Ebéd a Szamos felett – Bricks (M)eating Point, Kolozsvár

A kolozsvári látogatásom utolsó szakaszában váratlan dolog történt. Az addig olcsó egyetemi menza árai olyan drasztikusan változtak, hogy óhatatlanul is jobban meg kellett néznem az alternatív étkezési lehetőségeket. A kebabosok, és egyéb street food helyek mellett a klasszikus éttermek menüjét is több alkalommal néztem. Ezek közül a helyek közül kinézetre az egyik kedvencem a Bricks mediterrán étterem volt. Egy kis terasza ugyanis a Szamos fölé épült, ami határozottan hangulatosnak ígérkezett. A menürendszere pedig igen egyszerű: az A’la Carte étlap mellett heti menüjük is volt, előétel 8 lej, főétel 17 lej, desszert 8 lej, de ha valaki a főétel mellé kért előételt vagy desszertet, az együtt 23 lej (azóta 25, de jár hozzá egy sör is. Egyébként 3-féle elő-, ötféle főételből és háromféle desszertből lehet válogatni, ami azért elég sok). Ez kb. 1.500 forint, ami nem kevés, viszont a menük az éttermi menü kategóriába estek, így azért izgalmasabbnak tűnt az egész. Jópár alkalommal kipróbáltam a helyet, ezekről fogok a továbbiakban írni. Ezúttal minden ételt zárójelben pontozok a bekezdés végén, és a végső pontszámom egy átlag lesz.

Az első próbálkozásom egy halétel lett volna, de az éppen elfogyott, így nem tudtam kipróbálni L. Maradt egy egyszerű étel, sült csirkemell és krumplipüré és sajtszósz. Desszertként egy Anna-cake nevű süteményt kértem, amiről csak annyit tudtam meg, hogy vaniliakrémes hideg sütemény, de nyelvi nehézségeink voltak a pincérnővel (se angolul, se magyarul nem beszélt, román meg nekem nem megy tökéletesen). Az étel elég hamar megérkezett, de nekem elég kommersz volt. Két elég kis szelet csirkemell, teljesen hétköznapi püré. Nem győzött meg igazán. Megkóstolva egyébként különösebb gond nem volt vele, a csirke egy icipicit száraz, de egyébként puha, a krumplipüré kellemesen sós, a sajtszósz is oké, de sajnos ennél többet nem tudok róla írni. Ráadásul a mennyiségével sem voltam igazán megelégedve, inkább azt éreztem, hogy a körettel akartak jól lakatni. (6)

Utána érkezett a desszert. Piskóta, felette vaníliakrém, felette tejszín, és felette dió…na itt jött elő a kommunikációs gond. Nagyon nem szeretem a diót, és nem volt nagy élmény lekapargatni a tetejéről. Persze én sem beszélem jól a román nyelvet, nem tudtam mit jelent a dió, ezért nem kérdeztem rá direktbe. Egyébként ettől a kellemetlenségtől eltekintve a sütemény nagyon ízlett. A piskóta puha, a vaníliakrém édes de a vanília íze kiérződik belőle. A mennyisége pedig kifejezetten imponáló az átlagos desszertekhez képest. Szóval nem volt itt különösebb gond. (8)

A következő próbálkozásom egy grillezett sertés volt, sült burgonyakockákkal. Az előző után nem sok jóra számítottam, de teljesen más ételt kaptam, szerencsére a szó pozitív értelmében. Egy intenzív, paprikás fűszerezést kapott a hús, ami egyáltalán nem volt sem rágós, sem rossz ízű. A krumplit ropogósra sütötték, a fűszerezése több mint kiválóra sikeredett. E mellett egy kis balzsamecetet is kaptam az aljára, ami inkább csak esztétikai tuning volt, de jól esett. Többször nem láttam ezt az ételt a menük között, amit sajnálok, mert ezt bármikor újrarendeltem volna. (10)

A desszert ezúttal egy különleges palacsinta volt mascarpone krémmel és mandarin mártással. A palacsinta tésztája ízlett, mintha egy kis gyümölcsös háttér ízt is éreztem volna benne, de lehet, hogy ezt csak én akarom belemagyarázni J. A többi összetevő már annál érdekesebbre sikerült. A mascarpone krém tulajdonképpen oké, de némi édességen kívül túl sok ízt nem éreztem benne, kicsit jellegtelennek hatott. A mandarinmártás meg kifejezetten kesernyésnek tűnt, önmagában véve még azt is mondanám, hogy kellemetlen ízű. Azonban amikor ezt a három elemet egyszerre kóstoltam, akkor minden összeállt. A két édesebb elem elegye a kesernyésebb szósszal nagyon jól harmonizált, élmény volt enni. Így bár külön-külön egyik eleme sem kiemelkedő, de az összkép nem volt rossz egyáltalán. (8)

A harmadik alkalommal kíváncsi voltam, hogy néz ki egy csirkesaláta a Bricksben. Klasszikus salátára számítottam, gyros-szerűen, saláta-hagyma-uborka-paradicsom négyessel valamilyen fokhagymás szósszal. Ehhez képest amit kaptam az teljesen más volt. A csirkehús mellett kétféle leveles saláta volt, valamint egy fokhagymás szósz és némi kenyérkocka mellé. A csirke ezúttal jól sikerült, finom, omlós. A saláták is frissek voltak, a szósz pedig most az édeskésebb vonalat vitte tovább, ami szintén ízlett. Érdekes módon a tál alján éreztem sósabbnak az ételt, mintha a tányér alját sózták volna be. Nem tudom, mennyire volt ez tudatos, nekem annyira sajnos nem jött be. Mindent egybevetve nem ilyen salátára számítottam, de teljesen jó volt. (8)

