Zagor minikalandok elemzése 11. rész – A végzet keze, Hatlövetű Péntek

Hosszú idő telt el a legutóbbi elemzésem óta, de ideje, hogy jóvátegyem ezt a hibámat. A 11. minikaland-füzet két története közül az egyik ismerős karaktert testesít meg és ismerős főellenségekkel kell szembenézni, a másik azonban egy olyan világban játszódik, amivel a KJK világban ritkán találkozunk. Lássuk, hogy vajon a nosztalgia vagy az újdonság-faktor fog-e nálam most győzni! Aki még nem ismeri a pontozási szisztémámat, az itt megtekintheti.

A végzet keze:

Történet: Ugyanazt a karaktert testesítjük meg, aki anno Rettegett Balthust legyőzte. A kaland elején szerencsétlen módon csapdába csalnak minket, és az egyik karunkat is levágják. Mint később kiderül, ez nem véletlen. Balthus megölésével mi váltunk a Gyilkológép nevű szerkezet kulcsává (helyesebben a bal kezünk, amiben a varázstudományunk is volt), és Balthus felesége, Lukrécia, Leesha főpapnő segítségével (újabb ismerős karakter) életre akarja kelteni a gépet, hogy Allansiát leigázhassa.  Ha sikerül megszöknünk, akkor a feladat ennek a kettősnek a megállítása, amelyben egy gendzsi is segítségünkre van, akit egy mágikus börtönbe zártak és csak Lukrécia halálával szabadulhat. Bár az alaptörténet a Káosz fellegvárát idézi, a játékmenet inkább a Rémület útvesztőjére hajaz, itt is van város, majd a sivatag, végül pedig Vatosban érünk, ahol a gépezetet le kell állítani. De járhatunk csatornába, baziliszkusz barlangban, sőt, akár a víz alá is kerülhetünk (szó szerint). Szóval elég változatos helyszínek és kalandok várhatnak ránk a történetben, amely kicsit több fejezetpontból áll, mint a szokásos minikalandok.

Nehézség: Nem mondom, hogy a legnehezebb kihívás, amivel szembe lehet kerülni, de azért igazán könnyűnek sem nevezném. A küldetés teljesítéséhez tulajdonképpen három feladatot kell tejesíteni. Találkozni Leeshával SPOILER!!! És meg is ölni Spoiler vége!, majd ezt követően Lukréciával, végül a Gyilkológépet is hatástalanítani kell. A 3 feladatból az elsőhöz szükségünk van egy különleges kardra, mert ugyebár a Rémület útvesztője óta tudjuk, hogy Leesha ellenáll a közönséges fegyvereknek. Ezenkívül túl kell élnünk a papnő ördöngősségeit is… a Lukrécia elleni győzelem nem nagy szám, őt csak le kell kardozni. A Gépezet elleni küzdelemhez 2 kötelező tárgyból kell egyet megszerezni, de ezek közül van olyan, aminek a megszerzéséhez más tárgyra is szükség lehet. Ez így nem olyan sok, de sajnos nem nehéz elkerülni sem Leeshát, sem a kötelező tárgyakat. Az ellenfelek harcértékei nem túl kemények, még úgy sem, hogy eggyel kevesebb ügyességponttal játszunk, mint általában.

Fény… : A műben tökéletesen működik a nosztalgia faktor. Élmény volt újra a sivatagban és Vatosban járni, ahogy nosztalgikus élménnyel töltöttek el a már ismert ellenségek és szörnyek (korongád, Calacorm, Baziliszkus, Homokhernyó). Nagyon bejött Leesha karaktere is, ugyanaz a kegyetlen, gonosz, ravasz és intrikus nőszemély, akit korábban megismerhettünk. Sussurus karaktere is nagyon működik nálam, a mellett, hogy kell a segítsége, tetszik, ahogy mindenbe beleköt és apró kellemetlenségeivel igyekszik nehezíteni az életünket. A pénzszerzéses részeknél a viselkedése kimondottan bicskanyitogató (ebben az esetben a jó értelemben). Az is aranyos, ahogy a mű számtalanszor megadja a lehetőséget arra, hogy megszabaduljunk a gendzsitől SPOILER!!! ami viszont a kalandunk végét jelenti, mert nélküle nem találjuk meg a Vatosba vezető utat Spoiler vége! A humort egyébként sem mellőzi a kaland, vicces, amikor Fang Zen goblinná változik, amikor megidézzük véletlenül Rettegett Balthust vagy amikor nem ismerve a Vágás Fejszéjének a varázserejét, legyilkolunk vele valakit, aki egyébként tudna nekünk segíteni. Ha már a Vágás fejszéje, tetszik az a kis történet, amit a tárgy köré írtak. Ezenkívül sok apróság van, ami feldobja a kalandot, van benne kis aranygazdálkodás, bíróság, potenciális ellenségek, szóval élvezetes az egész.

