Na végre! – Maxx Plate, Doner Max, Kolozsvár

Korábban több írásomban is utaltam arra, hogy a kolozsvári gyrosok, noha nem kifejezetten rosszak, azt a klasszikus gyros-érzést nem igazán tudják nekem átadni. Éppen ezért miután megkóstoltam a Spartan gyrosát, amiről már korábban írtam, azt gondoltam, nem keresgélek tovább, ez jó lesz a továbbiakban. Aztán egyik nap a Iulius Mull-ben láttam, hogy egy másik helyen, konkrétan a Doner Max-ban, éppen pitákat raknak be egy sütőbe. Az illatok jók voltak, és mivel azt láttam, hogy szinte minden ételhez raknak is egy fél vagy egész pitát, hát gondoltam, próbáljuk meg. Meg is néztem a kínálatot, kétféle hús, sok pita- és tálvariáció. Gondolkodtam mi legyen, végül a névadó a tálat a MAXX Plate elnevezésűt kértem. Ennél volt drágább is, ez egy 19 lejes tál, ami kb. 1.300 forint.

Az étel gyorsan elkészült, kb. 2-3 perc alatt előttem volt. Csak felsorolásképpen mi volt rajta:

-         Borjúhús

-         Sült krumpli

-         Feta sajt

-         Jégsaláta

-         Káposzta

-         Lilakáposzta

-         Paradicsom

-         Hagyma

-         Csemege uborka

-         Halapeno (?) paprika

-         Majonézes szósz

-         Tzatziki szósz

-         Csípős szósz

-         Egy fél pita

ŐŐŐŐŐŐ…ízé…rendben van. Ja és lett volna kukorica is, csak azt nem kértem rá. Azt hiszem erre mondják, hogy nem gyenge. Azon meg különösen elgondolkodtam, hogy van egy nagyobb 25 lejes táluk. Ha ez a kisebb, akkor ki a nagyobb célközönsége? Fekete Laci?

Na, kezdjük a kóstolást! A pitának kellemes íze volt, puha, édeskés, kevés maggal, érződött, hogy helyben készült, egy kis ideje azért szerintem már várakozott. Nem volt annyira finom, mint a Spartan kenyere, de bőven hozza az elvárt szintet.

A krumpli szerintem mirelit termék volt, de frissen készült, és a fűszerezése sem a szokásos volt, kicsit paprikásnak éreztem. Összességében ízlett és a mennyiségével is elégedett voltam, és ezt most abban az értelemben mondom, hogy nem volt túl sok. Nagyon sok helyen esnek abba a hibába, hogy a tálakat telenyomják krumplival, és alig vannak zöldségek. Itt ilyen nem történt, mindenből amit adtak jó nagy mennyiség került a tányérra, nem lehetett hiányérzetem.

A borjúhús tovább folytatta a pozitív sort, Finom, puha, fűszeres, a „gumi” érzés a legkevésbé sem volt benne. A borjúhúsok közül nekem a kedvencem a pécsi Rákóczi úti Döner Kebabos húsa, de ez elérte azt a szintet. Azóta kóstoltam csirkével is, az is finom.

A zöldségek abszolút hozzák, amit kell, lédús, friss, finom az összes. Kettőről említenék kicsit többet. A csemege uborka nálam itt is telitalálat, ad egy kellemes savanykás ízt az egész ételnek. A paprikával viszont óvatosan, én nem vetem meg a csípős ételeket, de ez nekem kicsit már sok volt. Aki nem szereti az erőset, inkább ne kérje rá!

A csípős szószból viszont bátran lehet kérni, inkább pikánsnak mondanám, mint igazán csípősnek, ebben is éreztem némi paprikás ízt. A másik két szósz is nagyon ízlett. A majonézes nem tisztán majonéz volt, hanem egy édeskés, szerintem kissé fokhagymás szósz, nekem nagyon bejött. A Tzatziki is olyan volt, amilyennek lennie kell.

A tállal simán jóllaktam, sőt, az utolsó falatokat nem bírtam megenni, és nagyon vacsoráznom sem kellett már. Összességében a 19 lej nem pénz ezért az ételért. A kolozsvári gyros/Döner fronton egyértelműen a legjobb, amit ettem, de szerintem ha a hely véletlenül Pécsre akarna települni, a legtöbb gyorsosnak fel kellene kötnie azt a bizonyos alsóneműt (az persze egy másik kérdés, hogy vajon az itthoni vállalkozási szabályok mellett tudnák-e ennyi pénzért árulni a terméküket).

Ha nagyon kukacoskodni akarnék egy egész pita és egy házi krumpli még ezen az ételen is dobhatna, de ha ennek a véleményemnek pontokban is hangot adnék, az szerintem a sóherség ultramagas foka lenne. Ebben az ételben nem kell keresni a hibákat, mert nincs benne!

Értékelésem: 10/10 (hogy ez mit jelent, azt itt megnézheted)

Bővebben a helyről:  http://www.doner-maxx.ro/

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/