Desszertként ezúttal fagylaltkelyhet rendeltem, tejszínnel és csokiöntettel. Vártam a különlegességet, de ez ezúttal elmaradt. 3 gombóc bolti fagylalt (vanilia, csoki, erdei gyümölcs) tetején egy adag bolti tejszínhab, és némi csokiöntet, ami szintén bolti terméknek tűnt. Az igazat megvallva kicsit csalódott voltam, mert az eddigi desszertek, amiket kóstoltam, mind különlegesre sikerültek, ez ehhez képest nekem nagyon leegyszerűsítettnek tűnt, gyakorlatilag bárki el tudta volna készíteni. Persze azt is tegyük hozzá, hogy ízre nem volt vele gond és azért egy 3 gombócos fagylaltkelyhet kaptam 7 lejért, ami egyáltalán nem egy rossz ár érte, cukrászdákban sem olcsóbb. Csak azért van némi hiányérzete az embernek ilyenkor. (7)

A következő alkalommal úgy gondoltam, bevállalok egy vegetáriánus menüt, konkrétan egy rukkolás céklasalátát, brie sajttal. Amikor megérkezett az étel, láttam, hogy pont az, ami az étlapra van írva. Rukkola, cékla, sajt…meg egy kis dió a tetején. Szerencsére elég nagy darabokban, így könnyen félre tudtam tenni. És tulajdonképpen nem sok hiányzott ahhoz, hogy azt mondjam, hogy ez egy teljes értékű, tökéletes étel. A hús nem hiányzott belőle, de valami más igen. A cékla ugyanis savanyított cékla volt, ráadásul ez kis csípős hatást is keltett (talán tormát tettek rá?), a rukkolának pedig szintén megvan a maga markáns íze, és a kettő együtt néha olyan benyomást tett, mintha valami csípős ételt ennék, már-már zavaró szinten. Ehhez a céklához talán jobban illet volna a rukkola mellett/helyett valami, ami lágyítja. Mondjuk valamilyen karamellizált almát simán el tudtam volna mellé képzelni, vagy egy lágyabb öntetet. De lehet, hogy elég lett volna annyi, hogy több sajtot kapok az ételhez. Mert amikor a 3 összetevőt egyszerre kóstoltam, akkor itt is összeállt a kép. A sajt mennyisége azonban annyival kevesebb volt, mint zöldségeké, hogy az már az élvezhetőség rovására ment. Így sajnos nem éreztem igazán pozitívnak az élményt annak ellenére sem, hogy bőven lett volna benne potenciál. (6).

Hanem az utána érkező desszertről már sokkal pozitívabb jelzőim vannak. A Banana Wonton kis kifliszerű, banános töltött tészta, amit jelen esetben csokoládé és vanília öntettel tálaltak. Az étel harmóniája remek volt. A tészta és a vaníliamártás édesebb, a csoki kesernyésebb, ezek remekül harmonizáltak. A hőmérsékletekkel is jól játszottak, a sütemény kifejezetten meleg volt, a csokimártás langyos, a vaníliakrém hideg. Nagyon jól passzoltak egymáshoz. Igaz, ebben is volt egy kis dió, de a ropogósra sült tészta s a mártások mellett ezúttal szinte észre sem vettem. Az egyetlen apró probléma a viszonylag kis mennyiség volt, de egy ilyen színvonalú és árú desszertnél ezt nem tudom felróni komoly hibának. (9)

Végül az utolsó napok egyikén úgy döntöttem, hogy megkóstolok valamit az A’la Carte étlapról, azon belül is a hamburger mellett döntöttem, valamint desszertként a Créme Brulé-t választottam. A várakozási idő ezúttal kicsit hosszabb volt, de oké. A burger kinézetre érdekesnek tűnt. Ugyanis magába a hamburgerbe csak a húst és a paradicsomot, meg egy majonézes szószt tettek, mellette volt háromféle zöldség illetve kétféle szósz. Kinézetre érdekes, lássuk az ízeket! Néhány kiemelkedő elem volt benne, főleg a majonézes szósz ízlett. A hús is ízletes, jól fűszerezett, így nem zavart, hogy kevert marha- és sertéshús (egyébként az étlapra is ez volt írva, így nem zsákbamacskáztak). A többi elemét azonban inkább csak közepesre értékelném. A két szószból az egyik paradicsomos, a másik fokhagymás volt, de nekem mindkettő kissé jellegtelenre sikeredett. A buci is elég hétköznapi termék, és a zöldségekben sem volt semmi extra. Persze ezek rosszak sem voltak, de a 35 lejes (kb. 2.300 forintos) árért ennél többet várnék kicsivel. (7)

A desszert kifejezetten ízlett. A teteje a karamellkrémnek, ahogy lenni szokott, ropogott, alatta a lágy és krémes karamell íz fogadott. Nagyon-nagyon bejött, igaz, a 19 lejt a mennyiséghez képest itt is egy picikét sokalltam, de ez legyen a legnagyobb baj! Ez utóbbihoz muszáj hozzátennem, hogy éppen Happy Hoursban jártam, ami azt jelenti, hogy 15% kedvezményt kaptam (a 35 lejes burgerből is), így azért e tekintetben kicsivel jobb volt a helyzet. (9)

Mindent egybevetve sokszor ettem itt, a kép vegyes, de inkább pozitív. Az ebédmenüjük elfogadható áron tényleg éttermi minőség, és a mennyiség is általában oké. A főételeknél volt vegyesebb a kép, a desszertek viszont egytől egyig ízlettek. Mindenesetre egyértelműen tudom ajánlani a helyet, próbáljátok ti ki és alkossatok véleményt!

Értékelésem: 8/10 (hogy ez mit jelent, azt itt megtekintheted)

Bővebben a helyről: https://www.facebook.com/BricksRestaurant/

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/