… és árnyék: a szívem fáj, mert azt gondolom, hogy az egyébként jó sztorit apróságokkal sikerült elszúrni (legalábbis részben). Kezdjük azzal, hogy ez az egész Gyilkológép történet nem kreatív és szerintem egyáltalán nem illik ebbe a KJK vonalba, főleg nem a Káosz Fellegvára - Rémület útvesztője-vonulatba. Egyáltalán nem hiteles, hogy egy kéz levágása, mégha nem is a kardforgató kézé, mindösszesen egy ügyesség és 3 ÉP veszteséget jelent. Ejtettem már szót korábban a karakterekről. Nos, amennyire jól sikerült a Leesháé, annyira jellegtelen és gyenge lett Lukrécia. Igazából ő van az alaptörténet középpontjában, meg a mű szerkezete szempontjából is a központban, ehhez képest van összesen egy képessége, azt is el lehet kerülni egy ügyességpróbával (!). Az nem zavar, hogy a harcértékei nem erősek, hiszen ahhoz a törékeny alakhoz nem is illene egy 12/18-as érték, de na, ennél azért egy sokkal veszélyesebb főellenségre számítottam. Ezenkívül itt is megjelent nálam ugyanaz a visszás érzés, ami az Űr rabtartói esetén, hogy konkrétan egy vérengző fenevadnak éreztem magam a történet alatt, aki ha nem csinál mindenkiből hullát, aki egy kicsit is csúnyán néz rá, akkor ő maga hal meg. Ebből a szempontból a best of a törzsi párviadal, ahol a törzsvezető akkor tekint ránk büszkén, ha a párbajban megöljük a fiát, és akkor tart minket szánalmasnak, ha ezt nem tesszük meg. Totál életszerűtlen! Jó, el tudom képzelni, hogy az író valami váratlant akart húzni és ez végülis sikerült is neki…de attól, hogy valami váratlan, nem biztos, jó (ilyen alapon a végére beírhatott volna egy TIE Fightert, hogy abba beleülve lőjük szét a Gyilkológépet…az is elég váratlan, de aligha hiszem, hogy sokak tetszését elnyerte volna). Hasonlóan életszerű, amikor a mimszi királylány még hálás is azért, mert elraboltuk. Ezenkívül nekem a vége is elég lapos lett. Azért egy olyan műben, ami két ilyen klasszikus folytatása, elég degradáló vég, hogy azon gondolkodunk, hogy hogyan jutunk le a robot tetejéről. Oké, nem baj, ha van poén egy kalandban, de ez már nem kellett volna ide.

Értékelésem: 7/10

Hatlövetű Péntek:

Történet: A vadnyugati világban játszódik a sztori, ahol Bent Reed marshalljaként tevékenykedünk. Egy a településünkön lévő bűncselekményről kiderül, hogy kapcsolatban áll a hírhedt Péntek Klánnal, akik éppen a tőlünk nem túl messze lévő városban, Cheyenne-ben vannak. Úgy határozunk, hogy leszámolunk a bandával és egyben visszaszerezzük városkánk pénzét. Tényleg klasszikus western sztori, pisztolypárbajokkal és minden olyan hangulati elemmel, ami ezekben a filmekben és könyvekben egyébként megtalálható. Az elején kis extra, hogy kétféle harc van, és kétféle fegyverből is választhatunk (egyikkel nagyobb a találat esélye, a másik nagyobb sebzést okoz), és 5 képességből is választhatunk kettőt. A kaland alapján úgy érzem, hogy nagyjából kiegyensúlyozottak ezek a képességek. Élelem helyett itt gyógyszer van, de ezen kívül más extra változás nincs, illetve itt is találkozhatunk kódszavakkal, de ez már nem újdonság egy rutinos kalandornak.

