Néhány gondolat a magyar kézilabda-bajnokságok lebonyolítási rendszereiről

A klubkézilabda idei szezonja lassan a végéhez közelít. Bár nemzetközi szinten kissé csalódás volt ez az év (a Győr BL-győzelmét leszámítva, ami gyönyörű volt), a hazai bajnokságok zárása azonban ennél izgalmasabbra talán nem is sikerülhetett volna. Mind a férfiaknál, mind a nőknél – igaz, különböző szabályrendszerben, de – 1 gólon múlott a bajnoki cím, a férfiaknál a Szeged meglepetésre meg tudta verni a több mint 10 éve a trónról letaszíthatatlan Veszprémet, a nőknél a bravúr elmaradt, a Győr a BL után a magyar bajnokságot is behúzta. Az 1 gólos különbségen kívül egy másik hasonlóság, hogy mindkét eredmény után többen bírálták a rendszert, hogy az a szisztéma, ami idén volt, igazságtalan. Azt azonban nem árt szem előtt tartani, hogy a 2 bajnokság 2 különböző játékrendszerben zajlott le, amik bár hasonlítanak egymásra, a bajnoki cím megszerzése szempontjából lényeges különbség van köztük. Természetesen tisztában vagyok azzal is, hogy rengeteg komment a vesztes csapat szurkolóitól érkezik, és ezek egy jelentős része meg sem született volna, ha az aktuális szabály alapján az ő csapatuk nyer. Ezzel együtt elméleti szinten így is érdemes megnézni a két összehasonlítási rendszert, előnyeit, hátrányait.

Előzetesen azonban muszáj valamit megjegyezni. Mindkét szakágra jellemző Magyarországon, hogy 2 csapat nagyságrendekkel a többi fölött áll, és rendkívül kevés olyan csapat van, akinek akár csak 1 meccsen is van esélye megverni őket.  Ezt követően azonban nincsen egy olyan 3. erő, aki egyértelműen és jelentősen a mezőny fölött állna. Ennek tükrében sem árt a vizsgálat.

Banális események összessége – női bajnokság

A nők tavaly óta egy klasszikus rendszerben játszanak. 14 csapat, 26 forduló, mindenki mindenkivel játszik, győzelem 2 pont, vereség 0, döntetlen 1. A végén se rájátszás, se semmi

Idén sem voltak ettől messze

más extra, aki a legtöbb pontot szerzi, az nyer. Ha pontegyenlőség van, akkor az egymás elleni eredmény számít, ha az is egál, akkor a gólkülönbség, ha az is, akkor a több lőtt gól, ha az is, akkor sorsolás. Azonban a gyakorlatban már az is rendkívül ritka, hogy egyáltalán a harmadlagos pontokig, vagyis a gólkülönbségig eljussunk. Ugyanis hacsak a 2 esélyes nem ugyanazt az eredményt éri el a 2 egymás elleni meccsén, akkor az egymás elleni gólkülönbség vagy az egymás elleni idegenben lőtt több gól dönt. Azonban most pont ez történt, ugyanis mindkét csapat 26-24-re nyerte meg a hazai mérkőzését. Emiatt az utolsó fordulókban óriási csata volt, és mindkét csapat törekedett a lehető legnagyobb gólkülönbségű győzelmekre. A véghajrá a lehető legszorosabb volt, összesen eggyel lett jobb gólkülönbsége az ETO-nak, mind a Fradinak. Ekkor már számos ember nyilvánította ki a nemtetszését a rendszer miatt. Ezekben olyan szempontból van is racionalitás, hogy szerintem sem a legszerencsésebb az, hogyha a gólkülönbség dönt ilyen esetekben, főleg, mert az ellenfél csapatának a motivációja is nagyban függhet a körülményektől. Mondjuk egy EHF kupában szereplő csapat, ha még a kupában van, lehet beáldoz amiatt egy meccset, míg amikor már nincs ott, akkor belead mindent. De lehet, hogy egy kiesés ellen küzdő csapat is „bedobja” a legnagyobb elleni meccset, ha utána egy kiesési rangadó következik, míg ha a közeljövőben ilyen meccsük nem lesz, akkor már csak azért is meg akarják mutatni, mit tudnak. Ez a gólkülönbségben számíthat. Tehát a gólkülönbség akár kis mértékben a sorsoláson is múlhat.

Azt viszont látni kell, hogy ami most történt az egészen extrém. A magam részéről kizártnak tartom, hogy a következő 20 évben még egy alkalommal ilyen történne. Úgyhogy szerintem az azért vitatható, hogy egy ilyen szélsőséges eset miatt szükséges-e új szabályokban gondolkodni.

