűntek olyan vészesnek, és nekem kevesebbnek tűnt a halálmezők száma is. Az igazán kemény rész a város visszaszerzése volt, a Kazim kővel szembeni mentális párbaj eléggé kimeríti az erőnket, utána féltem is attól, hogy vajon miként fogok életben maradni a kaland hátralévő részében. Szerencsére azonban igazán extrém küzdelemre ezt követően már nem került sor, így összességében azért eléggé teljesíthetőnek tűnt maga a kaland.

 

Fény…: Először is kiemelném, hogy Urik személyében nagyon érdekes társat kaptunk, kissé bohókás, ahogy a nyelvünket nehezen beszéli, vicces, ahogyan gúnyolódik velünk, viszont nem válik paródiává a karaktere, a harcokban meglepő hatékonysággal tud nekünk segíteni, de az ellátmányok szerzésében is tud segítséget nyújtani. Tehát az ő karaktere rengeteg ad hozzá a kalandhoz. Ráadásul azon ritka alkalmak egyike, amikor a társunk az egész könyv során velünk marad és még túl is éli a kalandot. Nagyon epikus volt a városért vívott küzdelem is, ahol a mentális erőnkkel kellett diadalmaskodni, de szerepe volt a konkrét döntéseinknek is. Ezenkívül ami nagyon tetszett, az a kaland vége, legalábbis, hogyha a történet szempontjából néztük, öröm volt, hogy kiderült, hogy egyik korábbi társunk mégis életben maradt, illetve a kleasá legyőzésének módja is eléggé kreatív…

 

…és árnyék: …volna, hogyha ennek az egésznek, kicsit több fejezetpontot szenteltek volna, megelőzi egy kisebb összecsapás, vagy valami intellektuális próba. Sajnos azonban így egy picikét nekem „fapados” lett, messzemenőkig nem volt annyira nehéz legyőzni ezt a rettenetes ellenséget, mint amennyire erősnek tűnt az első könyvben a megjelenésekor. A végjáték nekem egyébként kissé kusza volt, össze-vissza rohangászás először vademberek elől, majd egy föld alatti területen, ennél azért ki lehetett volna hozni jobbat. A másik bosszantó problémám meg a kaland elején volt, örültem, hogy végre valahára van egy rejtvény, amivel kezdjük a kalandot, erre az első fejezetpontban azonnal magától megoldódik. Miért? Picit erőltetett volt nekem a hidas kaland, kb. egyértelmű volt, hogy mi lesz a vége SPOILER!!! nem is értem, hogy a kötél használata miért kötelező és nem opció Spoiler vége! Valamint nekem egy picit sok az, hogy a 7 képességből itt már hatot használhatunk, nem nagyon ad itt már gondolkodási lehetőséget. Több olyan fejezetpontnak örültem volna, ahol választani kell a képességek használata között. Szerencsére ezek egyike sem olyan durva hiba azért, ami az élményt tönkretette volna.

 

Értékelésem: 8/10

 

A könyv letölthető itt: https://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=159

 

Remélem tetszett a két mű, hamarosan jön a folytatás a másik kettővel!