Nehézség: Szerintem optimális nehézségű, nem durva, de nem is nagyon könnyű. A történet elején még csak egyszerűbb próbatételek vannak, utána viszont először egyesével, majd egyszerre találkozunk a Péntek klán tagjaival. Utóbbi esetben minél nagyobb respektet szereztünk addig a klán tagjainál, annál nagyobb az esélyünk a túlélésre. Ezután remélhetőleg ki tudjuk találni, hogy mi a klán következő lépése, majd jön egy tűzpárbaj, végül Abel legyőzése. Ennyi az egész J. Eközben azért vannak olyan pillanatok, ahol könnyen otthagyhatjuk a fogunkat, egy helyen akár el is rabolhatnak minket, de az is lehet, hogy letartóztatnak, mert azt hiszik, ogy mi öltük meg az egyik városlakót. De még az is előfordulhat, hogy ha eléggé megkedveltetjük magunkat a banditákkal, hogy maguk közé fogadnak.

Fény… : A mű atmoszférája új, elsőre legalábbis nem emlékszem Western vonalon mozgó történetre korábbról. Ez már önmagában véve egy jó pont. Nekem a banditák karakterei is bejönnek, Abel és William van az átlagnál jobban kidolgozva, szerintem mindkettő elég precíz, főleg egy minikalandhoz képest. Nagyon tetszik a vonaton lévő lövöldözős rész, mintha csak egy videójátékban lennénk. Illetve itt a zárójelenet is bejön, Abel utolsó mondatai epikusra sikerültek (betyárbecsület), és tetszik a végén lévő kis függelék is arról, hogy milyen valós személyek/helyszínek ihlették a történetet. Szóval rendhagyó, de mégis nagyon élvezetes kaland az egész.

… és árnyék: Ez a címválasztás hogy sikerült? Oké, értem én, hogy a hatfős klánra utal, de szerintem elég gagyi. Ami nem tetszik a történetben, hogy az elején már a saját kis falunkban is szerezhetünk némi információt. Azonban ezzel nem biztos, hogy jól járunk, ugyanis ha ráhagyatkozunk ezekre az információkra, akkor könnyebben jutunk el a Péntek klánig, viszont maximum egyikükkel fogunk így találkozni, ami a küldetés későbbi teljesítését jóval nehezebbé teszi. Ezenkívül a borbélyos jelenetnél megkérdezi a borbély, hogy mit szeretnénk, borotválást, vágást vagy forró törülközőt, és közöljük, hogy a sorrend megfelelő. Nos, egy szakavatott borbély rögtön szólt volna, hogy ezt így nem ajánlja. A forró törülköző ugyanis a bőr pórusainak a „felnyitására” szolgál, a bőr puhítására, hogy a borotvával könnyebben levigyük a szőrt. Borotválás után viszont a forró törülköző csak fokozza az égető érzést. Olyankor már hideg törülközőt szoktak használni, hogy megnyugtassák a bőrt és mérsékeljék az égető hatást. Tehát elég amatőr a borbély. Amúgy fogalmam sincs, hogy ezt miért kellett ilyen szinten kifejtenem, de kikívánkozott belőlem, na! J

Értékelésem: 9/10

A minikaland letölthető itt.

Ezzel felmerül a kérdés, hogy a Hatlövetű Péntek felkerül-e a TOP-listámra. Bár kétségkívül kedveltem a művet, inkább az újdonság varázsa, és nem annyira a fergeteges kaland és kreativitás volt, ami miatt ezt ennyire megkedveltem. Viszont hangulatában, ha csak kicsivel is, de lemarad nálam a többi 9 pontos alkotástól, így nem tudom a TOP listámra tenni. Így az változatlan marad:

1.      A vadász zsákmánya – 10 pont

2.     Éjfélibosszú – 9 pont

3.     A kirajzottak csontjai – 9 pont

4.     A sötétség eljövetele – 9 pont

5.     A fekete lovag – 9 pont

Hamarosan jön az utolsó, tavaly májusi kalandfüzet 2 történettel! Kíváncsi vagyok, hogy azok helyet követelnek-e maguknak a TOP listában!

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/