Egy sokkal reálisabb kérdés, hogy ha van 2 a mezőnynél ennyivel erősebb csapat, akkor nem indokolt-e, hogy ők ne csak 2 meccset játsszanak egymás ellen? Nem lehetne többet? Egyrészt marketing értéke is sokkal több lenne ezeknek a meccseknek, másrészt a mostani esetből kiindulva mennyivel szebb bajnoknak lenni egy Fradi elleni győzelemmel, mint egy Békéscsaba ellenivel? Szóval véleményem szerint lenne abban racionalitás, hogy egy olyan rendszert alakítsanak ki, amiben többször küzd meg egymással a két bajnokjelölt csapat. Ugyanakkor az is fontos, hogy ez a rendszer ne üresítse ki a többi csapat elleni meccset.

A rájátszás volt a Szeged mentsvára – férfi bajnoki lebonyolítás

Ha megnézzük a 2 lebonyolítási rendszert, mindenben megegyezik, kivéve 1 dolgot: a férfiaknál az első kettő a végén egy oda- visszavágós rendszerben megküzd a bajnoki címért. Ezzel pont az valósul meg, ami a nőknél nem, hogy a végén a 2 legerősebb ellenfél néz farkasszemet egymással. Így tehát minden tökéletes…látszólag.

Ugyanis történetesen ez a rendszer is került már a kritikák kereszttüzében, pont az idei év miatt. A Fradi és a Győr ugyanis végigverték a mezőnyt és az 1-1 egymás elleni vereségen kívül semmilyen pontvesztésük nem volt. Ugyanez igaz a Veszprémre is, egy Szeged elleni vereségen kívül semmilyen pontvesztésük nem volt. A Szegedre ugyanakkor ez a legkevésbé sem igaz. A kalkulált egyszeri Veszprém elleni vereségen kívül döntetlent értek el a Gyöngyös és a Budakalász ellen, valamint volt egy vereségük Tatabányán. De mindez belefért, sőt, még akár további 4 pontot veszíthettek volna következmények nélkül (a 2. helyezettnek az egyetlen hátránya a döntőben, hogy otthon kezd, de ezen a szinten ez már nem annyira releváns). Ez utóbbinak az az oka, hogy a 3-4. helyen a Tatabánya és a Balatonfüred szintén osztozott a pontokon, és ennek a két csapatnak már volt néhány X-e és veresége az alacsonyabban rangsorolt csapatok ellen, miközben a Veszprém ellen mindketten oda-vissza kikaptak. Magyarán szólva ez a rendszer sem tökéletes: mindaddig büntetlenül hagyja a hibákat, amíg ez nem jár a tabella 2. helyének elvesztésével, mert a döntőben a felek tiszta lappal indulnak. Ez pedig azt éri el, hogy a döntő előtti meccsek tétje lecsökken, hiszen sokkal több hiba fér bele. Magam részéről, ezt legalább annyira aggályosnak tartom (sőt), mint azt, hogy 1 kieső elleni gól bajnoki címet dönthet el.

Az egész szituáció érdekessége az, hogy ha a két szakág szabályait megcseréljük, lehet, hogy a másik 2 csapat a bajnok. A nőknél nem tudhatjuk, mert ki-ki meccsen dőlt volna el, a férfiaknál viszont biztos A Veszprémé lett volna a cím. Itt fontosnak tartom kiemelni, hogy nem szeretném kétségbe vonni a Szeged bajnoki címének a jogosságát. Hiszen mindenki tisztában volt vele, hogy milyen szabályok szerint van a bajnokság, és, hogy az utolsó meccseknek milyen jelentősége van. A Szeged a végén két tökéletes meccset lehozott, a győzelmük megérdemelt. A kritikáim a rendszer és nem a győztes csapat ellen szólnak.

Személyes javaslat:

Laikusként egy olyan rendszer tartanék optimálisnak, amiben a bajnokaspiránsok többet játszanak egymás ellen, de mégis van tétje minden meccsnek. Amit most írok, az csak egy elképzelés, de szerintem működne:

-         A bajnokság létszámának 12 főre csökkentése.

-         Mindenki mindenkivel játszana 2 meccset az eddigiek alapján.

-   Utána kettéosztanánk a csapatokat, lenne egy felsőház (első 6), és egy alsóház (második 6). A csapatok az alapszakaszban szerzett pontok felét és a teljes gólkülönbségüket vinnék magukkal.

-   Ezután mindenki mindenkivel a saját „házában” játszana még 1-1 meccset. Majd a felsőházban ez alapján kialakulna az első 6 (pontegyenlőség esetén a 4 meccs alapján az egymás elleni döntene, az idegenbeli gólok összeadásával, ez szinte kizárt, hogy döntetlenre végződne), az alsóházban meg az utolsó 2 kiesne.

Így a legerősebb csapatok 4 meccset játszanának egymással, de mégis minden meccsnek lenne tétje, akár még egyetlen pont különbség is az alapszakaszban döntően befolyásolná a bajnokságot (hiszen onnantól már a rájátszásban nem elég a 2 pont a rivális ellen), az utolsó meccseknek meg még nagyobb tétje lenne. Persze ennek a rendszernek is lennének hátulütői, például a 26 mérkőzés 32-re növekedne és kevesebb első osztályú csapat lenne, de szerintem a koncepció működőképes.

De ha nem értesz egyet, írd meg kommentben!