Jobb, mint vártam – Pesti Pipi, Budapest

 

Amikor étterem-láncokról beszélünk, nagy általánosságban nincs jó véleményem. Rögtön a McDonaldsra asszociálok, de a budapesti kebabosok is eszembe jutnak, és egyikükhöz sem viszonyulok túlságosan jól. Ezeknél a helyeknél attól félek, hogy mindig ugyanazt a kommersz kaját adják, ami lényegesen gyengébb annál, amit az ember egy „rendes” street food étteremben megkap. A Pesti Pipi étteremlánccal talán ezek a sztereotípiák miatt nem próbálkoztam korábban, azonban egy alkalommal a kényszer (vasárnap este 9-kor akartam valahol enni és a Nyugati Pályaudvar mentén ezt találtam nyitva) rávett, hogy kipróbáljam. A hely kínálata, ahogyan sejthető is, a csirkehúsos ételekre épül, vannak a rántott és a roston csirkés ’hamburgerei’, rántott menüi és – amit külön szeretek – egy kisebb desszertkínálata is. Ezenkívül néhány kakasból készült különlegesség is színesíti az étlapot (egy jó kakaspörköltet mondjuk itt nem tud enni az ember, de oda se neki, ennek a helynek nem ez a funkciója J) A Nyugatinál lévő étterem belső tere is nagyon kellemes, hangulatos és tágas, szívesen tér be az ember.

 

Első alkalommal, amikor kóstoltam a helyen, egy rántott húsos burgert kóstoltam menüben, amihez jár hasábburgonya és egy üdítő (aminek a kínálata picit változatosabb, mint a legtöbb helyen, akár gyümölcslevet vagy Monatin dew-t is lehetett kérni, nem csak kólát). Viszont most nem az alap menüt választottam, hanem egy olyat, amiben bacon és jalapeno paprika is volt (egyszerűen azért, mert kívántam egy kis csípőset is).  Ezenkívül megkóstoltam a hely tiramisuját is.

 

Az étel elég gyorsan megérkezett, kb. 10-15 perc alatt már az asztalomon is volt, és tudtam kóstolni. A krumpli túl sok extrát nem ad, de baj sincs vele, friss, finom, fűszeres, panaszkodni emiatt nem fogok. A burgert egy logos csomagolásban kaptam – helyben fogyasztásnál ezt egyébként totál feleslegesnek tartom – de kibontva kifejezetten nagyméretűnek tűnt, és a hús is „kilógott” belőle. Azt már itt sejtettem, hogy éhes nem maradok.

 

Az ételt fogyasztva tulajdonképpen az jutott eszembe, hogy bár az egész semmi világrengetőt nem tartalmaz, de mégis az egész összességében nagyon ízlett. Egy ropogós bundájú rántott csirke mellett egy hagyományos paradicsomos alapú szósz, ami passzolt ehhez. Zöldségekből jó sokat adtak bele, ezekkel szintén nem volt semmi gond. A jalapeno is folytatta a pozitív sort, kellőképpen csípett, de nem veszettül, kiegészítette a többi ízt, nem elnyomta őket. Száz szónak is egy a vége, a teljesen hétköznapi alapanyagok ellenére ez egy nagyon finom étel volt.

 

A desszert külsőleg nagyon tetszett, de ízben egy picit azért többet vártam. Igazából nem mondom, hogy rossz volt, a krém kellőképpen lágy, a kávés ízhatás is érezhető benne, de valahogy az egész ízvilágot picit visszafogottnak véltem, egyszerűen azt érzem, hogy nem „robbant” az íze. Ugyanakkor az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez egy elég olcsó, ha jól emlékszem 440 forintos desszert, ettől azért csodákat várni nem lehet, főleg nem éttermi szinten.

 

A második próbálkozásom néhány hete volt, de nem a Nyugatinál, hanem egy kisebb étteremben a Szél Kálmán téren. Sajnos a területre és a berendezésre itt már kevesebbet pozitívumot tudok mondani, elég szűk a hely, de igazából ez nem az étterem bűne, egyszerűen ekkora a bérelt terület. Ezúttal egy sima rántott húsos tálat rendeltem, amin két szelet hús volt, továbbá krumpli, választható saláta, amiből a friss kevert saláta mellett döntöttem, meg hozzá választható öntet, amiből a tzatzikit kértem. Ezen a helyen kiemelném az eladót (aki egyben vezető szakácsnak is tűnt). A Nyugati pályaudvaron lévő étteremre sem tudnék e téren semmi rosszat mondani, de itt nagyon tetszett, hogy minden ételt kommentált, hogy „nagyon finom”, „különleges szeretettel készült” stb., és az is bejött, hogy a két hölgynek, aki még benn dolgozott és szemlátomást betanulási fázisban voltak, magyarázta, hogy mi hogyan készül el jól. Tehát nagyon lelkiismeretesnek tűnt.

 

A hússal és a krumplival itt is maximálisan meg voltam elégedve, a csirke panírja ropogott, a belseje talán egy hajszállal lehetett volna puhább, de bőven hozta azt, amit egy rántott csirkétől várok. A saláta alapvetően jó, de nekem egy pici változatosság még belefért volna, hogy ne csak zöld elemek legyenek benne, hanem egy kevés hagyma, vagy paradicsom, ami változatosabb ízt ad neki. A tzatzikinak itt egy sűrűbb változatát kaptam, a kapor nagyon markánsan kiérződik benne, ízlés kérdése, hogy ezt ki mennyire szereti. Mennyiségileg mind a szósz, mind a saláta igen emberes adag, ahogyan elmondható ez az egész ételre, bőségesen jól lehet vele lakni.

 

Itt is ettem desszertet, méghozzá 2 nutellás palacsintát. A tésztája nagyon könnyed volt és finom, és amit kiemelnék, hogy itt tényleg Nutellát tettek bele, nem csak valamilyen annak nevezett csokis/mogyorós krémet, és elég sokat is kaptam belőle. Nagyon ízlett, ugyanakkor az árát picit sokalltam, 700 forintot kértek el két darab nagynak nem nevezhető palacsintáért, mindenféle kísérő elem nélkül, ez nálam azért egy súrol egy lélektani határt.

 

Ha viszont a teljes menüt nézzük, mindkét alkalommal egy bőséges főfogást és egy desszertet ettem 2.000 és 2.500 forint közötti összegért, ez nekem abszolute megfelel. A főételek mindkétszer magasan átlag feletti szintet hoztak az apró hibák ellenére is. A desszertekkel több gondom volt, de azért egyik sem olyan, amit ne szeretnék megrendelni egy következő alkalommal is. Nyilván a gasztronómia magasiskoláját nem egy ilyen helyen kell keresni, de amit egy ilyen étteremlánctól az ember alapjáraton elvár, azt bőségesen abszolválják. Szóval nincs rossz véleményem az ételekről és a helyről.

 

Értékelésem: 8/10. (hogy ez pontosan mit jelent, arról itt olvashatsz).

 

Bővebben a helyről: https://pestipipi.hu/

 

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/