Kis magyar érzés – Agape Étterem, Kolozsvár

-

 

Az előző cikkem óta kaptam néhány tippet, hogy mit látogassak még meg. Az Agape étterem egy Hotelnek az önkiszolgáló, inkább kifőzde jellegű étterme, de az ajánlások alapján jót főznek ott, úgyhogy azt gondoltam, hogy egy próbát megér. Ezért tegnapelőtt már néztem is, hogy milyen kínálata van az étteremnek.

 


Viszonylag hagyományos ételeket kínáltak, köztük néhány kifejezetten Magyarországon divatosat is. Rántott ételek, pörkölt, főzelékek, jópár leves és desszert is. Ami külön öröm, hogy mindezek magyar nyelven is kiírva. A levesek között láttam egy érdekességet, ami pedig a csülkös bableves. Noha egy bableves önmagában nyilván nem egy hatalmas izgalmi faktor, ami azonban feltűnt, hogy a román fordítás szerint babos-csülkös csorbaleves volt, magyarul viszont csülkös bableves volt kiírva. Ez kíváncsivá tett annyira, hogy megkóstoljam. És mivel a bableves elég tápláló étel, mellé már csak 2 darab palacsintát rendeltem.

 




A levesben a csorbalevesek ízét a legkevésbé sem éreztem, de az igazat megvallva nem is bántam. Szeretem a csorbát, de Romániában a leveskínálat szinte mindenhol kimerül a csorba- és a zöldségkrém-levesekben. Mivel utóbbiak nem tartoznak a kedvenceim közé, legtöbbször csorbát eszem, ami egy idő után sok. Ez viszont pontosan olyan leves, amit otthon szoktam enni, sűrű, sokféle zöldséggel, finom csülökkel és még tészta is volt benne. Nagyon jóízűen falatoztam, igazából semmilyen hibát nem tudnék mondani, egy ilyen levest ha bárki, bármikor főz nekem, biztosan elégedett leszek.

 


Ezután rátértem a palacsintára, amiről nem tudtam, milyen töltelék van benne. De az első kóstolás után láttam, hogy szilvalekvár. Maga a palacsintatészta jó volt, és a hőtartó csomagolásban megmaradt a frissessége is. A lekvár is korrekt, bár az én ízlésvilágomnak kissé savanyú. Kapott a palacsinta egy kis cukrot, de pont a szélére, így az picit édesebb lett annál, amit szeretek, a belseje meg a lekvár miatt kissé savanykásabb. De azért kellemes volt ez is.

 


Összességében a 2 ételért 14,5 lejt fizettem, ami kb. pont egy ezres forintban. Ezért az ételért ez nem volt nagy pénz, mert mind minőségben, mind mennyiségben megfelelt, és a palacsinták viszonylag nagy mérete miatt jól is lehetett lakni vele (azt nem mondom, hogy degeszre ettem magam, de egy ebédre teljesen oké volt). Picit sajnálom, hogy csak most találtam meg a helyet, de jobb későn, mint soha. A következő 3 hétben még biztosan fogok itt járni és szívesen megkóstolok néhány húsételt is.

 

Értékelésem: 9/10. (hogy ez pontosan mit jelent, arról itt olvashatsz).

 

Bővebben a helyről: https://www.facebook.com/agapehotel  

 

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gondolataim a Horror-Cirkuszról

-
Kép
Amikor az embernek azt mondják, hogy cirkusz, sok mindenre asszociál. Nagy sátorra, állatszagra, bohócokra, artistákra, medvékre, tevékre, kutyákra meg más állatokra, látványos produkciókra. Ez egy kellemes időtöltés, ugyanakkor 30 éves fejjel valahogy úgy vagyok vele, hogy számomra már nem akkora élmény, mint régen. Ugyanakkor, amikor először megláttam egy reklámtáblán, hogy „Horror Cirkusz Interaktív Show” hirtelen nem tudtam, mire számítsak. Horrorkarakterek? De hogy jönnek azok össze a cirkusszal? Az igazat megvallva nem vagyok annyira oda a horrorért, így nem tudtam, érdemes-e oda elmennem. De van egy ismerősöm, aki minden őrültségbe benne van és bár egyedül nem tudtam, akarok-e menni, de vele már sokkal szívesebben J . Így hát már tavaly is fogtuk magunkat és meglátogattuk a helyet Pécsett, és idén sem maradtunk le róla. Úgy gondoltam, írok egy rövid beszámolót róla. Mivel ha sokat mondanék az egyes konkrét produkciókról, akkor néhány óra múlva a fejem már a cirkusz egyik alkot...
További információk

10 olyan lapozgatós könyv, ami sokkal jobb lett, mint amire az alaptörténete után vártam

-
Kép
  Pár hónappal ezelőtt írtam egy TOP listát arról, hogy melyek voltak azok a lapozgatós könyvek, amelyeknek az alaptörténete nagyon felcsigázott, a végeredmény meg ehhez képest csalódás volt. A mai cikkemben megfordítom a szituációt. Olyan könyvekről írok egy tízes listát, ahol az alaptörténetre húztam a számat, közönyösen, vagy kifejezetten negatívan álltam hozzá, aztán ahhoz képest a végtermék, ami végül az asztalra került, mégis bejött. Cikkemben megpróbálom azt is kifejteni, hogy mi volt a negatívum, ami miatt nem voltam túl lelkes, és mi a pozitívum, ami miatt végülis a végeredmény felülmúlta az elvárásaimat. Fontos hangsúlyozni, hogy – ahogy a legutóbbi listámon is így volt – itt sem feltétlenül a kedvenc könyveim lesznek azok, amik végül a listára kerültek (persze lesz közülük is egy pár). Elképzelhető, hogy valamelyik nagy kedvencemnek már az alaptörténete felcsigázott (pl. a Nekromanta éjszakája tipikusan ilyen volt), és a mű „csak” hozta azt, amit ez alapján elvártam. De ...
További információk

5 vetélkedő, ami hiányzik a mai repertoárból

-
Kép
Nemrégiben neten megnéztem pár részt a Séfek séfe tavalyi részeiből. Aztán elgondolkodtam, hogy vetélkedők tekintetében mennyire megváltozott az egész tendencia a tévécsatornákon. Régebben akár 2-3 évig is ment folyamatosan ugyanaz a műsor vagy még tovább, hogy aztán szinte egyik pillanatról a másikra eltűnjön. Manapság a képlet nagyon megváltozott. Általában egy műsor csak 2-3 hónapig megy, aztán a helyét átveszi valami más. A műsort azonban nem jegelik örökre, fél év vagy egy év múlva ismét adásba kerül, megint rövidebb ideig. Nekem ez tetszik. Nem élvezhetjük egyszerre sokáig a műsort, de legalább nem is unjuk meg. Aztán elkezdtem azon gondolkodni, hogy mennyire megváltozott a vetélkedők jellege az elmúlt 20 évben. Van, ami tetszik, de van, ami annyira nem, gyakran már nem is a tudás számít, inkább a show. Persze, régen is voltak a tudásalapú vetélkedők mellett kifejezetten showműsorok, de ez a két műfaj nem olvadt annyira össze, mint manapság. Majd végiggondoltam, mik voltak a ke...
További információk